HÍREK

A sorozat második részében, a Koritár Lajossal készült interjút olvashatják: „A kilencek lázadása" címmel.

Koritár Lajos, 1949. 06. 16-án született, 1969-81-ig volt a kék-fehérek játékosa, és 235 NB I-es mérkőzésen, 49 gólt szerzett. Az 1977/78-as magyar bajnokságban a harmadik helyen végzett a csapattal, 1976-ban MNK döntőben, az 1976/77-es kiírásban pedig KEK elődöntőben szerepelt.

– Hogyan kerültél az MTK-ba és hány éves voltál akkor?

– Angyalföldön laktam, a Tatai úti pálya közelében. Kis termetem miatt a környékbeli csapatok nem fogadtak be, az MTK viszont igen, tizenkét éves koromban.

– Kik voltak az első edzőid?

– Nagyszerű edzőim voltak, Keresztes Mátyás, Dénes László, és Mérey Vilmos.

– Mikor és ki ellen játszottad az első NB I-es meccsed?

– 1969 novemberében, MTK – Eger mérkőzésen mutatkoztam be. Ezelőtt huszonhárom hónapos katonai szolgálatomat töltöttem Debrecenben, és a helyi Bocskai csapatában játszottam. Remek társaim voltak, többek között későbbi csapattársaim, Siklósi és Takács Laci is. Nagyon jól éreztem magam, ott értem be igazán.

– Hogyan történt a „kilencek lázadása”?

– Palicskót jó edzőnek tartottam, de nagy hibát követett el azzal, hogy a klasszis középhátvéd Dunai Lajost centerbe játszatta, bár nem ezért volt a „sztrájk”. Balatonon nyaralt a csapat családostul és Palicskó felesége, meg egyik játékostársam felesége beszélte meg, hogy ki, mennyi prémiumot kapjon, kiderült, ez volt az ok, a többi csak mende-monda.

– Sok emlékezetes mérkőzésedből kettőt emelnék ki, az egyik a Torinó elleni, KK találkozó.

– Remek összecsapás volt, az olaszok mindenáron nyerni akartak, a végén verekedés volt, amibe a szurkolók is beszálltak.

– A másik a Bayern München elleni, nyári Intertotó-kupa mérkőzés, amelyet 3-1-re nyertetek meg, nem utolsó sorban nagyszerű játékoddal győztük le a Mayerrel és Gerd Müllerrel felálló, világhírű csapatot. Ezen a találkozón – az egyik barátommal – ott voltam. Abban az időben nehéz volt kijutni nyugatra, három buszt indított az Ibusz, de csak mi ketten voltunk MTK drukkerek, a többiek más okokból mentek az útra. Kék-fehér zászlóval drukkoltunk a régi olimpiai stadionban. A német szurkolók állandóan azt kérdezték körülöttünk, hogy hívják a nyolcas számú játékost, ez volt a mezszámod.

– Igen, ez is nagyon nagy élmény volt.

– Hogyan kerültél Ausztráliába?

– Dalnoki Jenő ajánlására hívtak Árok Ferenc csapatába, a Szent George Budapestbe, ahol bajnoki címet szereztem. Kétéves szerződést kötöttem, de anyagi okok miatt, tizenegy hónap után felbontottuk a szerződést, és hazajöttem.

– A fiad, ifj. Koritár Lajos is nagyon tehetséges játékos volt, Kovács Zolival együtt kiemelkedtek az akkori ifiből.

– Sajnos a fiamat, verekedés miatt egy évre eltiltották, pont Kovács Zolit védte. Utána pedig súlyos sérülések miatt ért véget a labdarúgó-pályafutása.

– Szoktál MTK meccsre járni?

– Ritkán megyek meccsre, legnagyobb örömöm másfél éves, Kende nevű unokám társasága.

Nagy örömmel láttam vendégül Lajost, a két és fél órás beszélgetésünk perceknek tűntek.

További örömöket, és jó egészséget kívánok!

(Forrás: MTK Család, szerző: Kalocsai László)