HÍREK

Az Újpest elleni meccs előtt olvastam a Nemzeti Sport statisztikáját, amely szerint a lilák elleni mérkőzéseink közül hetvenhetet nyertünk meg és nyolcvankettőt veszítettünk el. Nem kutattam, de biztos vagyok abban, hogy csak a hetvenes évek sokszoros bajnokcsapatának győzelmei billentették a mérleget a javukra. A hetvenes évek legendás Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II., Zámbó csatársornak kevés csapat tudott ellenállni. Emlékszem rá, amikor a Hungária körúton 6-0-ra vertek bennünket. Ilyen ruhára nem számítottam, de most is esélyesebbek voltak a vendégek.

A Békéscsaba elleni 0-0-ás döntetlen után, még a szokottnál is kevesebben voltunk, a lilák viszont megtöltötték a vendégszektort Angyalföldön és hangorkánjuk félelmetes volt. 

A meccs első 20-25 percében nem tudtuk megtartani a labdákat, az Újpest lankadatlanul rohamozott. Ebben az időszakban, kevés volt a jó egyéni teljesítmény, de a védelem jól állt a lábán. Középen Poór Patrik és Baki Ákos magabiztosan takarított, Vadnai Danin viszont ekkor még érződött a sérülés miatti kihagyás. Elől, szegény Torghelle Sanyi magányosan harcolt a szokott módon, de küzdelme kilátástalannak tűnt, ha egyáltalán eljutott hozzá a labda. Felsóhajtottunk, amikor Kassai lefújta az első félidőt, mert nem álltunk vesztésre, pedig a játék képe alapján ez nem lett volna meglepő, bár az is tény, hogy ellenfelünknek nem volt igazán nagy gólhelyzete.

Valami történhetett az öltözőben, mert a szünet után elkezdtünk játszani. Nem adtuk el olyan gyorsan a labdákat és időnként már az ellenfél térfelén is biztatóan passzoltunk egymáshoz. Bár – mint már korábban említettem – kevesen voltunk, de próbáltuk hangunkkal is segíteni a fiúkat. Az 57. perc meg is hozta azt, amire vártunk, a Kanta-Torghelle összjáték után, Strestik belőtte Sanyi remek átívelését és ekkor talán elfejtették az első félidőben látottakat azok is, akik akkor még szidták Mareket.

Reménykedtünk és szurkoltunk, de az Újpest nem adta fel. Megjegyzem, ebben a félidőben már teljesen egyenrangú ellenfelek voltunk. Még akkor is, ha időszakonként többet volt a labda a liláknál. Egyik támadásuk végén, Bardhi távoli lövése megpattant egy védőnkön és az erős löketet Hege nem védhette.

Szerencsére volt csapatunknak tartása. Vadnai Dani remekül látta meg a jobb oldalon beinduló Torghellét, aki profi módon gurított Balajcza mellett a jó ütemben érkező Hrepka Ádámhoz, ő pedig bepofozta a labdát. (Emlékeim szerint, kilenc éve Újpesten lőtt Hrepi egy fantasztikus gólt és akkor 3-2-re nyertünk. Én örülni fogok annál csúnyább góljainak is, csak legyen belőlük minél több.)

Már az előző meccseken is sokan szidták a Vasas pálya rossz talaját, de láthattuk, hogy az ellenfeleinket is éppúgy zavarta és azért lehetett nyerni. Remélem, hogy az előttünk álló, úgymond hazai meccseken, Dunaújvárosban jobb talajon, még a második félidőben látottaknál is jobb futballt tudunk játszani. Ramossal, Grigiccsel, Gera Danival megerősödve pedig több variációs lehetősége lesz Teodoru Vaszilisznek, akinek külön gratulálhatunk ahhoz, hogy vezetőedzőként csapata először nyert bajnokit.

Lantai András