HÍREK

1933-ban a III. kerületi TVE csapatában kezdte a labdarúgást. 1942 és 1945 között az Elektromos játékosaként lett élvonalbeli labdarúgó, ahol 49-szer lépett pályára. 1946-ban rövid ideig Kolozsváron játszott, majd még ebben az évben az MTK-hoz  szerződött. 1946.december elsején játszotta első bajnokiját a kék-fehéreknél. Kezdetben jobb vagy balhátvéd volt a  két védős rendszerben, majd fedezet. A három védős rendszer általánossá válásával foglalta el helyét a középhátvéd posztján, 1949-ben.

Az MTK 98 / 71. válogatott futballistája, a nemzeti csapat 421. játékosa.

Visszavonulásáig, 1957-ig volt az MTK (az egyesület nevének változásai miatt a Budapesti Textiles, Budapesti Bástya, Budapesti Vörös Lobogó)labdarúgója, ahol három bajnoki cím (1951, 1953, 1957-1958) mellé, hat ezüstérmet (1948-1949, 1950 ősz, 1952, 1954, 1955, 1957 tavasz), és egy bronzérmet (1949-1950) szerzett. 1955-ben tagja volt a Közép-európai Kupa győztes csapatnak. Sipos Ferenc feltűnésével azonban egyre kevesebbet futballozott az együttesben. A kék-fehéreknél 1946-tól 1957-ig összesen 266 mérkőzésen játszott, és 1 gólt szerzett.

Az MTK Örökös Bajnoka!

1948 és 1956 között 23 alkalommal szerepelt a válogatottban. 1952-ben Helsinkiben az olimpiai csapat tagja volt, de mivel nem lépett pályára, így aranyérmet nem kapott, s az akkori szabályok szerint nem olimpiai bajnok. Az Aranycsapatban, ahol 14-szer játszott, Lóránt Gyula tartalékja volt.

Börzsei János a legkiválóbb magyar középhátvédek egyike volt. Játékát sallangmentes egyszerűség, de igen nagy biztonság jellemezte. Mindig kifogástalanul, tökéletes taktikai érzékkel helyezkedett. Lábbal és fejjel egyaránt nagyszerű ütemben avatkozott bele az ellenfél támadásaiba. Nyugalma, pompás fejjátéka és rúgótechnikája lehetővé tették, hogy nemcsak felszabadított, hanem többnyire pontos, a helyzetnek megfelelően rövid, vagy hosszú átadással ellentámadást indíthatott. Nem tartozott az erőteljes, mindenkit „elsöprő" típusú védőjátékosok közé. Szinte minden válogatottbeli szereplése alkalmával kifogástalan teljesítményt nyújtott a mindig sportszerűen küzdő, rokonszenves játékos.

Sportvezetőként jelentős karriert futott be. 1957-től az Országos Testnevelési és Sporthivatal, illetve a Magyar Labdarúgó Szövetség munkatársa volt. 1958-ban és 1960-ban a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) tagjának nevezték ki. 1963 decemberétől a Magyar Testnevelési és Sportszövetség Országos Tanácsának tagja lett. 1968 és 1972 között a Magyar Labdarúgó Szövetség főtitkára, 1973 és 1981 között az OTSH gazdasági igazgatója volt. Az MTK-nál hosszú ideig labdarúgó szakosztályvezetőként is dolgozott.

86 éves korában hunyt el. Az Apor Vilmos téri felső-krisztinavárosi plébániatemplom urnatemetőjében nyugszik.