HÍREK
Szezonvégi beszélgetések 6. rész - Hrepka Ádám
2015-06-15
Éppen csak véget ért a 2014/15-ös bajnoki évad, máris nyakunkon a következő szezon, tele új kihívásokkal, európai kupaszerepléssel. A rövid felkészülési időszak ideje alatt az első csapat keretének játékosait kértük meg, hogy ugyanazon kérdésekre válaszolva, értékeljék a mögöttünk hagyott idényt és fogalmazzák meg elvárásaikat az előttük álló feladatokkal kapcsolatosan. A sérüléséből nemrégiben felépülő Hrepka Ádámmal beszélgettünk.
– Hogyan értékeled a mögöttetek hagyott bajnoki szezont, amit dobogós helyen zárt a csapat?
– Nagyszerű teljesítményt nyújtott a csapat, aminek azért is örültem, mert a szezon előtt nem sokan gondolták volna, hogy dobogón végez az MTK Budapest. Még féltávnál is mindenki kételkedett bennünk, ennek ellenére az ezüstéremért hajtottunk, nem hátrafelé kellett nézelődnünk.
– Mi a legkedvesebb, legérdekesebb Garami József edzői munkájához fűződő emléked?
– Rengeteg „csatám" volt Józsi bácsival az évek során, sok csipkelődéssel, viccelődéssel, melyet mindig áthatott részéről egyfajta atyai gondoskodás. Mondhatom, hogy függetlenül a játszott percektől, az adott poszttól és a rúgott góljaimtól, mindig nagyon jól kijöttünk egymással. Annyi kedves történet köt össze minket, hogy ezek közül nem szívesen emelnek ki egyet sem.
– Melyik volt számodra az MTK legemlékezetesebb mérkőzése a szezonban?
– Sajnos rengeteget voltam sérült idén, de ha mondanom kell egyetlen mérkőzést, akkor nyilván a győri 2-1-es sikerünket említeném, ahol én rúgtam a győztes gólt.
– Hol és kivel pihented ki az lezárult idény fáradalmait?
– A barátnőmmel és a barátaimmal, valamint az ő párjaikkal kiegészülve töltöttünk el pár napot a Balatonon.
– Mit vársz az MTK előtt álló évadtól?
– Számtalan dolog változik idén, kezdve az edzői stábbal, és a keret is némiképp átalakul. Ezeknek a változásoknak köszönhetően kell majd némi idő, hogy teljesen összeálljon az átalakuló MTK. A bajnokság is nehezebb lesz tizenkét csapattal, de mindentől függetlenül egyértelműen a felsőházba várom magunkat.