HÍREK

Vass László a pályafutása során sok csapatnál megfordult, sorrendben: Építők, Vác, Al-Sahel U19 (Kuvait - vezetőedző), Dabas, Videoton, FTC, Siófok, Videoton, Al-Salmia (Kuvait - vezetőedző), FTC, Sopron (7 mérkőzésen vezetőedző), Honvéd (vezetőedzőként is tevékenykedett), ZTE, Rákosmenti TK, Ajka, Siófok.

Eredményei:

két magyar bajnoki aranyérem az NB I-ben - Vác, FTC

két magyar bajnoki ezüstérem az NB I-ben - Vác

Magyar Kupa aranyérem- Honvéd

Magyar Kupa ezüstérem - Vác (kétszer), ZTE (egyszer)

két alkalommal NB I B 1.hely - Siófok, Videoton

kuvaiti bajnoki cím és két kupaezüst - Al-Sahel U19

[image]

Korábbi interjújában így válaszolt az újságírói kérdésekre:

– Pályafutása melyik időszakára emlékszik vissza legszívesebben?

– Mindenféleképpen meg kell említenem a bajnoki címet a Ferencvárossal. Ami ugyancsak felejthetetlen élmény, a bajnoki arany megszerzése a kuvaiti U19-es Al-Sahel csapatával, ami azért különösen nagy szó és kedves emlék számomra, mert se előtte, se utána nem volt ennél a klubnál hasonlóra példa. Van még egy, ami nagyon fontos! A Celldömölk 11 ponttal vezetett a Siófok előtt, de ledolgoztuk a hátrányt, és végül mi jutottunk az első ligába!

– Fájó emlék is akad?

– Nem mondanám. Talán egy. Kuvaitból hazajöttem három sikeres év után szabadságra. Már készültem rá, hogy elvállalom a negyediket is. A pihenés közben jelezték, hogy mégsem lesz folytatás.

– Érdekesség, hogy szóba került a neve egy nemzeti válogatottnál is, egész pontosan Litvániában.

– Így igaz. László Csabával dolgoztam együtt a Ferencvárosnál, ő kiment Litvániába, és szövetségi kapitány lett, majd érkezett felém egy felkérés, hogy segíteném-e a munkáját. Nekem lejárt a szerződésem Zalaegerszegen, tehát meg is volt az esélye ennek a megtisztelő pozíciónak. A litván szövetségben mindeközben váltás történt, míg az előző vezető rábólintott, az új nem, és kineveztek egy litván származású pályaedzőt Csaba mellé.

– Ha már szó esett Kuvaitról. Egész más kultúra, egész más világ. Milyen élményekkel gazdagodott az arab országban?

– Nagyon érdekes volt. A kuvaiti futball amatőr szinten működik, de mégis nagyon gazdag. Ismerve az ország lehetőségeit, és a szervezett működést, még akkor is, ha amatőr futballról van szó, folyamatosan fejlődik. Sok a külföldi játékos, rengeteg külföldi edző száll be Kuvait labdarúgásának fellendítéséért. Nagyon sok barátom lett, akikkel azóta is tartjuk a kapcsolatot. Nagyon szerettem kint dolgozni, jó volt tapasztalatszerzés szempontjából, szabályosan vonzott az az életforma. Az edzések megfelelő komolysággal zajlottak, természetesen alkalmazkodva az akkori lehetőségekhez. A futballhoz való kötődésük óriási. Mindenki focizni akar, és ami érdekes, hogy mindenki támadó akar lenni, 10-es mezben akar játszani, és a gólszerzés öröme számít a legnagyobb dolognak. Azóta persze történt pozitív változás, és jó úton haladnak, amit mi sem bizonyít jobban, mint amikor Győrben méltó ellenfélnek bizonyultak a magyar nemzeti tizenegy ellen is. Van még valami, ami szembetűnő volt. Még a 60-as években sem láttam annyi gyereket játszani az utcán, mint ott. Kijöttek a suliból, valamelyik sarkon ledobták a táskát, előkapták a lasztit, és akár mezítláb, akár zokniban nekiálltak focizni. Az utca közepén is. Napi 2 edzésük volt. Egy az utcán, egy pedig az adott sportszervezetben. Mikrobusszal szállították őket oda-vissza. Itt nálunk már eltűnőben voltak a grundok. Ott enyhe túlzással mindig, mindenhol játszottak a gyerekek.