HÍREK

Polgári foglalkozása műszerész volt, de villamosvezetőként is dolgozott..

Az MTK 78 / 61. válogatott futballistája, a nemzeti csapat 287. játékosa.

Játékos pályafutását a III. ker. FC-ben kezdte, ahol 1926-1933 között 142 mérkőzésen 1 gólt szerzett, Magyar Kupa győztes (1931) volt, majd 1934-ben a Hungária körútiakhoz igazolt. 

A Hungária FC futballistájaként kétszer volt bajnokcsapat tagja (1935-1936, 1936-1937), az 1939-1940-es bajnokságban pedig az "Év játékosa" lett (bár néhány futball-történész vitatja, hogy hivatalosan létezett-e akkor ez a cím).

A Hungária önfeloszlatását (1940) követően a közlekedési vállalat együtteséhez igazolt, a BSzKRT-ben (a későbbi BKV Előre) kezdtek vele csatárt játszatni, s ez neki sem volt ellenére. 1942-ben az Újpest FC-hez igazolt,  1945-ben visszatért az MTK-hoz. Játékosként a labdarúgást a III. ker. TVE-ben (1948-1949) fejezte be.

A Hungária FC-ben (1934-1940) és az MTK-ban (1945-1948) összesen 240 mérkőzésen játszott, és 4 gólt szerzett.

Azon három kék-fehér futballista közé tartozik, aki a második világháború előtt, és után is pályára lépett a csapatban.

Az MTK Örökös Bajnoka!

1932 és 1946 között 54 alkalommal szerepelt a válogatottban. Tagja volt az 1938-as világbajnoki ezüstérmes csapatnak. Első válogatott mérkőzését 21 évesen 1932. október 30-án Németország (2:1), az utolsót 1946. október 6-án Ausztria ellen (2:0) játszotta. Válogatottbeli pályafutását 35 évesen fejezte be. Az 1938-as világbajnokságon a magyar csapat balhátvédjeként szerepelt, és mind a 4 mérkőzésen, így az olaszok elleni döntőben (2:4) is pályára lépett.

Edzői munkája 1947 januárjában kezdődött, amikor kinevezték a VIII. kerületi Petőfi élére. 1951-től a Szikra Gázművek, majd 1961-től 1965-ig  a Mechanikai Labor csapatának volt a trénere.

A nagyszerű fizikumú Bíró Sándor labdarúgósportunk legkiválóbb hátvédeinek egyike. Testi ereje, kivételes gyorsasága kitűnő helyezkedéssel és ütemérzékkel, kifogástalan rúgótechnikával és kellő taktikai érettséggel párosult. E sok jó tulajdonság birtokában azonban olykor hajlamos volt könnyelmű megoldásokra is. Szoros emberfogásra nem szívesen vállalkozott. Fénykorában Európa legjobb balhátvédjei közé tartozott. Korányi Lajossal alkotott védőpárosa kontinensszerte híres volt.

Hát még ha igazán szeretett volna a védelemben játszani. Pályafutása során mindig olthatatlan vágyat érzett a csatárjáték iránt. Klubcsapataiban néhány alkalommal a támadósorban is szerencsét próbált.

77 éves korában hunyt el. Az Óbudai Temető, 20. parcellájában, a 159. urnafülkében nyugszik. Sírja védett, a Nemzeti Sírkert része.