HÍREK
Ezen a napon született Kovács III. Ferenc, klubunk örökös bajnoka
2019-01-07
Kovács Ferenc (Budapest, 1934. január 7 – Székesfehérvár, 2018. május 30.) olimpiai bronzérmes, magyar válogatott labdarúgó, mesteredző (1983), egykori szövetségi kapitány.
A sportsajtóban játékosként Kovács III néven szerepelt.
Kuriózum, hogy a kék-fehér gárda történetének volt egy olyan időszaka, amikor négy Kovács is pályára lépett a csapatban: Kovács I Imre és Kovács II József testvérek voltak, míg Kovács III Ferenc és Kovács IV István csak névrokonok.
Kovács Ferenc az egyetlen Magyarországon, aki játékosként és edzőként is európai kupadöntőbe jutott.
Csak az MTK-ban futballozott, bárhogy is nevezték éppen akkor a klubot! A Budapesti Textiles, a Budapesti Bástya, a Budapesti Vörös Lobogó és az MTK játékosa volt 1947 - 1965 között. A kék-fehérek saját nevelésű játékosaként 1954-ben mutatkozott be az élvonalban.
Az MTK 87. válogatott futballistája, a nemzeti csapat 469. játékosa.
Pályafutása során 195 bajnoki mérkőzést játszott, és 12 gólt lőtt. Magyar bajnok (1957-1958) és kétszeres (1957, 1963) Közép-európai Kupa (KK) győztes.
Legnagyobb nemzetközi sikerét utolsó teljes idényében érte el az 1964-es KEK döntőbe jutással. A kupasorozat során a 11 mérkőzésből 8 alkalommal lépett pályára és a Zwickau ellen 11-esből gólt is szerzett. Játszott a döntetlennel végződő brüsszeli döntőn (3-3) és a megismételt antwerpeni mérkőzésen is, ahol végülis egy balszerencsés góllal a portugál Sporting Lisszabon 1-0-ra győzött.
Az MTK Örökös Bajnoka!
Egyszer szerepelt a válogatottban, 1955-ben Svédország ellen. Hogy miért nem többször? Azt mondta, azért nem, mert olyan klasszisok játszottak a posztján, mint Lantos és Zakariás.
1960-ban az római olimpián bronzérmet szerzett csapat tagja, 8-szoros olimpia válogatott.
Egy makacs sérülés miatt korán be kellett fejeznie játékos pályafutását. Edzői tevékenységét 1965-ben - hol másutt - az MTK-ban, az utánpótlás csapatnál kezdte. Aztán 1968-tól két idényen át vezetőedző volt klubnál. 1968-ban megnyerték a Magyar Népköztársasági Kupát (MNK).
Volt az Egri Dózsa (1970 – 1972), a Videoton SC (1972 – 1977), a Vasas (1977 – 1978), a Debreceni VSC (1980 – 1983), majd újra a Videoton SC (1983 – 1986), az UD Las Palmas (1986 – 1987), aztán harmadszor is a Videoton SC (1987 – 1988), a Szeged SC (1989 – 1990), és az Újpesti TE (1990 – 1992) edzője.
1977-ben a bajnok Vasas irányítását vette át Illovszky Rudolftól. Eközben a magyar válogatottnál Baróti Lajos segítője is volt a világbajnokságra készülő csapat mellett. Az argentínai vb után leköszönő Baróti helyett ő lett a válogatott szövetségi kapitánya 1978. szeptember 20. és 1979. május 19. között. Vezetésével nyolc mérkőzést játszott a magyar nemzeti tizenegy.
Haláláig tiszteletbeli elnöke volt a fehérváriaknak, akiknek három időszakban is volt a vezetőedzője. 1972 és 1977 között megszilárdította a csapatot az élvonalban. Az 1975-1976-os idényben a Ferencvárossal nagy versenyben voltak a bajnoki címért az utolsó pillanatig, de végül a második hellyel kellett beérniük
A nyolcvanas évek közepén két bajnoki harmadik hely mellett, az 1984-1985-ös UEFA-kupa (a mai Európa Liga elődje) döntőbe jutás, a Real Madrid elleni döntő volt edzői pályafutásának csúcsa. Harmadik fehérvári edzői időszaka mindössze egy idényig tartott 1987-1988-ban, már kevés sikerrel.
Az újpestiek irányítását 1990-ben vette át, éppen akkor, amikor a névváltozás zajlott, s az Újpesti Dózsából Újpesti TE lett. Az új néven szereplő csapattal 1992-ben megnyerte a Magyar Kupát (MK).
Összesen 533 magyar bajnoki mérkőzésen ült edzőként a kispadon, ezzel a magyar örökranglistán - amit Garami József (797) és Lakat Károly (626) "vezet" - az élmezőnyhöz tartozik. Érdekesség, hogy mindkét éllovas mester volt az MTK edzője, és mindketten - akárcsak Kovács Ferenc - voltak magyar szövetségi kapitányok is!
A magyar labdarúgás kiemelkedő alakja 84 éves korában hunyt el, Budapesten, a Pesterzsébeti Temetőben nyugszik.