HÍREK

Azonban ezen a napon is ritkán beszélünk a költészet és a sport, a költészet és a futball kapcsolatáról. Pedig még József Attila - aki 119 esztendővel ezelőtt született - is írt futball témájú verset.

Talán kevesen tudják, de csapatunk, a Hungária FC játékosa, az Aranycsapat szövetségi kapitánya, Sebes Gusztáv József Attila osztálytársa volt az elemi iskola második osztályában (bár van olyan irodalomtörténész, aki ezt vitatja), s valószínű, hogy a költő Sebes édesapjáról "mintázta" Csoszogit, az öreg susztert.

Félidő: 0-0

Vörös dresszünkön elmaradt nyarak

Vérlódító, nagy forrósága izzik. Gyerekek,

Félidő: 0:0. A vizek

Okos erővel elöntenek mindent.

Érzitek-e, hogy árad az idő? S a vér,

Szép, ifjú vérünk lüktető lovak

Módjára harmatos mezőn nyerít. Ma nincs,

Ki áhítattal meg ne irigyelné

Baráti jobbunkat, melyet

Odanyújtunk a roskadó világnak.

Félidő: 0:0; karcsú tagjainkból

Hajbókoljatok ki cédrusok,

Kövek, tüzek és elektromos álmok!

Őrizzétek, mint kövér kisdedet

Jövő nagy országlásunkat, ahol

Szépek, tiszták és becsületesek

Maradhatnak jó, gyönge társaink.

Idegen autók taposnak el. Erős

Kovácsok markában a vas

Kipirul, mint a fiatal leány,

Ha futva ér virágai közé. Mi már

Meg sem tudnánk maradni, üldögélni,

A távcsöves, kényelmes páholyokban.

Egy pohár friss vizet s aztán tovább -

Kedvünkre győzünk:

Félidő: 0:0, gyerekek -

Hátunk mögött a Szél, a Nap s az Isten!

József Attila ezt a verset 1925 őszén írta, október 4-én, az Üllői úton, a 40 ezer néző előtt játszott magyar - spanyol mérkőzés napján.

Ezen a találkozón nem lépett pályára együttesünk sokszoros válogatott játékosa, Jenni (Jeny) Rudolf, aki jó humora, kellemes tenor hangja, és a szavalás művészetében megnyilvánult tehetsége miatt nagyon népszerű volt játékostársai körében. Személyes ismerőse volt József Attila és Szabó Lőrinc, mindkettőjüktől számtalan első kiadású, dedikált kötetett őrzött, amiket az MLSZ ifjúsági edzőjeként gyakran megmutatott fiatal tanítványainak is.

Szabó Lőrinc: Vereség után

Szép volt!… Játék csak? Erő? Ügyesség?

De kik ellen! S hányszor!… A diadalát

már-már jelképnek hitte a nemrég

hadvert nép (s vele tán a világ).

A remény mint nagy zene csattogott-szállt,

kápráztak csoda-ütközetek:

jóvátétel arany lobogóját

hallotta-látta a rádión át

oromra repülni a mámoros ország

és Bernben a küzdő Tizenegy.

Mert bármi volt is egyéni sorsa,

sodorta a lelket a köz-ragály:

tizből kilenc millió szorongva

leste, sziv, hogy száll, hova száll

a Labda… S jól szállt! Nem a Szerencse

lidérce, de, Villám, maga akart;

s hitetlen is könny gyűlt a szemembe,

valahányszor, egy-egy uj győzelemre,

jutalmúl, imánkkal kérte a Messze,

hogy: „Isten, áldd meg a magyart!”

Szép volt, gyönyörű!… S már szinte szellem

(bennünk); akárcsak a pálya, amely

mint tenger, az emberi végtelenben

hetek óta zúgta: – „Föld, figyelj:

ELSŐ:…” S ekkor… Mi az? Átok?!… Óh, pfuj!

Szirt? Tört villám? Le, le, roncs hajó!…

– Lőtt sas? Vagy: A hit, s ami megvalósúl? –

gúnyolt a nagy nap búcsuzóúl;

– no, Szabó Lőrinc, a téma jó s uj,

ezt ird meg: tenekedvaló!

Költőink közül többen is írtak futball témájú verset, mint például Zelk Zoltán, aki Szepesi Györgynek, a rádióközvetítésben elhangzott felhívására a londoni 6-3-as diadalt köszöntötte egy költeménnyel:

Zelk Zoltán: Rímes üdvözlő távirat

Alighogy átszállt a határon

... a győzelem, az a hat-három

s fáradtan a nagy drukkolástól

ledőlnék, egyszer csak rámszól

a rádió és arra bíztat, hogy verset írjak...

Hát írok is. Miért ne tenném,

miért ne váljon ez az eredmény

ez a diadal verssorokra,

miért ne mondhassam rímmel szólva,

hogy milyen szívvidítóan jó volt

hallani azt a hat magyar gólt!

S a nagyképűség, ha legyintne?

Mit tudja ő, mily kedves kincse

a felnőtt embernek a játék!

hogy minden vasárnap megvár még

találkozóra jő gyermekkorunk

amikor csapatunknak drukkolunk...

Mert nemcsak néz a néző: játszik,

a labdával ő is cikázik

a védők közt. Cselez is, lő is.

Csapatával veszít is, győz is.

Akárcsak most, ugye barátom -

mintha egy óriás lelátón

külön-külön és mégis együtt

a rádiót fülelve lestük

Puskást, ahogy lefut cselezve,

Bead, s aztán... haj, balszerencse!

Kocsis fejes kapufára

Csattan, de jő Bozsik s bevágja!

S Hidegkúti talál megint utat

a kapu előtt, s benn a féltucat!

Hát így esett,

hogy a hívó szó és magam jókedve

a hat-háromról most verset írat,

indulj hát, szállj te rímes

üdvözlő távirat:

vidd örömünk a győztes tizenegynek

s a dolguk értő, derék mestereknek

Mándinak és Titkosnak is.

S vidd el szavam, vidd el külön

Sebesnek.

Nem sokan gondolnák, de még Szép Ernő regényíró, színpadi szerző is írt verset a fociról:

A football

az, ami a földön

Mindenkit őrülten érdekel

Hát az F. T. C. Budapestről

Az ő lábával útra kel.

Megy az F. T. C. a lábával

Megy Bécsbe és Berlinbe megy,

Az eredmény a mi javunkra

Hol 2:1 hol 3:1.

Megy az F. T. C. a lábával

Hamburgon át, Londonba ki,

És itt is, ott is nagyokat rúg,

Isten fizesse meg neki.

Isten áldd meg az F. T. C.-t,

Mivel ott tartunk már manap,

Hogy a külföldön legalább a

Lábunkkal szóbaállanak.

Talán egyszer kötetben is olvashatjuk majd a futball verseket - s nem marad ki belőle a Meglátja Mester, menni fog című ikonikus MTK dal szövege sem.