HÍREK

A sorozat negyedik részében, a Lőrincz Emillel készült interjút olvashatják: „Hat év Belgiumban" címmel.

Lőrincz Emil, 1965. szeptember 29-én született, és 1978-ban lett az MTK játékosa. Itt 194 mérkőzésen, 17 találat fűződik a nevéhez, 3 bajnoki címet szerzett, egyszer második, egyszer pedig harmadik lett, kétszeres kupagyőztes. 37 válogatott találkozóján, 3 gólt lőtt. A belga, Molenbeek csapatában pedig 106 mérkőzésen, 15 alkalommal volt eredményes.

Emil, a sorozatban némileg kivételt képez, mivel a kedvencek általában játékszervezők, vagy csatárok. Lőrincz viszont védő létére nagy kedvence volt a szurkolóknak, nála az erő, és a technika egyesült, nem szorítkozott csak a védekezésre, gyakran tört előre, gólokat lőtt, és többször hozta helyzetbe társait is.

– Édesapád NB I-es labdarúgó volt a Vasasban, az ő hatására kezdtél el focizni?

– Sajnos csak nyolcéves voltam, mikor anyám meghalt, és tizenkettő amikor apám is elhunyt.

– Hogyan kerültél az MTK-ba?

– A Gyáli úton laktam, az kék-fehérek viszonylag közel volt.

– Kik voltak első edzőid?

– Marcell Ferenc, Dergács István, és Molnár János (az 50-es évek kiváló bal oldali MTK-s támadója – A szerk.).

– Kikkel játszottál az ifiben?

– Többek között Balogh Gábor (Torony – A szerk.), Balog Tibor (Róka – A szerk.), és Talapa Jani voltak a csapattársaim.

– Válassz ki egy emlékezetes mérkőzést, amit az MTK-ban játszottál!

– 1997-ben az én fejesgólommal, 1-0-ra nyertünk a Hungária körúton nemzetközi kupamérkőzésen.

– Melyik bajnokság volt a legemlékezetesebb?

– Mind a három bajnoki cím, mind pedig a két kupagyőzelem nagy élmény volt.

– Hat évet töltöttél Belgiumban. Mesélj arról az időszakodról!

– A Molenbeek csapatában játszottam, az első félévben középpályás voltam, majd kedvenc posztomra kerültem, a védelem közepébe. Nagy élmény volt Zidane ellen meccselni. Jól éreztem ott magam.

– Hogyan kerültél vissza az MTK csapatába?

– Engel György hatására jöttem vissza, ami – mint később kiderült – jó döntésnek bizonyult.

– Melyik válogatott meccsedre emlékszel vissza legszívesebben?

– 1991-ben, Santander-ben, a 4-2-es magyar győzelemmel végződött találkozón a középpályán játszottam, és két gólt szereztem a spanyol válogatott ellen.

– Mivel foglalkozol jelenleg?

– Dunaújvárosban, az U17-es csapat edzője vagyok, nagyon tehetséges gyerekekkel dolgozhatok, fölényesen vezetjük az NB II-es utánpótlás-bajnokságot.

– Mondj valamit a családról!

– Két fiam van, de belőlük nem lett labdarúgó. Az egyik tehetséges volt, de nem elég szorgalmas, a másik szorgalmas volt, de nem elég tehetséges.

– Figyelemmel kiséred a mai MTK Budapestet?

– Most, hogy Dunaújvárosban játszották a mérkőzéseiket, természetesen megnéztem a csapatot és szurkoltam is nekik. Sose felejtem el az a sok szeretetet, amit a szurkolóktól kapok, nagyon jólesett.

A riport, a dunaújvárosi stadionban készült, köszönöm Fonó Tibinek, hogy segített létrejöttében. Lőrincz Emil edzői karrierjéhez pedig sok sikert kívánok!

(Forrás: MTK Család, szerző: Kalocsai László)