HÍREK

Ő volt az első gyermek a családban, később aztán még hat testvére született. Pesten járt református iskolába, hamar megtanult a német mellett franciául is, s egy ideig azzal is kacérkodott, hogy színész lesz. 18 éves volt, mikor az édesapja váratlanul meghalt, így ő lépett elő családfenntartónak. Ügyvéd lett belőle.

Az ügyvédi foglalkozás mellett élethivatásának tartotta a magyar sport felvirágoztatását.

Remekül atlétizált, ő nyerte a Magyar Atlétikai Club (MAC) - melynek évekig titkára volt - által rendezett első magyarországi atlétikai verseny legelső számát.

1875. május 6-án Pesten volt a jeles esemény, Porzsolt Gyula pedig a 100 yardos futásban diadalmaskodott. Nem mellesleg a 120 yardos gátfutásban, és távolugarásban is ő nyert.

Ez a rendezvény volt a kontinens első szabadtéri atlétikai versenye.

Dr. Mező Ferenc "Képek a magyar sport múltjából (1817-1892) 25 képpel" című, 1926-ban megjelent könyvében ezt így írja le:

A versenyek tíz percenként váltakoztak és volt elég változatosság bennük. Első volt a „versenyfutás sík pályán” száz yardnyira. Ε pálya az állvány előtt egyenes irányban feküdt. Heten versenyeztek s győztes lett Porzsolt Gyula (egy sugárnövésű, barna ifjú, ki az első viadal alkalmával három vagy négy díj elnyerésével a nap hőse lett). Ez első győzelmeért ezüstérmet kapott; a második ifjú: Hoffmann Ferenc pedig bronzérmet.

A „gátverseny” hat akadálynak futás közbeni átugrásából állt. Hárman versenyeztek a tiszteletdíjért, mely szépmívű óra volt, (zöldre oxidált indián tartja a függő órát, egyszersmind gyertyatartóul is szolgálva.) Ε díjat az ezüstéremmel együtt Porzsolt Gyula nyerte meg (ráadásul a közönség éljeneit is), míg Vaisz Géza, ki szintén derék athletikus, bronzéremre érdemesítette magát.

A „távugrás”-ban — három vállalkozó közt — megint Porzsolt Gyula tüntette ki magát, két öl és 4 egész 3/4 lábnyi távolságot ugorva s egy újabb bronzérmet nyerve meg. Nagyon jól tudta erejét és ruganyosságát összpontosítani. Székely Gyula is ugrott két öl, két láb és nyolc hüvelyknyi távolságot.

Tornából is kiváló volt, még ebben az évben az egyik újság meg is jegyezte róla: „az ugróasztalon nemcsak nagy könnyedséggel szökdösött át, hanem az asztal tetején is a tenyerén járt, talpait fordítva az égnek.” A nemzeti tornaegyletnek legszorgalmasabb tornásza, s a dísztornázások babérkoszorús hőse volt.

Hamar feltűnt mindenkinek, hiszen magas volt, elegáns, a legújabb divat szerint hordta a bajuszát. A lapok „sugárnövésű, barna ifjú”-ként írtak róla.

Rajongott az evezésért is és a rendszeres árvizek miatt az evezős mentőtársulathoz is csatlakozott, 1876-ban Pesten ő volt a belvárosi rész parancsnoka.

A Földművelési Minisztériumban fogalmazó, majd titkár lett. Titkársága idején volt a szegedi nagy árvíz, ahol ügyessége által csaknem 200 ember életét és nagyértékű vagyont mentett meg a pusztulástól. 1879-ben, mint kiváló evezős csatlakozott a szegedi árvíz mentőcsapatához. Egyik délelőtt negyedmagával 32 gyermeket és 41 asszonyt mentett ki a hömpölygő Tiszából, összesen pedig majd kétszáz élet megmentése fűződik a nevéhez, amiért Ferenc József osztrák császár és magyar király ki is tüntette.

Részt vett a város újjáépítésének tervező munkáiban is.

Higgadt ember volt, ám a kor szellemének megfelelően többször is kardpárbajt vívott. Az elsőt 1881-ben egy bizonyos Apáthy ellen Szegeden, ahol egyikük sem kapott végzetes sebet.

A munka mellett állandóan az új sportágaknak hódolt. Az atlétika mellett korcsolyázott, vívott és úszott is. 1887-ben például egy vasárnap hét társával Pestről leúsztak a Dunán egészen Budafokig.

Úgy egyesületek alapításában, azok irányításában fáradhatatlan munkásságot fejtett ki.

1892-ben lett az MTK elnöke, mellette viszont más szervezeteknél is vezető tisztséget vállalt. Az MTK élén egészen 1898-ig állt és mindent megtett azért, hogy a klub itthon meghatározó legyen.   

Szellemes társalgó és jeles szónok volt, s a magyar dalokat is szépen énekelte. Sokat olvasott a magyar, a német és a francia irodalomból. Szerette az utazást, tanuló éveiben begyalogolta Erdélyt és a Felvidéket, később beutazta Német-, Francia-, Olasz- és Törökországot, Boszniát, Herczegovinát és Dalmaciát.

Utazásairól a napilapokban és a sportlapokban számolt be. Legkedveltebb sportjai az úszás, a vívás és a korcsolyázás voltak. Az atlétikának meghonosítása során szerzett elévülhetetlen érdemeket.

A Fővárosi Lapok közoktatási rovatát vezette öccsének, Porzsolt Kálmánnak a szerkesztése alatt. De legtöbbet a Herkules című sportlapba írt, Jules álnéven.

A magyar úszó versenysport megteremtőjének Porzsolt Gyula ügyvédet, az 1880-1890-es évek lelkes, sokoldalú sportemberét tekinthetjük, aki 1886-ban a Margitszigettől Budafokig tempózott.

Porzsolt és az MTK igen jelentős szerepet játszott a magyar úszósport, és az úszóversenyek elindításában. Támogatta a hölgyek úszását is. Az 1890-es évek elején próbálkozott a nők medencei úszásával is.

Magyarországon az 1890-es évek vége felé Porzsolt Gyula és atléta barátai teremtettek divatot az úszónadrág viselésével. Ekkoriban a kor erkölcsének megfelelően szinte nyakig felöltözve illett csak élvezni a vízpart nyújtotta örömöket.

1892-ben kivált az MTK-ból, s 1893-ban megalapította a Magyar Úszó Egyesületet (MÚE), amely kizárólag az úszással foglalkozott.A MÚE tulajdonképpen magában foglalta egy úszószövetség funkcióit is. Porzsolt Gyula előbb alelnöke, majd elnöke lett új egyesületének.

1901-ben aztán sokak számára váratlanul, csupán 53 éves korában elhunyt Porzsolt Gyula. Csak a családja és a barátai tudták, hogy másfél éve már komoly gyomorbajjal küszködik, de remélték, hogy felépül belőle.

A Fiumei úti Sírkertben tartott temetésén ott volt az MTK vezérkara mellett a Magyar Úszók Egyesülete is, amelynek szintén elnöke volt, de még a Népszínház színészei is eljöttek, hiszen a testvére, Porzsolt Kálmán volt a teátrum vezetője. Ott volt a családja is, a testvérei és természetesen a megtört édesanya, aki 76 esztendős volt ekkor. Az asszony két hónappal később ment a fia után a halálba.

Porzsolt Gyula igazi sportman volt, aki nemcsak az MTK-ért tett sokat, hanem az egész magyar sportért. Nem véletlen, hogy az egyik újság a következőkkel búcsúzott tőle: „A megboldogult szelíd, jóakaró férfi volt, aki nemes, férfias tulajdonságokat egyesített a testedzés keménységeivel és hosszú időn át nagy szolgálatot tett, kivált a vívás, az úszás, az evezés és az athlétika érdekeiben.

A görög eszményi nevelésnek szép mintája, egy ép testű és ép lelkű egész ember: Porzsolt Gyula jobb hazába költözött."

A temető nyilvántartása szerint néhai barátosi Porzsolt Gyulát 1901. január 16-án temették el a Fiumei úti Sírkertben (28-as parcella, 1. sor, 9. sír). A temetői főkönyvi bejegyzés alapján 1940. április 30-án a temetőn belül áttemették az 51-es parcellába (12. sor, 36. sír) Ebbe a sírba  temették 1927. április 10-én néhai barátosi Porzsolt Dánielt.

Az 51-es parcellába 1926. január 1-től 1931. december 31-ig temettek (az átexhumálás engedélyezett volt), 1962-ben a parcellában lévő sírjelek nagy részét lebontották.

A temetői parcellakönyvben nincs olyan bejegyzés, ami arra utalna, hogy néhai barátosi Porzsolt Gyula földi maradványait más parcellába, vagy temetőbe áttemették volna. Sajnos a sírhely több mint hat évtized után pontosan már nem azonosítható be.

**********************

A Fiumei úti Sírkertben nyugszik testvére, barátosi Porzsolt Kálmán, író, újságíró, színigazgató; a Petőfi Társaság tagja, akinek a sírja védett (41/1 parcella, 1. sor, 50. sír).

Porzsolt Kálmán és Porzsolt Gyula jelentős közéleti tevékenységük mellett a magyar irodalom, turisztika és sport kiemelkedő alakjai.

A közeljövőben barátosi Porzsolt Kálmán síremlékére olyan emléktábla elhelyezésére kérünk engedélyt a Nemzeti Örökség Intézetétől (NÖRI), amelyen barátosi Porzsolt Gyulára emlékezünk (hasonlóan Manno Miltiades védett, tavaly júniusban közreműködésünkkel felújított síremlékéhez, ahol a NÖRI engedélyével emléktáblát helyeztünk el Manno Leonidas tiszteletére).