HÍREK
Verebes Józsefre és Taussig Imrére emlékezünk
2019-03-23
A 78 éve született Verebes Józsefre, valamint az 1945-ben ezen a napon elhunyt Taussig Imrére emlékezünk.
78 éve született Verebes József, a „Mágus”
Verebes József (Budapest, 1941. március 23. – Budapest, 2016. március 13.), labdarúgó, mesteredző. Az 1980-as évek elején kétszeres bajnok győriek aranycsapatának a vezetőedzője volt, de bajnokságot nyert csapatunkkal is (ahogy részese volt a Bp. Honvéd elsőségének is). A magyar labdarúgó válogatottnak kétszer volt szövetségi kapitánya.
Ferencváros egyik legszegényebb részén nőtt fel, ahol a többi hasonló társával a labdarúgás volt az egyetlen szórakozásuk. Együtt játszott Farkas Jánossal és Sipos Ferenccel, akik később válogatott labdarúgók lettek. 1952-ben Verebes is az akkor Bp. Kinizsi néven szereplő Ferencváros igazolt futballistája lett. 1961-ben három mérkőzésen az élvonalban is szerepelt. Az FTC ifjúsági bajnokcsapatából, óriási tehetségként – Didi becenévvel – került fel az első csapathoz. Első bajnoki meccsén, az Üllői úton rendezett SBTC elleni találkozón rögtön góllal mutatkozott be. Azután a sikerek – részben sérülés miatt is – elmaradtak, mint ahogy ő is az Üllői útról. Alacsonyabb osztályban (Oroszlány, BVSC, Budafok, Ganz MÁVAG, Építők) folytatta pályafutását, majd 30 évesen szögre akasztotta a stoplist.
Visszavonulása után először a Budapesti 43. sz. Állami Építőipari Vállalat sportszervezője lett. 1978-ban a Testnevelési Főiskolán labdarúgó szakedzői oklevelet szerzett. 1977-1978 között az MLSZ játékvezetőket trenírozó edzője volt. 1978-1979-ben a másodosztályú Kecskeméti SC vezetőedzőjeként dolgozott. Egy rövid sülysápi edzői munka után 1979-1981 között a Videoton vezetőedzője lett.
1981-ben a Rába ETO szerződtette és az itt töltött öt esztendő pályafutásának legsikeresebb időszaka. Az első két idényben bajnokok (1981-1982, 1982-1983), majd kétszer másodikok (1983-1984, 1984-1985), végül harmadikok (1985-1986) lettek a bajnokságban. 1982-ben 19 év után lett újra vidéki győztes a magyar labdarúgó bajnokságban, és először neki sikerült azt meg is védeni. Ebben az esztendőben az év edzője lett, Győrben pedig Pro Urbe-díjjal jutalmazták tevékenykedését.
1986-ban került csapatunkhoz, az akkoriban általában a kiesés ellen küzdő MTK-VM-hez. Itt is sikerült véghez vinnie a győri bravúrt és első idényében, 29 év után újra bajnoki címet szerzett a kék-fehér csapattal (1986-1987). E két páratlan sikerből ered edzői beceneve: „Mágus”. 1987-ben mesteredzői címet kapott. Eközben 1987. januárjától augusztusig a magyar válogatott szövetségi kapitánya is volt. 4 mérkőzésen 2 győzelem, 1 döntetlen és 1 vereség a mérlege. Az 1988-1989-es idényben a mieinkkel bronzérmes lett a bajnokságban. A következő idényben (1989-1990) úgy lett ezüstérmes csapatunk, hogy már az utolsó előtti fordulóban is megnyerhettük volna a bajnoki címet, amit végül az utolsó fordulóban az Újpesti Dózsa szerzett meg jobb gólkülönbséggel (1 góllal volt jobb a rivális).
1992-ben Kispestre szerződött, ahol 8 mérkőzésen (6 bajnokin) irányította a csapatot és idő előtt távozni kényszerült, majd a csapat Martti Kuusela vezetésével bajnok lett. 1993 szeptembere és 1994 júniusa között másodszor is szövetségi kapitány volt tíz mérkőzésen. Egyetlenegy győzelem mellett, két döntetlen és hét vereség volt a mérlege.
Ugyanebben az időben ismét Győrben dolgozott az ETO-nál, jóval szerényebb eredményekkel, mint korábban: ötödik lett a csapat a bajnokságban. 1996 tavaszán néhány mérkőzés erejéig a Vasas edzője volt, majd a Diósgyőr és a Szegedi EAC következett. 1998-1999-ben ismét a Videoton vezetőedzője lett. 2000-ben a Gödöllői LC, 2000-2001-ben a Pápai ELC csapatát irányította.
2001-ben UEFA A-diplomás edzői oklevelet szerzett, majd Magyarországon az elsők között tette le a Pro-fokozatot is.
2005-ben a megyei másodosztályban szereplő Diósd szakmai igazgatója volt. 2005-2006-ban televíziós szakkommentátorként, majd 2007-ben az Újbuda-Lágymányosi TC-nél szakmai vezetőként tevékenykedett, ezt követően a klub Váccal történő egyesülése után a Vác-Újbuda LTC vezetőedzője lett. 2009 áprilisában a Nagytétény-Erőmű SE BLSZ I. osztályú csapatához került szakmai tanácsadóként, majd vezetőedzőként.
2007. augusztus 20-án a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (polgári tagozat) kitüntetésben részesült.
2015. decemberében súlyos betegséget diagnosztizáltak nála, aminek következtében 2016. március 13-án hunyt el. Budapesten, az Új-köztemetőben nyugszik.
Verebes József összesen 461 NB I-es mérkőzésen vezette csapatait. Mérlege 222 győzelem, 107 döntetlen, 132 vereség, a gólkülönbség 833–617 – a „Mágus” győzelmi mutatója így közel hatvan százalékos a magyar élvonalban.
74 éve egy ausztriai lágerban halt meg Taussig Imre, a kiváló jobbszélső
Taussig Imre (Aba, 1894. június 28 – Ausztria, Bruck an der Leitha, tábor, 1945. március 23.) válogatott labdarúgó, jobbszélső. A sportsajtóban Tauszig néven is szerepelt.
Egyes források születési helyeként a ma vajdasági Magyarkanizsához tartozó Martonos települést, halála helyének pedig Mauthausent adják meg, ráadásul utóbbit 1944-es évszámmal. Ezek az adatok tévesek. A Yad Vashem Intézet forráskártya katalógusa minden személyes adatot tartalmaz, és az is egyértelműen kiderül belőle, hogy kik, és hol haltak meg a magyarországi munkaszolgálatosok és deportáltak közül.
Taussig Imre 1908-ban, 14 évesen került csapatunkhoz, ahol 1920-ig futballozott, 67 mérkőzésen 34 gólt lőtt. Az MTK első aranykorszakának tehetséges jobbszélsője három bajnoki címet (1913–1914, 1916–1917, 1919–1920) és Magyar Kupát (1914) is nyert. Az 1917-1918-as és az 1918-1919-es hadibajnokságokban élen végző kék-fehér csapatban nem játszott.
Az MTK örökös bajnoka!
1914 és 1918 között, az első világháború éveiben ötször szerepelt a válogatottban, minden alkalommal Ausztria ellen lépett pályára, és egy gólt szerzett.
A kortársak szerint „Böske” pompásan, technikásan vezette a labdát, jól adott be. Gyakran azonban leküzdhetetlen hátrányt jelentett számára nagyfokú idegessége.
A zsidó származású játékos a holokauszt áldozata lett. A mai Ausztria területén lévő királyhidai (Bruckneudorf) lágerben, Bruck an der Leitha mellett 1945. március 23-án, alig néhány nappal a háború vége előtt máig tisztázatlan körülmények között, fegyver által halt meg.