HÍREK

Bátyja, István is játszott a válogatottban, egy alkalommal lépett pályára az Aranycsapatban - 1956-ban az NSZK-ba távozott, élvonalbeli csapatokban futballozott, majd Franciaországban telepedett le, a Francia Idegenlégió sporttisztje lett.

Sipos Ferenc a budapesti Goldberger együtteséből került be az ifjúsági válogatottba, 1952-ben igazolt a Szolnoki Légierők együtteséhez. Négy év múlva az MTK szerződtette, ahol 1956 és 1963 között 177 mérkőzésen szerepelt, és 19 gólt ért el.

Az MTK 87. válogatott futballistája, a nemzeti csapat 476. játékosa.

Az MTK-val 1957-1958-ban bajnoki címet szerzett. Az 1961-1962-es idényben VVK elődöntős volt, a győztes Valenciaval szemben maradt  alul a kék-fehér együttes. 1958-ban ő volt az év játékosa Magyarországon.

Az MTK Örökös Bajnoka!

1964-ben a Budapesti Honvédhoz igazolt, s visszavonulásáig, 1968-ig ott futballozott.

A válogatottban 1957 és 1966 között összesen 77 alkalommal játszott, és 1 gólt szerzett.

Sipos Ferencen kívül csak két olyan magyar labdarúgó van, Grosics Gyula és Mátrai Sándor, akik három világbajnokságon is részt vettek (Grosics 1954, 1958, 1962 - Sipos és Mátrai 1958, 1962, 1966). 1962-ben ötödik, 1966-ban hatodik helyezést ért el a csapattal. 1964-ben a spanyolországi Nemzetek Európa Kupájában, a mai Európa-bajnokság elődjén bronzérmes lett a válogatottal.

És egy, valószínűleg megdönthetetlen magyar rekord: Sipos Ferenc 1957. szeptember 15. (ellenfél: Bulgária) és 1963. május 19. (ellenfél: Dánia) között egyetlen hivatalos válogatott találkozót sem kihagyva sorozatban 57 alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó válogatottban - ebben az időszakban végig az MTK játékosa volt.

Sipos Ferenc minden idők egyik legjobb védőjátékosa, aki rendkívül megbízható, hosszú időn át egyenletes teljesítményre képes hátvéd és fedezet volt. Hihetetlenül sokat dolgozott, "Tüdő" becenevét az egy-egy találkozón nyújtott iszonyatos futómennyiségéről kapta. Nyugodt, előrelátó, okosan helyezkedő játékos volt. Határozottan szerelt és nagyszerű ütemérzékkel akadályozta meg az ellenfelek támadásainak kibontakozását. Tökéletes rúgótechnikája és fejjátéka segítették nem csak védelmi, de a támadásokat segítő, szervező feladataiban is. Átadásai a legtöbbször pontosak voltak, távoli lövései mindenkor veszélyt jelentettek az ellenfél kapujára. Tehetsége és szorgalma révén hosszú ideig biztos pontja volt a válogatottnak. Szerény, sportszerű magatartása és az edzéseken végzett munkája példaértékű volt.

65 éves korában hunyt el. Az Új Köztemetőben nyugszik (32/1-es parcella, 4. sor 3. sír).

A Magyar Futballmúlt Kegyeleti Társaság, az MTK és a Budapest Honvéd beadvánnyal fordul a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottsághoz, hogy Sipos Ferenc sírját nyilvánítsa védetté, hogy az a Nemzeti Sírkert része legyen.