HÍREK

Az MTK Budapest U13-as csapata a második alkalommal megrendezett Burcsalkin Kupán lépett pályára a hétvégén, Szentpéterváron. A kék-fehéreken kívül a spanyol Villarreal, a portugál Vitória, a szerb Partizan Belgrád, a Zenit Szentpétervár, a Lokomotív és a CSZKA Moszkva, illetve a házigazda Almaz-Antej küzdött a torna győztesének járó serlegért. Mihályi Tamással, az U13-asok mesterével beszélgettünk.

– Hogyan érkezett a megkeresés a szervezőktől?

– A klubot keresték meg a torna szervezői, akik mindenképpen szerettek volna egy magyar csapatot is meghívni, mi pedig örömmel mentünk.

– Játszottatok korábban ilyen erős mezőnyben?

– Valóban nagyon nívós ellenfelekkel találkozhattunk, a Villarreal például már ebben a korosztályban is egészen más szintet képvisel, mint bármelyik, akár orosz csapat is. Korábban is játszottunk már erős csapatok ellen, többnyire szomszédos országokból – például a Slovan Bratislavával, Crvena zvezdával, Dinamo Zágrábbal, Rapid Wiennel –, de torna szinten még nem volt ehhez szerencsénk. Itt egy egészen más iramot, más mentalitást tapasztalhattak meg a gyerekek, ami rendkívül pozitív hatással volt rájuk.

– Az első nap a házigazda Almaz-Antejjel csaptatok össze.

– Korán vezetést szereztünk, és egész sokáig irányítottuk is a játékot. A második félidőre elfáradtak a srácok, ráadásul a cserék sem tudtak lendíteni a csapaton, ezt pedig kihasználta, és egyenlített az ellenfelünk. Nem volt hosszabbítás, egyből a büntetőpárbaj következett, amelyet 6-5-re az Almaz nyert.

– Másnap a Lokomotív Moszkva várt rátok.

– Fizikálisan kimondottan erős, gyors ellenféllel találtunk szemben magunkat. Az első 15-20 percben hatalmas nyomást helyeztek ránk, amit ugyan még ki tudtunk védekezni, de a hajrában, balszerencsés góllal vezetést szereztek. Az idő múlásával szerencsére a mi játékunk is feljavult, voltak lehetőségeink, kimondottan jó mérkőzést játszottunk, de gólt nem tudtunk szerezni.

– Utolsó nap a Zenit Szentpétervár ellen játszottatok a hetedik helyért.

– Furcsa, hogy a Zenit csak a hetedik helyen végzett, mert a Villarreal után talán ők játszották a legjobb focit. A Zenit is képzett, technikás gyerekekből álló, rendkívül dinamikus focit játszó csapat, meg is gyűlt a bajunk velük. Az első félidőben több balszerencsés gólt is kaptunk, rendre alulmaradtunk az egy az egy elleni szituációkban, és bár a második játékrészre feljavultunk – még az egyenlítés sem tűnt lehetetlennek –, végül megérdemelten nyert a Zenit.

– A gyerekek hogyan élték meg az utazást, a tornát, és az azt körülvevő hangulatot?

– A nyolcadik hely ellenére is nagyon hasznos tapasztalatokat szereztünk, mindenki láthatta, hogy merre kellene, hogy haladjunk. A srácok is élvezték az út minden egyes percét, rendkívül profi szervezés volt, nagyon odafigyeltek ránk: volt külön csapatbuszunk, amely csak minket szállított, szerveztek nekünk városnézést, a végén záróbulit, ajándékot kaptak a játékosok, interjúkat kellett adniuk.

– Jövőre is mentek?

– Igen, ez a terv, minden csapatot várnak vissza.