HÍREK
Verebes Józsefre és Gellér Sándorra emlékezünk
2019-03-13
Három esztendeje hunyt el Verebes József, a „Mágus”, míg Gellér Sándor, az Aranycsapat „örökös” cserekapusa 23 éve nincs közöttünk.
Három esztendeje hunyt el Verebes József, a „Mágus”
Verebes József (Budapest, 1941. március 23. – Budapest, 2016. március 13.), labdarúgó, mesteredző. Az 1980-as évek elején kétszeres bajnok győri aranycsapatának a vezetőedzője volt, de bajnokságot nyert csapatunkkal is (ahogy részese volt a Bp. Honvéd elsőségének is).
1986-ban került hozzánk, az akkoriban általában a kiesés ellen küzdő MTK-VM-hez. Itt is sikerült véghez vinnie a győri bravúrt és első idényében, 29 év után újra bajnoki címet szerzett a kék-fehér csapattal, amit később további dobogós helyezések követtek. Hat éven át dolgozott a mieinknél.
A magyar labdarúgó válogatottnak kétszer is szövetségi kapitánya volt. Ferencváros egyik legszegényebb részén nőtt fel, ahol a többi hasonló társával a labdarúgás volt az egyetlen szórakozásuk. Együtt játszott Farkas Jánossal és Sipos Ferenccel, akik később válogatott labdarúgók lettek. 1952-ben Verebes is a Bp. Kinizsi (FTC) igazolt labdarúgója lett. 1961-ben három mérkőzésen az élvonalban is szerepelt. Edzőként elsősorban a 80-as években ért el nagy eredményeket, igaz, a 90-es években még szövetségi kapitányként is dolgozhatott.
Játékos és edzői pályafutásáról születésének 78. évfordulóján, március 23-án írunk részletesebben.
23 éve hunyt el Gellér Sándor, az Aranycsapat „örökös” cserekapusa
Gellér Sándor (Románia, Vesszős, 1925. július 12. – Budapest, 1996. március 13.), válogatott labdarúgó, az Aranycsapat cserekapusa. A sportsajtóban gyakran Gellér II néven szerepelt. Öccse, Gellér István olimpiai válogatott labdarúgó, fia, ifjabb Gellér Sándor sokszoros válogatott kosárlabdázó, edző.
Gellér 1945-től 1947-ig a Püspökladányi SC kapusa volt, majd csapatunkhoz igazolt, ahol 1962-ig 260 bajnoki mérkőzésen védett az MTK, Textiles, Bástya, Vörös Lobogó, majd újra MTK néven szereplő együttesben. Háromszoros bajnok (1951, 1953, 1957-1958), Magyar Népköztársasági Kupa (1952) és Közép-európai Kupa (1955) győztes. Utolsó idényében, 1961-1962-ben a Vásárvárosok Kupájában az elődöntőig jutott a csapattal.
Az MTK örökös bajnoka!
1950 és 1956 között 8 alkalommal volt válogatott. Három találkozón végig védett, míg ötször csereként játszhatott. Grosics Gyula mellett az első számú tartalék kapus volt. Pályára léphetett 1953. november 25-én az évszázad mérkőzésén Londonban is, csereként. Kerettag volt az 1952-es nyári olimpián Helsinkiben és 1954-es svájci világbajnokságon, de egyik alkalommal sem lépett pályára, így érmet nem nyert.
A kék-fehérek jeles kapusának sportpályafutása „nehéz” időszakra esett: Grosics kortársa volt. Így bármennyire megbízható és szorgalmas hálóőrnek bizonyult, a nagy vetélytárs mellett csak tartalék lehetett. Töretlen akaraterejét és jó képességeit dicséri, hogy nyolc alkalommal így is szóhoz jutott az „Aranycsapat” kapujában.