HÍREK

Nagyon sok helyen tévesen az szerepel, hogy 1950. január 8-án hunyt el. Az 1950. január 18-i halálozási időpontot a hivatalos iraton kívül megerősítette a lánya, és a Rákoskeresztúri Új Köztemető is.

A sportsajtóban Cseh II Lászlóként szerepelt. Testvére, József a III. Ker.  TVE-ben futballozott, Cseh I néven.

A III. Ker. TVE-ben figyeltek fel játékára. Ezután a BSE-hez, majd 1931-ben a Hungária FC-hez került, ahol 1939-ig játszott. A Hungária FC-vel két bajnoki címet (1935-1936, 1936-1937 ), két gólkirályi címet (1934-1935 / 23 gól, 1936-1937 / 36 gól) és egy Magyar Kupa győzelmet (1931-1932) szerzett. Az 1935-1936-os bajnoki idényben "Az év játékosa" címet nyerte el (bár, hogy azokban az években hivatalosan volt-e ilyen cím, azt több futball történész is vitatja).

A Hungária FC-ben 184 bajnoki összecsapáson lépett pályára, és 201 alkalommal talált az ellenfelek kapujába. 1939 után még szerepelt a Kispest, a Szegedi AK és a Gamma FC egyesületeiben is.

Az MTK 70. válogatott futballistája, a nemzeti csapat 279. játékosa.

1932 és 1939 között 34-szer volt válogatott, minden alkalommal kék-fehér játékosként, és 15 gólt szerzett, egyet büntetőből.

Az MTK Örökös Bajnoka!

„Matyi”, ahogy a szurkolók becézték, a magyar labdarúgás kivételes képességű, színes, hihetetlen képességekkel felruházott, de sokat vitatott egyénisége volt. A bőrlabdának valóságos művésze. Tökéletes technika, nagy játékintelligencia, irányítókészség, szellemes, ötletekben gazdag húzások és „félelmetes” gólerősség jellemezte a játékát.

Vele kapcsolatban a tudósításokban leggyakrabban használt, szinte már "állandó jelző" az ördöngös volt. Igazi művészként élvezni szerette a játékot és az életet. Számára a labdarúgás soha nem jelentett küzdést, harcot, munkát, kötelességet. Volt, hogy kicselezve öt játékost és végül a kapust is, megállította a labdát a gólvonalon és kezét a szeméhez emelte, mintha keresne valamit vagy valakit. Azután megfordult a kezdőkőr felé indult és hanyagul, sarokkal juttatta a hálóba a labdát. Máskor, amikor a szokásos cselsorozat után egyedül állt a kapu előtt és a labdát a gólvonalra állította letérdelt és a játékszert fejjel gurította a kapuba.

Nagyszerű képességeivel azonban nem párosult kellő megbízhatóság és küzdőszellem. „Matyi”, mint oly sok művész, a gyorsan változó, pillanatnyi hangulatok bohém szemléletű embere volt. Nemcsak a labdarúgást, hanem az életet is csupán játéknak tekintette. Ennek eredményeként a sportpályán és a magánéletben is gyakran bizonyult kiegyensúlyozatlannak. Talán ezért nem ölthette magára még sokkal többször a címeres mezt. Egészségi állapota miatt aránylag korán vissza kellett vonulnia. A hibái ellenére is nagyon rokonszenves játékos számára kivételes képességei labdarúgósportunk legnagyobb alakjai között biztosítanak méltó helyet. A népszerű „Matyi” legemlékezetesebb alakítását 1937. október 10-én, az Ausztria elleni mérkőzésen (2:1) nyújtotta.

A válogatottban a Cseh II - Sárosi - Zsengellér alkotta hármast csak egyszerűen "agytröszt"-nek nevezték. Az 1938-as világbajnokság 22-es keretébe nevezték, de mégsem utazhatott el Párizsba.

Korán kellett búcsúznia játékos pályafutásától, és az élettől is. Már harmincévesen visszavonult nem kielégítő egészségi állapota miatt, és negyven évesen, 1950-ben az "égi foci pályá"-ra költözött.

A Rákoskeresztúri Új Köztemető 121-es parcellájában (5. szakasz, 1. sor, 19. sír) nyugszik.