HÍREK
Ezen a napon hunyt el Nagybudafalvi Vermes Lajos, az MTK első elnöke, "a sport valamennyi nemének edzett athletája"
2019-05-22
Nagybudafalvi Vermes Lajos (Szabadka, 1860. június 27 - Szabadka, 1945. május 22.).
Az elemi iskolát szülővárosában végezte, ezután a fővárosba költözött. Budapesten középiskolába részben a Szőnyi Pál-féle intézetbe, részben a kegyesrendiek főgimnáziumába járt. Az orvosi egyetemet Budapesten, a bölcsészeti fakultást Bécsben, a tornatanári és tűzoltó tanfolyamokat Budapesten végezte el. Németországban több gazdasági akadémiát látogatott meg.
A tornázást Bokelberg Ernő, Maurer János, Oheroli János tanárok, a vívást Keresztessy Gyula és Sándor, továbbá idősebb Szigethi Benedek Gyula mester bajnokoktól sajátította el. A „Nemzeti Torna Egylet” első csapatának tíz éven keresztül kinevezett előtornásza, a szabadkai főgimnáziumban pedig öt évig tornatanár volt.
A királyi viadorok utódjának is nevezte a korabeli sajtó: Vermes kétszáznegyven verseny győztese, a sport szinte valamennyi nemének edzett atlétája volt. Azonban nemcsak versenyzett, de lelkesítő példájával és szavaival százakat nyert meg a testedzés ügyének. Az ország szinte minden vidékén járva igyekeztek hiveket szerezni a tornának, az atlétikának, a kerékpározásnak, s a többi sportnak. Kedvenc sportága a kerékpározás volt, győzelmi sorozatát 17 éves korában kezdte.
Ő alapította meg a „ Budapesti Kerékpár Egylet”-et, az „Achilles Sport Egylet”-et, a „Szabadkai Sport Egylet”-et - ezeken kívül még legalább egy tucat vidéki sportegyesület megalakításában közreműködött.
Nagybudafalvi Vermes Lajos volt az MTK első elnöke is, 1889-1891-ben. Szekrényessy Kálmán klub-alapító felkérésére vállalta el az elnöki tisztet. A nagybudafalvi Vermes család a Bódva völgyében birtokos Szekrényessyekkel távolabbi, ún. "magyar sógorsági" kapcsolatban állt.
Mindig felmerül a kérdés, hogyan kerülhetett az 1888-ban alakult, akkoriban jelentős részben zsidó tagsággal rendelkező MTK élére Vermes, aki állítólag az Antiszemita Párt politikusa volt.
"Vermes azonban nem politizált, arról nem is beszélve, hogy a palicsi versenyeken Szekrényessy tanítványaként számos zsidó fiatal vett részt. Vermest ez nem zavarta, mert, ha zavarta volna, Szekrényessy nyilván fel sem kéri a zsidó fiatalok által alapított MTK elnöki tisztére. Ez már önmagában ellentmondás...
Szekrényessy Kálmán köztudottan "Tiszaeszlár"-ellenes volt, nagy hazafi és nagy emberbarát, aki Vermessel egyetértésben vallotta: az antiszemitizmus a sportban végképp gyáva dolog.
Szekrényessy a zsidó fiatalokkal karöltve éppen a honi sportdemokrácia megteremtője, aki sosem kért volna fel egy antiszemitát a kék-fehér klub élére, arról nem is beszélve, hogy ezt az alapító zsidó fiatalok sem akceptálták volna..." (Szekrényessy Attila történész).
Őt aztán az elnöki székben barátosi Porzsolt Gyula (1892 – 1898), galgóci dr. Heteés Antal (1899 – 1903) és Brüll Alfréd (1905 – 1944) követte.
Nagybudafalvi Vermes Lajos a magyar sport egyik legsokoldalúbb és egyik legvitatottabb alakja volt a 19. század második felében.
1880-ban, 16 évvel az első újkori olimpia előtt megszervezte a palicsi olimpiai játékokat.
1880 és 1914 között az ő kezdeményezésére rendeztek sportjátékokat a Szabadka melletti Palicson. Sor került versenyekre többek között gyaloglásban, kerékpározásban, birkózásban, vívásban és teniszezésben. A palicsi játékokat 1885-ben a Herkules hasábjain nevezték „magyar Olympiának”, majd a Pierre de Coubertin báró által propagált modern olimpiai versenyek rendszeressé válása után kezdték őket előolimpiaként emlegetni.
Vermes Lajos a nagyszámú sportoló szállásaként felépítette birtokán a Bagolyvárat, 1891-ben pedig aszfaltborítású kerékpárpályát építtetett, és a pálya mellé falelátót állíttatott. Magyarországon ez volt az első ilyen pálya, de Európában is a harmadik.
Egész családi vagyonát Palicsfürdő fejlesztésébe, és a sportba ölte, még villamosvasutat is tervezett Szabadkától Palicsig. A vállalkozás azonban az 1890-es évek elején csődbe ment, és elúszott vele a családi vagyon is. Ezek után Vermes Kolozsvárra költözött, ahol az egyetem torna és vívómestereként helyezkedett el. Az első világháború miatt tért vissza Palicsra, és ott élt haláláig.
Minden újdonság vonzotta, így az aktív sportolás mellett sportfotózással is foglalkozott. A tőle fennmaradt eredeti képek a magyar sportfotózás korai történetének leggazdagabb és legértékesebb anyagát alkotják. A képek jelentős része beállított műtermi fotó, melyek főként a kerékpározás, vívás, birkózás és a testépítés témájában készültek. Azonban hagyatékában fellelhető egy saját maga által tervezett sorozatfényképezőgépezet rajza is, mely már fázisfotók készítésére is alkalmas lehetett.
85 éves korában hunyt el, Szabadka temetőjében (Bajai úti temető, III. parcella, 5. sor, 13. sírhely) nyugszik. Emlékét a vajdasági kisvárosban, Palicson szobor, és márványtábla őrzi.
"A magyar Olympiász" címmel 2020-ban film készült a szabadkai-palicsi sportemberről.