HÍREK
Utánpótlás-körkép, avagy így látják az edzők a csapataik helyzetét (1. rész)
2015-04-02
Az MTK Budapest fiatal labdarúgói hétről-hétre kiválóan szerepelnek a korosztályos bajnokságokban. Ismerkedjünk meg a háttérrel az edzőkön keresztül! Először a górcső alatt az U15-ös korosztály. Vezetőedzőjükkel, Szász Ferenccel beszélgettünk.
– 20/18,105-14. Tudod mik ezek a statisztikák?
– Igen. A lejátszott meccseink és győzelmeink száma, illetve rúgott és kapott góljaink.
– Beszédes adatok...
– Valóban. A mostani U15-ös csapatunk országos szinten is kiemelkedőnek számít. Ez azt jelenti, hogy közel tíz kimondottan tehetséges játékosunk van, és hét-nyolc extra, akiket a korosztályos válogatottba is meghívtak.
– Szükség is vannak rájuk, hiszen jövőre ennek a csapatnak a magja, és néhány, más klubból érkezett kiválasztott alkotja Agárdon az U16-os korosztályt. Mi lesz az arány?
– A Sándor Károly Labdarúgó Akadémiára csak az országos szinten kiemelkedőket tudjuk küldeni. Maximum tíz ilyen labdarúgónk van. Ha azt nézzük, hogy tizennégy mezőnyjátékos és két kapus alkotja a csapatot, ez nagyon jó arány. Hozzájuk csatlakoznak, az országos scout-rendszerünk fizikai, gyorsasági, technikai és mentális felmérőin megfeleltek. Fontos, hogy nálunk nemcsak a magasság számít, hanem ha találunk olyan alacsony, de gyors játékost, akiben látunk fantáziát, igenis adunk neki időt a felzárkózáshoz. A fenti számok értelmében, négy-hat olyan játékosunk van, akik nem fognak Agárdra kerülni, de ők más csapatnak kifejezetten hasznára válhatnak majd.
– Jelenleg hat pont lemaradással, második helyen álltok a bajnokságban. 15 éves gyerekeknél mennyire számít az eredményesség?
– Persze mindannyian jobban szeretünk győzni, mint veszíteni, de sosem játszunk célfutballt. Nyilván rangadón kicsit stabilabbak vagyunk, de akkor sem a kontrákra építünk. Próbáljuk a saját, labdabirtokláson alapuló, sok passzos játékunkat hozni. Sajnos kikaptunk kétszer, de a korosztályunk eléggé szétszabdalódott. Múlt hétvégén is három játékosom játszott a Fradi ellen, egy korosztállyal feljebb, most is kell küldenem néhányat, így, ahogy építjük a piramist felül, úgy gyengül alul. Ez teljesen egyértelmű, hiszen ha kiveszem az extrákat, nem várhatom el ugyanazt.
– Ez nagy különbség a többi utánpótlás–bázishoz képest?.
– Megtehetném, hogy olykor célfutballt követeljek, mert jó csapat vagyunk. De azért, hogy bajnokságot nyerjünk, nem fogunk az alapkoncepción változtatni, nem fogom őket más rendszerben, például öt védővel pályára küldeni. Mi már most 4-2-3-1-es felállásban futballoztatjuk a gyerekeket, ezzel is a felnőtt csapatnak segítünk. Ennek a gondolkodásnak bizony, olykor megvan a hátulütője, mert néha pont az hiányzik az eredményességhez, győzelemhez, hogy változtassunk. Hogy más helyen nem így gondolkodnak, az ő belügyük, én arról nem szeretnék véleményt formálni. Mi ezt tudjuk, ez a mi stílusunk, de néha az előforduló hiba is benne van.
– A véleményed érdekelne a legutóbbi, sikertelen vb-kvalifikáció utáni óriási hisztériáról, amikor két gyalázatos eredmény után (Románia 0-3, Hollandia 1-8), az összes utánpótlásban dolgozó szakember fejét követelte a közvélemény.
– Műbalhé volt. Jó volt azt mondani, hogy azért kaptunk nyolcat, mert gyenge az utánpótlás. Most Dárdaival öt nap alatt megtanult védekezni az a magyar játékos, aki eddig nem tudott? Nyilvánvaló hárításnak éreztem. Szó se róla, rengeteget kell még fejlődnünk. Mert infrastruktuálisan, szerkezetileg, és még sok más tekintetben is el vagyunk maradva, de egy-két éve történnek itt jó dolgok, például a Szalai László vezette utánpótlásképzés, a pályaépítések, különböző vizsgák kötelezővé tétele, hiszen minden normális edző akarja magát képezni, akar tanulni, de van még mit behozni. De nem szabad panaszkodni, hiszen azok a körülmények adottak, melyek a különbségeknek a minimalizálásához kellenek.