HÍREK

– Második helyen telel az U16-os csapatunk. A várakozások alapján reális a helyezés?

– A cél a szezon előtt az volt, hogy a lehető legtöbbet fejlődjenek a srácok, ebben pedig úgy érzem jól haladunk. Ami a helyezést illeti: elégedettek lehetünk, de nem megelégedettek, de ez összetett kérdés. Nyáron a korosztály elhagyta a komfortzónáját, hiszen mindenki elkerült otthonról, elszakadt a családtól. Elköltöztek Agárdra, mondhatni itt fel kellett nőni, magukra maradtak a család tekintetében. Nyáron még érezhető volt, hogy meg kellett szokni a környezetet, az új stábot. A futball mellett bejöttek más dolgok, plusz edzések, új iskola, így nem volt zökkenőmentes az átállás. Mire elindult a szezon, addigra valamelyest összekovácsolódott a csapat, amely régi és új játékosokból tevődött össze. A bajnokság első részében viszonylag kiegyensúlyozott, jó teljesítményt hoztunk, veretlenül mentünk bele három olyan mérkőzésbe, melyeken viszont kikaptunk. Fájó, de nagyszerű tapasztalat volt számukra. Megéltük, hogy ha lent vagyunk a padlón, akkor csak magunkra számíthatunk, és rajtunk múlik, hogy onnan felkeljünk. Az élet nem videojáték, amit kikapcsolsz és visszatöltöd, itt nekünk kell változtatni, ugyanakkor erősnek maradni. Öröm és büszkeség volt látni, ahogy a srácok egymást segítve felálltak, és jött négy győztes mérkőzés, újabb tapasztalatokkal. Ekkor volt több hiányzónk, egyszer sem tudtunk ugyanazzal a csapattal felállni. Ennek utólag visszanézve örülök, jó visszajelzés volt a srácoknak, hogy mindenkinek érdemes jól dolgozni edzésen, hiszen amikor a lehetőség jön, akkor azt meg kell ragadni, így bárki is játszik, erős csapatunk van.

A válogatottba 10-12 játékost adtunk tavaly, ami öröm, ám feladat is, az edzéseket és a mérkőzéseket nézve. Ritka, hogy egy csapaton belül ennyi játékos kapjon behívót, erre büszkének kell lennünk. Az utánpótlásban az egyének a fontosak, és ebben a szezonban nagyon értékes tapasztalatokat szereztek a srácok. A helyezést tekintve pedig – még egyszer mondom –, elégedettek lehetünk, de nem megelégedettek, hagytunk magunknak motivációt és feladatot tavaszra is.

– Érkeztek új játékosok, hogy beépíteni őket a csapatba?

– Akik hozzánk jöttek, jó fogásnak bizonyultak, emberileg egytől egyig jól illeszkednek a környezetbe és tehetségesek. Gyerekekről van szó, néha vissza kell terelni őket a helyes útra, de nincsenek kardinális problémák. Jó srácokról beszélhetünk, tisztelettudóak, és mellette persze gengszterek is, ami fontos a futballban. Szerencsére ez a csapat többi tagjára is igaz. Egyesével nem emelnék ki senkit, de mindannyiukra azt mondhatom, hogy megadják maguknak a sanszot, hogy később profi szinten is futballozhatnak. Örülünk, hogy hozzánk kerültek.

– Saját korosztályodat hoztad tovább, nehéz volt nekik az átállás az akadémiai létre, és mennyire volt fontos, hogy többen már ismerék a közeget?

– Egy-két játékos már tavaly is lejárt az U16 edzésére, vagy mérkőzésére, ez mindenféleképpen könnyebbség volt, hiszen ők már ismerték az itteni környezetet. A másik része, hogy én is kíváncsi voltam a váltásra, ami ilyenkor lejátszódik. Míg más csapatoknál csak korosztályváltás U16-ba felkerülni, addig nálunk ez speciális jelenség, hiszen hetven kilométert ugrani kell, elszakadsz a családtól, ez az első időszakban látszott a srácokon. Nyáron – azzal együtt, hogy a keret nagy részét ismertem, hiszen velem dolgoztak – engem is meglepetésként ért, hogy mennyivel mást kap sok esetben az ember, mint amit az előző hónapokban megszokott. Mindannyiuknak az volt a cél, hogy bekerüljenek az akadémiára, ennek meg akartak felelni, amikor pedig már itt voltak, akkor itt is akartak maradni. Minden edzésen meg akarták mutatni, hogy megérdemelten kerültek ide, ami természetes, de ez a motiváltság sok esetben túlpörgéshez, görcsöléshez vezetett, ezért is volt érdekes ez az időszak. Abban a pillanatban, amikor ez a pörgés visszament az egészséges szintre, attól kezdve élvezni is tudták, amit csinálnak és ez a bajnokság közben sokszor az ellenféllel szemben is megmutatkozott. Fura, de mégis pozitív élmény volt átélni, hogy mi az, ami a gyerekekben ilyenkor benne van.

– Új környezet, új kollégák, neked hogy sikerült megszokni a közeget, hogy érzed magad?

– Nem tartom magam elveszett embernek, de a komfortzónámból nyáron én is kimozdultam. Új embereket ismertem meg, más a bajnokság, és a mindennapok is más életvitelt igényelnek, de utólag azt mondom, jó döntés volt, amikor elfogadtam a felkérést. A kollégák befogadóak voltak, segítettek mindenben, így csak a szakmára kellett koncentrálni, amiben pedig szintén gyorsan megtaláltuk a közös hangot. Akár szakmailag, akár emberileg sok olyan impulzus ért a szezon során, amit be tudok építeni a mindennapokba és ami fejleszt engem. Ezekből is szeretnék minél többet átadni a srácoknak. Az ország legpatinásabb akadémiáján, nagyszerű stábban dolgozom, csupa tehetséges, ambiciózus és szerethető „gengszterrel”, szóval mint mondhatnék: szerencsés vagyok!