HÍREK

"Alapembere volt Sebes Gusztáv Aranycsapatának Zakariás József, remek társa, klasszis kiegészítője Bozsik József zsenialitásának, tudása kellett ahhoz, hogy az ötvenes évek első felében Magyarország nevével kezdődjenek a futballranglisták.

AHÁNYSZOR EMLEGETIK, annyiszor teszik hozzá, hogy szürke eminenciása volt az Aranycsapatnak. A minősítés hangulata nem valós, hiszen az elnevezés eredete François Leclerc du Tremblay de Maffliers-hez (1577–1638), azaz József atyához kapcsolódik, aki a híres-hírhedt francia főminiszter, Richelieu bíboros bizalmas munkatársa, főtanácsadója volt.

A bíborost vörös eminenciásként tartották számon, így kérdés, kié lehet a titulus Zakariás József esetében. Sokak szerint Sebes Gusztávé, aki szintén budafoki volt, s még azt is megengedte földijének, hogy meccs előtt megigyon egy fröccsöt. Ehhez képest Zakariás József lánya, Zakariás Ágnes Ch. Gáll András kollégámnak adott interjújában arról beszélt, hogy mindez olyannyira nem igaz, hogy „kimondottan rossz viszonyban voltak, mondhatni, utálták egymást”.

Ez persze csaknem mellékes háttér ahhoz, hogy kitűnő futballista volt, negyedik hátvéd, későbbi kifejezéssel élve, beállós, visszafutott, szerelt és pontosan indított. „Lehet, hogy beképzelt vagyok, de nem hiszem, hogy okom lenne önmagammal elégedetlenkedni” – mondta, joggal, Buzánszky Jenő, az Aranycsapat jobbhátvédje pedig mindig emlegette, hogy 1953 novemberében, az Évszázad mérkőzésén Anglia ellen (6:3) volt egy olyan csele, ami több volt mint zseniális.

De menjünk sorjában. Budafokon indult a pályája, ám kezdetben a bátyja igazolásával játszott, mert csak 12 esztendősen kaphattak igazolványt a gyerekek. Húszévesen, 1944. szeptember 3-án lépett pályára először az első osztályban, a Gamma kikapott ugyan az Újpesttől (2:3), de néhány héttel később már ezt írta a Nemzeti Sport: „Zakariás nagyszerűen fejlődik. Pompás érzékkel helyezkedik, gyors, jól passzol, jó a fejjátéka.”

A háború után, 1947-ben volt először A-válogatott, az Albániát legyőző (3:0) csapatban szerepelt. Átlagjátékot mutatott a tudósítás szerint, de másnap karikatúrája a Népsport címlapján szerepel, megjegyezve: „Újonc volt az albánok ellen, de máris beleilleszkedett a nagyok játékába.”

Mire Sebes Gusztáv szövetségi kapitány lett 1949 áprilisában, hét válogatottságot számlált, aztán a 8. alkalommal, és még 27-szer Sebes válogatta be. Kihagyhatatlan volt, hiszen klubjaiban, főként a különféle fantázianeveken szereplő MTK-ban remekül teljesített. Edzője, Bukovi Márton állítólagos megjegyzése jellemző: „Tudja, Zakikám, hogy hét meccs óta egyetlenegy rossz passza nem volt…?” Emellett határozottan, jól védekezett, hűen megállapításához: „Az NB I-ben nem lehet kisasszonyfutballt játszani. Ez nem pingpong.”

A legtöbben persze a válogatottbeli produkcióját emlegetik. Négy olyan mérkőzés volt, amikor még a nála rendre magas nívó fölött is teljesített.

Az első a helsinki győztes olimpia (1952) döntője, a Jugoszlávia elleni meccs (2:0). Ekkor Feleki László szerint amellett, hogy igazi csapatemberként, lelkiismeretesen, hasznosan, megbízhatóan látta el feladatát, nagyszerűen alkalmazkodott Bozsik József játékához. Ebben a lényeg, s nem csupán a helsinki finálé kapcsán, hanem egyébként is. Ahogy Feleki leszögezi: „Bozsikkal tökéletesen megértették és kiegészítették egymást.”

Az Európa-kupa-elsőséget jelentő római mérkőzésen (1953. május 18., Olaszország 3:0) még magasabbra hágott, hiszen: „Ezúttal nemcsak versenyre kelt kitűnő fedezettársával, hanem a játék egyes szakaszaiban még csillogóbb teljesítményt is nyújtott nála. Ragyogó védőmunkája mellett minden átadásának valósággal szeme volt. Bozsikhoz hasonlóan vitte fel a labdákat és mindig használhatóan adta tovább a csatároknak. Időnkint a kapura is veszélyes volt. Zakariás élete eddigi legjobb játékát nyújtotta ezen a mérkőzésen.”

A kiemelkedő produkciók között van természetesen a londoni 6:3, szinte ugyanazt írta róla Feleki, mint Róma után, ahogy a világbajnokság (1954) brazilok elleni negyedöntőjében is (4:2). „Elsősorban a hátvédek munkáját segítette bravúros szereléseivel, hibátlan helyezkedésével. A legszorongatottabb helyzetekben sem jött zavarba, nyugodtan, határozottan, mindent beleadva harcolt. Átadásai is pontosak voltak” – ez volt a vélemény.

A döntőben (NSZK: 2:3) viszont már neki sem ment olyan jól, a mérkőzés esetében különösen sorsfordító volt. A tényekhez tartozik, hogy Sebes taktikája szerint „Morlockot Zakariás fogja. Morlock mindig hátulról megy előre, a társait látja el labdával. Igyekezni kell őt megakadályozni az építésben”. Ezek után 2:0-s vezetésünket követően a 11. percben „Lóránt nem éri el, Zakariás is csak éppen érinteni tudja a labdát” Hans Schäfer beadása után, Max Morlock pedig a kapunkba passzolja. Szépítettek a németek, a vége pedig vereség.

Zakariás is megkapta a magáét („Gyakran habozott, kivárt, látszott a mozgásán, hogy állóképessége a II. félidőben már nem volt kifogástalan”), ráadásként még a nyakába varrták, hogy a döntő előtti este az ő szervezésében maradt ki néhány játékos. „Ha ezen múlott a vereség, apám volt a világ legjobb játékosa” – mondja keserű humorral Zakariás Ágnes, mindenesetre édesapja az egyetlen, aki a vb-döntő után többé nem szerepelt a válogatottban. Bűnbak lett. Sebes többnyire a salgótarjáni Szojka Ferencet játszatta a helyén.

A londoni 6:3 után – Zakariás József (középen, Bozsik József és Hidegkuti Nándor között) zseniális csele örökre emlékezetes marad (Fotó: MTI/Bojár Sándor)
Az MTK-ban még megvolt a helye. Utolsó mérkőzését 1956. október 21-én kedves klubja tartalékcsapatában játszotta a Bp. Dózsa ellen (1:1), neve a jók között szerepelt (20-án a „nagyok” kikaptak a Bp. Dózsától 3:1-re, a balfedezet már Sipos Ferenc volt). 1957 augusztusában eldugott hír, hogy az Egyetértésbe igazolt, ahol egy évet játszott.

Edző lett, esztendőket töltött Guineában a válogatottat irányítva. Hazatértekor levélben köszönték meg a munkáját: „Zakariás úr önfeláldozása és magatartása mindig méltó volt a dicséretre. Jó szolgálatot tett labdarúgósportunk fejlődése számára”. Mindenesetre Guinea ott volt a mexikóvárosi olimpián 1968-ban. Zakariás József pedig tervezgetett: „Egy-két napot pihenek, aztán folytatom a munkát. Szeretnék visszakerülni hajdani munkahelyemre, az Erdérthez, ahol nagyon jól éreztem magam. Ha hívnak, szívesen edzősködöm is.”

Így történt, ám aztán 1971. november 21-én borotválkozás közben infarktust kapott, és méltatlanul fiatalon, 47 esztendősen elhunyt. Sokat mondják, hogy váratlanul, ám – mint a leánya mesélte – két hétig kórházban volt, a vizsgálatok megállapították, hogy teljesen elmeszesedtek az erek a szívében.

És hogy jegyzett futballista volt, arra álljon itt egy Népsport-hír 1954-ből:

„Szenzációs hírként tálalta a nyugat-európai sajtó, hogy Zakariás József az Olympique Lille csapatához igazol. A klub elnöke büszkén erősítette meg a hírt, a játékos viszont már az első edzésen csődöt mondott. Kiderült, hogy egy csehszlovák emigráns, Ladislav Vereb adta ki magát Zakariásnak, remélve, hogy már a bemutatkozása előtt pénzt kap. »Csak ne próbált volna meg futballozni, csak lejáratott… Nem tudott mit kezdeni a labdával, ez azért nem fordulhat elő velem« – kommentált Zaki.”

ZAKARIÁS JÓZSEF NÉVJEGYE

Született: 1924. március 5., Budafok
Elhunyt: 1971. november 22., Budapest
Klubjai játékosként: Budafok (1936–1941), Kábelgyár (1941–1944), Gamma (1944–1945), Budai Barátság (1945), MATEOSZ, Teherfuvar (1946–1950), Bp. Előre (1950), MTK (Bp. Bástya, Bp. Vörös Lobogó – 1951–1956), VM Egyetértés (1957–1958)
Klubjai edzőként: Április 4. Gépgyár (1960), Szigetszentmiklós (1960–1961), Guinea (válogatott, 1961–1967), MEDOSZ Erdért (1969–1971)
Az NB I-ben: 116 mérkőzés/2 gól
A válogatottban: 35/0
Eredményei: olimpiai bajnok (1952, Helsinki), vb-2. (1954, Svájc), Európa-kupa-győztes (1953), Közép-európai Kupa-győztes (1955), 2x magyar bajnok (1951, 1953), Magyar (Népköztársasági) Kupa-győztes (1952)
Elismerései: Munka érdemrend (1953), A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)
Emlékezete: Budapest, XXII. ker., Budafok: Zakariás József utca; Üllő: Zakariás József utca; szobor: Felcsút, Pancho Aréna; Zakariás József-díj (Budafok); Zakariás József-szektor (Hidegkuti Nándor Stadion)