HÍREK

Az mtk.hu beszámolója az eseményről:

Izrael Állam Nagykövetsége és Külgazdasági és Külügyminisztérium együttműködésével látványos kiállítás nyílt az Új Hidegkuti Nándor Stadionban. A tárlat bemutatja azokat a sportolókat, akik sokat tettek a magyar, az izraeli és a világ sportjáért. A kiállítás az MTK Budapest idei, hazai mérkőzései előtt megtekinthető az Új Hidegkuti Nándor Stadion B1-es szektora feletti korridoron.

A megnyitón beszédet mondott Schőberl Márton, a Külügyi és Külgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára, Yakov Hadas-Handelsman, Izrael Állam magyarországi nagykövete, Heisler András, a MAZSIHISZ elnöke, Sipos Jenő, a Magyar Labdarúgó-szövetség szóvivője, Kubatov Gábor, a Ferencvárosi Torna Club elnöke és Buranits Ildikó, az MTK Budapest alelnöke.

Őexellenciája Yacov Hadas-Handelsman, Izrael Állam nagykövetének beszéde:

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy ma itt lehetek Önökkel, ennek a különleges, “Game Changers” című kiállításnak a megnyitóján, amely olyan sportolókat mutat be, akik jelentősen hozzájárultak a magyar, az izraeli és a világ sportéletéhez.

A kiállítás két fontos szempontra világít rá.

Bemutatja egyrész a zsidó sportolók történelmi szerepét a modern sportok magyarországi fejlődésében, másrészt a tehetséges magyar labdarúgókat, akik az 1990-es években a keleti blokk összeomlása után és Magyarország demokráciává válását követően játszottak Izraelben.

A kiállítás első része azt mutatja be, hogy a zsidóknak több mint 130 éves története és szerepe van a modern sportok fejlődésében Magyarországon. Ezeknek a sportolóknak pusztán azért, mert zsidók voltak egy antiszemita környezetben, pályafutásuk során számos nehézséggel kellett szembenézniük és a képességeiket maximálisan ki kellett aknázniuk.

Hadd említsünk néhány példát. Hajós Alfréd úszó és építész, az első magyar és egyben első zsidó a történelemben, aki olimpiai versenyt nyert.

Bár a kiállítási paneleken szereplő sportolók egy része olimpikon lett, és számtalan érmet nyert, életük nem mindig ért boldog véget.

Petschauer Attila az egyik legnagyobb vívó volt, akinek csapatversenyen elért eredményei Magyarországot vívó nagyhatalommá tették. A háború alatt azonban munkatáborba küldték, ahol később meghalt.

Tóth István, legendás futballista és edző, aki a holokauszt idején magyar zsidók százainak megmentésében segített, és ezért az életével fizetett. A Ferencvárosi Torna Club nemrégiben kérelmet nyújtott be a Jad Vasem Intézethez, hogy Tóth Istvánt a Világ Igazaként ismerjék el.

A holokauszttúlélő magyar zsidók közül jó néhányan eljutottak egészen a Szentföldig, hirdetve a példamutató sportszerűséget.

Néhányan közülük még az izraeli sporthoz is figyelemre méltóan hozzájárultak, sőt "alapító atyák vagy anyák" lettek olyan sportágakban, mint a vívás, az úszás, a labdarúgás és a torna.

Nézzünk további példákat!

Mándy Gyula, a magyar válogatott futballistája és az Aranycsapat egyik edzője, aki az 1960-as évek elején érkezett Izraelbe, és a nemzeti csapat vezetőedzője lett, megváltoztatta az izraeli futball eredménytelen imázsát, és végül a fiatal állam széles körben megbecsült szimbólumává tette azt.

Ralph Klein és családjának egy része Raoul Wallenbergnek köszönhetően élte túl a holokausztot. A háború után nem sokkal kivándorolt Izraelbe, csatlakozott a Maccabi Tel-Aviv Kosárlabda Klubhoz, ahol játékosként, majd edzőként is számos izraeli bajnokságot és kupát nyert. Az elért eredményeinek ékköve a klub által 1977-ben megnyert első kosárlabda Európa-kupa volt. Emellett sikeres edzője volt az izraeli és a német válogatottnak is. 2006-ban megkapta az Izrael-díjat, az ország legmagasabb polgári kitüntetését, a sport területén elért eredményeiért.

A példamutató sportszerűség előmozdításának egyik legjobb példája - aki szintén túlélte a holokausztot - a briliáns tornász, a legnagyobb és legeredményesebb zsidó női olimpikon, Keleti Ágnes.

Keleti Ágnes, aki hamarosan 101. születésnapját ünnepli, összesen tíz olimpiai érmet nyert (ebből öt aranyat), emellett számtalan bajnoki címet szerzett pályafutása során, sőt mi több ő lett az izraeli női tornasport „alapító anyja” is.

A kiállítás második része a keleti blokk összeomlása után Magyarország és Izrael kapcsolatainak újjáépítéséhez kapcsolódik, melynek eredményeként az 1990-es években tehetséges magyar labdarúgók szerződtek Izraelbe.

Ezek a fiatal labdarúgók nagyban hozzájárultak az izraeli futballhoz helyi és nemzetközi szinten, így Európában is. Sőt, a magyar labdarúgók közül néhány nevét bevésték az Izraeli Labdarúgás Hírességeinek Csarnokába is.

A kiállításon bemutatott magyar labdarúgók, úgy, mint Sallói István, Pisont István, Czéh László, Márton Gábor, Halmai Gábor és Hamar István, ma is megtiszteltek minket jelenlétükkel.

A kiállításon szereplő minden sportolónak van egy-egy személyes története, amely inspiráló vagy éppen figyelemre méltó.

Nagyon örülök, hogy a nagyközönség – a sport szerelmesei és mások is –megtekinthetik ezt a kiállítást, és megismerhetik azokat az embereket, akik a sportteljesítményeik révén ilyen jelentős hatást gyakoroltak a világra.

Végül szeretnék köszönetet mondani a magyar Külgazdasági és Külügyminisztériumnak és Szijjártó Péter miniszter úrnak, hogy partnerek voltak és támogatták ezt a kiállítást. Szeretném megköszönni továbbá a Magyar Labdarúgó Szövetségnek, az MTK-nak és a Ferencváros Torna Clubnak hozzájárulásukat a kiállítás megvalósulásához.

A sportkiállítás az elkövetkező pár hétben itt, az Új Hidegkúti Nándor Stadionban tekinthető meg, 2022 tavaszától pedig a Puskás Aréna parkjában kerül bemutatásra.

Köszönöm Önöknek, hogy ma itt vannak velünk!

Buranits Ildikó, az MTK Budapest alelnökének beszéde:

Kedves vendégeink!

Schaffer Alfréd, Schlosser Imre, Braun Csibi, Orth Gyuri, Opata Zoltán. Nevek az MTK Aranykönyvéből, melyek nemcsak a homlokukat magasabban hordó, esetleg szépkorú drukkerek számára beszédesek, hanem a mai – akár a meccseken az Új Hidegkuti Nándor Stadion B1-es szektorában helyet foglaló – szurkolók is kívülről fújják nevüket, biográfiájukat.

Később, az Aranycsapatban – többek között – Gellér Sándor, Hidegkuti Nándor, Lantos Mihály, Palotás Péter, Sándor Károly és Zakariás József jutott olimpiai bajnoki címig, világbajnoki döntőig. Korábbi MTK futballista volt a szövetségi kapitány is, az érdemtelenül feledésbe merült Sebes Gusztáv.

Ilyen történelemmel, hősökkel kevés magyar klub büszkélkedhet, de világviszonylatban is számottevő, amit alkottak, ahány embernek örömöt, boldogságot okoztak, mert a sport, a labdarúgás valójában játék. Játék és endorfin, azaz boldogsághormon termelésére alkalmas, mely, mint tudjuk, akár 12 órán keresztül hathat a szervezetre, változtathatja meg a világhoz való hozzáállásunkat, munkakedvünket, hangulatunkat. Emlékezzünk a Tatabánya nagy menetelésére! Amikor Szabó Gyuriék vasárnap nyertek, hétfőn több szén jött fel a tárnákból.

Folyamatosan változik a világ, változnak a rendszerek, falak dőlnek, határok nyílnak, pályák ívelnek fel, labdarúgóklubok ízlelik meg a nemzetközi szereplés örömét, nehézségeit. Így válik szükségessé az egyesület erősítése, s ha otthon nem megy, akkor ki kell tekinteni a külföld felé, számolgatni kell a bevétel-kiadás szaldót, felmérni a lehetséges következményeket, a kimenetelt.

Nos a rendszerváltás után a szépen fejlődő izraeli labdarúgás, az 1990-es évek közepétől szerephez jutott az európai kupasorozatokban, így megnyitotta kapuit a külföldi focisták előtt, ezzel több magyar sportember húzhatta magára az ottani klubok mezét, és elmondhatjuk: változtatta meg gyökeresen az izraeli labdarúgás arculatát. Közülük néhányan elsajátították a héber nyelvet, de rajtuk keresztül a helyiek megismerkedhettek a magyar kultúrával, így szinte nagykövetként képviselték hazájukat a világ egyik – ha nem a – legnépszerűbb sportágán keresztül.

Sallói Pista nyitott be először az ajtón. Öt szezonon keresztül, száztizenhat alkalommal lépett pályára a Beitar Jeruzsálemben. Mind a mai napig ő a legtöbb gólt szerző idegenlégiós, és az európai kupákban is az ő nevéhez fűződik a legtöbb találat, tizenkettő. Két bajnoki cím részese volt.

Pisont Pista megfordult a Beitarban, de a Hapoel Tel-Avivval bejutott az UEFA Kupa negyeddöntőjébe, bajnokságot és izraeli kupát nyert. Kétszer került be az „Év Csapatába”, és megválasztották az „Év külföldi Játékosának”.

Czéh Laci hat évig légióskodott Izraelben, így a magyar foci ottani jelképe lett. Volt a másodosztály gólkirálya, de játszott az első ligában is, és ő tartja a legtöbb izraeli csapatban játszó magyar idegenlégiósok rekordját.

Szándékosan hagytam a végére a klubunkhoz, az MTK Budapesthez köthető futballistákat.

Márton Gábor, az MTK Budapest labdarúgócsapatának jelenlegi edzője, aki 1995-ben a Hapoel Kfar Sabába igazolt, ahol harmincnyolc, később a Hapoel Petak Tikvában, ötvenhat alkalommal lépett pályára, de utolsó szezonja az Ironi Rishon LeZionban is hozott számos, sikeres szereplést.

Halmai Gábor igazi közönségkedvenc volt a Hapoel Tel-Aviv együttesében, ahol Pisonttal együtt játszott. Nyolcvankét alkalommal szerepelt a ligában és tíz gólt szerzett. Miután visszatért Magyarországra, hozzánk igazolt vissza, és pályafutása végéig a mi szurkolóink imádták, Illés Bélával együtt.

Végül, de nem utolsó sorban ejtsünk szót Hamar Istvánról, aki az MTK-ból került a Beitar Jeruzsálem csapatához, ahol azonnal bajnokok lettek. Az Izraelben szereplő magyar labdarúgók közül ő lépett pályára legtöbbször: száztizennyolc meccsén húsz gólt szerzett.

Ennyit kedvcsinálóként, a többit pedig hamarosan önök megtekinthetik.

Kérem fogadják olyan szeretettel ezt a kiállítást, amilyennel a szervezők készítették!