HÍREK
Ezen a napon hunyt el Nagy István, a fáradhatatlan Paróka
2019-07-04
Nagy István (Budapest, 1939. április 14. – Őrbottyán, 1999. július 4.) labdarúgó, jobbfedezet, edző. A sportsajtóban Nagy I néven ismert.
Az MTK 112 / 85. válogatott futballistája, a nemzeti csapat 499. játékosa.
1953-tól 1958-ig a Kistext játékosa volt. Az élvonalban az MTK-ban 1958 őszén mutatkozott be. A kék-fehérekkel 222 bajnoki mérkőzést játszott, és 27 gólt szerzett.
Az MTK-val két bajnoki ezüst (1958-1959, 1962-1963), és egy bronzérmet (1960-1961) nyert, 1961-1962-ben a Vásárvárosok Kupája (VVK) elődöntőjébe jutottak. Tagja volt az 1964-ben a Kupagyőztesek Európa Kupa (KEK) döntőt elvesztő gárdának, a portugál Sporting Lisszabon ellen. Az első mérkőzésen 3:3 lett az eredmény Brüsszelben, a megismételt döntőn egy szögletből rúgott góllal nyertek a portugálok 1:0-ra.
Az MTK Örökös Bajnoka!
1968 és 1974 között a Bp. Spartacus játékosa volt, és itt fejezte be az aktív labdarúgást. A Fradiban az 1961. decemberi dél-amerikai túrán három mérkőzésen szerepelt.
1961 és 1967 között 22 alkalommal játszott a válogatottban. Két világbajnokságon vett részt: 1962-ben Chilében kerettag volt, 1966-ban Angliában játszott is a vb hatodik helyezett csapatban. Az 1964-es spanyolországi Európa-bajnokságon a bronzérmet szerzett együttes tagja volt.
1974 és 1975 között egy idényen át a Dunaújvárosi Kohász, 1979-1980-ban a Dorogi Bányász vezetőedzője.
“Paróka” fáradhatatlan, az egész pályán tevékenykedő fedezet, pontosabban: középpályás játékos. Határozottan szerelt fejjel és lábbal. Lankadatlan szorgalommal vitte fel a labdát. Ha lehetősége nyílt rá, maga is célba vette a kaput. Mozgása azonban nem volt elég gyors. Olykor túlságosan sokat vállalt magára, nehezen szabadult meg a labdától. A későbbi években az irányításban sokat javult, csiszolódott a játéka. Formája ritkán mutatott jelentős ingadozást. Átlagteljesítménye igen jó volt. Nem okozott csalódást a legjobbak között sem.
Korán, 60 évesen hunyt el. A Kispesti Temetőben (19-A parcella, 1. sor 24. sír) nyugszik.
***** Azzal, hogy az MTK Budapest Nagy Istvánnak az MTK Örökös Bajnoka címet adományozta, most már minden kék-fehér játékos, aki világbajnokságon, Európa-bajnokságon, olimpián érmet szerzett, megkapta a Brüll Alfréd által alapított kitüntető címet.
*************************
Mindent olyan csendben tett.
Csendben lett stabil tagja az MTK bajnokcsapatának(1958), a Fradi ellen mutatkozott be, s a tudósító azt írta róla, hogy „sokat ígérő”, meg hogy „technikás”, meg hogy „rengeteget fut”. Benne az maradt meg, hogy egyes vélemények szerint túl keményen játszott...
Csendben lett válogatott, mindenfajta különösebb csinnadratta nélkül volt például a mezőny legjobbja, nem akárhol, a Wembley-stadionban (1965), meg Madridban, a spanyolok ellen, az akkori Európa-bajnokság elődöntőjében. Benne az maradt meg, hogy mindkét meccsen volt egy óriási ziccere, ha belövi őket, akkor tényleg megérdemli a dicséretet.
Csendben köszönt el imádott klubjától, az MTK-tól (1968), pedig balhézhatott volna, hiszen a csapat legjobbja volt, csak hát volt egy vezető, aki nem szívelte. Ha kinyitja a száját, talán meggondolja magát...
Csendben ment el 60 esztendősen. Játékostársai mesélik, hogy a Duna-parton játszott a gyerekekkel, a nagy meleg, a kibírhatatlan hőség, meg persze a nem éppen könnyű hatvan esztendő. Ő erre azt mondaná,hogy szép volt, jó volt, főként, amikor a labda is ott volt a közelben.
Nagy István, a Kistext,az MTK és a Bp. Spartacus 22-szeres válogatott futballistája elhunyt.
„Parókának” becézték,tizenéves kora óta. És így nevezik ezután is. Biztosan.
(Malonyai Péter - Nemzeti Sport, 1999. június 6.)