HÍREK
Sotya, a tudományos munkatárs
2014-09-24
De azt is állíthatnánk, hogy a nagy titkok tudója, hiszen munkája során gyakran megnyílnak előtte a sérült játékosok. Somodi László nem irigyli másoktól a tudást, sőt, igyekszik átadni az övét. Számos szakpublikációja után újabb könyvön dolgozik. Nem titkolja, eddig ez a legizgalmasabb.
A mindig elegáns Sotya – ahogy a játékosok szólítják – sosem kiabál, nem láttuk még mérgesnek. Lehet, hogy a lottóötöst is úgy fogadná, hogy feltolná a homlokára a szemüvegét, és rezzenéstelen arccal csak ennyit mondana: „nocsak”.
Amikor leülünk beszélgetni a felújított mezőkövesdi stadionban, vidáman vackolja be magát a sajtóteraszon. Miután összeállította kameráját, mellyel – az elemzésekhez – rendre rögzíti a mérkőzéseket, készséggel válaszol a kérdésekre.
- Milyen képzettségre van szüksége annak, aki erőnléti- és rehabilitációs edző akar lenni?
- Magyarországon még annyira kialakulóban van a rendszer, hogy konkrétan jövő hétfőn indul az első erőnléti edzőképző Telkiben, ahová húsz embert vettek fel, köztük engem is. Egyéves, 180 órás tanfolyam. Annak idején elvégeztem a TF-et, a labdarúgó szakedzőit, a liszenszes tanfolyamokat. Körbejártam az országot és Európát. Sok klubnál szétnéztem, figyeltem hol, milyen lehetőségek vannak. Ezek a tanulmányi utak segítettek legtöbbet. Egyébként 1996-ban, amikor Újpestről az MTK-ba kerültünk Garami Józsi bácsival, akkor a Mester és Várszegi Gábor úr kérésére indultam el ebbe az irányba.
- Mi a konkrét feladatod?
- A sérült játékosok rehabilitációja, különböző mérések végzése és azok értékelése. Azt, hogy merre tartunk – vagyis, hogy a játékosok fejlődnek vagy sem, esetleg visszafejlődnek –, mérésekkel kontrollálni. A kiértékelés után jelöljük meg az irányt, hogy hogyan tovább. Ha a játékos megsérül, akkor a sportágspecifikus rendbehozatala a feladat. Ezt az orvosi stáb végzi, ahol a doktornak és a gyógytornásznak is óriási szerepe van. Az orvosnak abban, hogy megállapítsa, kinek mi a problémája, hová, kihez kell menni, akut az ellátás vagy sem, kell-e műtét vagy kihagyható. A sérülés után kiderül, hogy a probléma súlyos vagy enyhébb. Ha olyan jellegű, akkor a rehabilitáció első szakaszát a gyógytornász végzi. Amikor már speciális munkát kell végeznie és tud végezni a sportoló, akkor az erőnléti edző következik. Ezen kívül speciális, koordinációs- és gyorsaságfejlesztést is végzek.
- Elég szorongatott helyzetben vagy, hiszen az edző a focistát – ha olyan kulcsjátékosról van szó, mint például Torghelle Sándor – szeretné minél hamarabb visszakapni, játszatni. Te viszont az orvosi stábbal együttműködve pontosan tudod, mikor lehet visszaengedni. Hogy oldod meg ezeket a helyzeteket?
Itt megint megjelenik a szemében a huncut kis csillogás.
- Mosolyogva, rutinból. Nyilván, ha edző vagyok, akkor a fix játékosaimat a csapatban szeretném látni; ha sérültek, akkor a lehető legrövidebb időn belül vissza szeretném kapni. De nemcsak a vezetőedzővel kell ezeket tisztázni, hanem a sportolóval is, mert a játékosnál a rehabilitáció leglényegesebb része a türelem. A futballisták viszont türelmetlenek, minél előbb játszani szeretnének. Ami egyébként nagyon pozitív dolog, de ahhoz, hogy játsszon, el kell érnie azt az egészségügyi állapotot, amikor már nem sérül vissza. Ugyanis az első sérülés egységnyi rehabilitációs idő, a második viszont már az ennek a duplája.
- Ez nagyon komoly bizalmi állás, hiszen sok mindent tudsz a játékosokról. Olyan dolgok is elhangzanak a hosszú rehabilitációs idő alatt, amik mások számára nem publikusak. Mennyire nyílnak meg neked a fiúk?
- Úgy érzem, hogy őszinték. Nekem soha nem volt problémám egyik játékossal sem. Értelmesek, tudják képviselni a saját érdekeiket, a saját érdekük pedig az, hogy játsszanak. A titkokról annyit, hogy tőlem még soha senki nem hallott olyat, hogy kibeszélek valakit a háta mögött.
Amikor leülünk beszélgetni a felújított mezőkövesdi stadionban, vidáman vackolja be magát a sajtóteraszon. Miután összeállította kameráját, mellyel – az elemzésekhez – rendre rögzíti a mérkőzéseket, készséggel válaszol a kérdésekre.
- Milyen képzettségre van szüksége annak, aki erőnléti- és rehabilitációs edző akar lenni?
- Magyarországon még annyira kialakulóban van a rendszer, hogy konkrétan jövő hétfőn indul az első erőnléti edzőképző Telkiben, ahová húsz embert vettek fel, köztük engem is. Egyéves, 180 órás tanfolyam. Annak idején elvégeztem a TF-et, a labdarúgó szakedzőit, a liszenszes tanfolyamokat. Körbejártam az országot és Európát. Sok klubnál szétnéztem, figyeltem hol, milyen lehetőségek vannak. Ezek a tanulmányi utak segítettek legtöbbet. Egyébként 1996-ban, amikor Újpestről az MTK-ba kerültünk Garami Józsi bácsival, akkor a Mester és Várszegi Gábor úr kérésére indultam el ebbe az irányba.
- Mi a konkrét feladatod?
- A sérült játékosok rehabilitációja, különböző mérések végzése és azok értékelése. Azt, hogy merre tartunk – vagyis, hogy a játékosok fejlődnek vagy sem, esetleg visszafejlődnek –, mérésekkel kontrollálni. A kiértékelés után jelöljük meg az irányt, hogy hogyan tovább. Ha a játékos megsérül, akkor a sportágspecifikus rendbehozatala a feladat. Ezt az orvosi stáb végzi, ahol a doktornak és a gyógytornásznak is óriási szerepe van. Az orvosnak abban, hogy megállapítsa, kinek mi a problémája, hová, kihez kell menni, akut az ellátás vagy sem, kell-e műtét vagy kihagyható. A sérülés után kiderül, hogy a probléma súlyos vagy enyhébb. Ha olyan jellegű, akkor a rehabilitáció első szakaszát a gyógytornász végzi. Amikor már speciális munkát kell végeznie és tud végezni a sportoló, akkor az erőnléti edző következik. Ezen kívül speciális, koordinációs- és gyorsaságfejlesztést is végzek.
- Elég szorongatott helyzetben vagy, hiszen az edző a focistát – ha olyan kulcsjátékosról van szó, mint például Torghelle Sándor – szeretné minél hamarabb visszakapni, játszatni. Te viszont az orvosi stábbal együttműködve pontosan tudod, mikor lehet visszaengedni. Hogy oldod meg ezeket a helyzeteket?
Itt megint megjelenik a szemében a huncut kis csillogás.
- Mosolyogva, rutinból. Nyilván, ha edző vagyok, akkor a fix játékosaimat a csapatban szeretném látni; ha sérültek, akkor a lehető legrövidebb időn belül vissza szeretném kapni. De nemcsak a vezetőedzővel kell ezeket tisztázni, hanem a sportolóval is, mert a játékosnál a rehabilitáció leglényegesebb része a türelem. A futballisták viszont türelmetlenek, minél előbb játszani szeretnének. Ami egyébként nagyon pozitív dolog, de ahhoz, hogy játsszon, el kell érnie azt az egészségügyi állapotot, amikor már nem sérül vissza. Ugyanis az első sérülés egységnyi rehabilitációs idő, a második viszont már az ennek a duplája.
- Ez nagyon komoly bizalmi állás, hiszen sok mindent tudsz a játékosokról. Olyan dolgok is elhangzanak a hosszú rehabilitációs idő alatt, amik mások számára nem publikusak. Mennyire nyílnak meg neked a fiúk?
- Úgy érzem, hogy őszinték. Nekem soha nem volt problémám egyik játékossal sem. Értelmesek, tudják képviselni a saját érdekeiket, a saját érdekük pedig az, hogy játsszanak. A titkokról annyit, hogy tőlem még soha senki nem hallott olyat, hogy kibeszélek valakit a háta mögött.
[image]
- Könyvet írsz.
- Nem először. A legelső publikációm amerikai anyag volt, amit rávetítettem a labdarúgásra. Ugróköteles súlypontemelkedés volt a téma, melynek lényege, hogy folyamatosan emeltük az ugrókötelezés idejét, így két hónap után, öt percről indulva elértük a húszperces, folyamatos hajtást. Ennek eredményeképpen átlagosan 5-8 centimétert javult a játékosok súlypontemelkedése, ami a labdarúgásban rendkívül fontos, bármely posztról legyen szó – meséli Somodi László.
- Ezen felbuzdulva készítettem el következő anyagomat, egy filmet „Térd- és bokasérülések komplex mozgásterápiája” címmel. Ennek lényege a prevenció, vagyis a baj megelőzése. Ha megsérül, tudni kell, hogy akut vagy nem akut az ellátás. Majd, amikor már el kezdhet mozogni mik azok a folyamatok, melyeket lépésről-lépésre be kell tartani ahhoz, hogy a lehető leggyorsabban vissza tudjon kerülni a pályára.
- Ezt követte a „Koordináció- és gyorsaságfejlesztő gyakorlatok óvodától-felnőttkorig” című könyvem, aminek a lényege: óvodától-felnőtt korig. Szétválasztottam az korosztályokat, és a sajátosságoknak megfelelő mozgásanyagot kapnak a gyerekek. Itt is minden egymásra épül. Minden korosztályban meg kell szabni, mit lehet végezni. Amit mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a szervezet 0-12 éves korig megy át a legnagyobb fejlődésen, és ebben az időszakban nem lehet terhelni, mert az egész csont-, izom- és ízületrendszer nagyon képlékeny. Szinte olyan, mint a gyurma. Jó és rossz irányba is tudom befolyásolni. Utóbbit nem szabad. Mit lehet csinálni? Labdanélküli és labdás koordinációfejlesztést. A labdanélküli koordinációfejlesztésnél a karok és lábak mozgás-harmóniájának kialakítása a cél. Ha ezt rendbe tesszük, a mozgásgyorsaságot is fejlesztjük. A labdás koordináció-fejlesztéssel pedig a technikát tanítjuk és a gondolkodás gyorsaságát fejlesztjük.
Figyelem az arcát miközben beszél, és látom rajta, hogy számára nincs fontosabb az egészségnél, a szakmájánál, a játékosoknál, talán csak a családja. Akár ki is húzhatnám alóla a széket, olyan beleéléssel beszél, hogy észre sem venné.
- A következő könyv – ami a legizgalmasabb számomra – a „Reform koordinációfejlesztés 5-8 éves korban” - folytatja. – Vagyis, hogyan lehet úgy stimulálni az agyat, hogy a legrövidebb idő alatt a legtöbbször átkapcsoljuk. Ezzel a módszerrel reményeim szerint sokkal gyorsabb gondolkodású gyermekeket tudunk majd nevelni a labdarúgásnak, és az összes sportágnak. Ugyanis a mozgáson keresztül lehet a legjobban stimulálni az agyat, és ez a későbbiek folyamán nem csak a mozgástanításra hathat ki tökéletesen, hanem az élet más területein is kamatoztatható, pl. matematika-, vagy nyelvtanulásnál nagy segítséget jelenthet.
Szeretném, ha még mesélne, mert lassan én is szakértő leszek, amúgy meg élmény hallgatni, hiszen olyan lelkesedéssel beszél, hogy a sérültek már ettől meggyógyulnak, de int, hogy mennie kell, hiszen kezdődik a Ligakupa mérkőzés, és ő ma operatőr.
- Nem először. A legelső publikációm amerikai anyag volt, amit rávetítettem a labdarúgásra. Ugróköteles súlypontemelkedés volt a téma, melynek lényege, hogy folyamatosan emeltük az ugrókötelezés idejét, így két hónap után, öt percről indulva elértük a húszperces, folyamatos hajtást. Ennek eredményeképpen átlagosan 5-8 centimétert javult a játékosok súlypontemelkedése, ami a labdarúgásban rendkívül fontos, bármely posztról legyen szó – meséli Somodi László.
- Ezen felbuzdulva készítettem el következő anyagomat, egy filmet „Térd- és bokasérülések komplex mozgásterápiája” címmel. Ennek lényege a prevenció, vagyis a baj megelőzése. Ha megsérül, tudni kell, hogy akut vagy nem akut az ellátás. Majd, amikor már el kezdhet mozogni mik azok a folyamatok, melyeket lépésről-lépésre be kell tartani ahhoz, hogy a lehető leggyorsabban vissza tudjon kerülni a pályára.
- Ezt követte a „Koordináció- és gyorsaságfejlesztő gyakorlatok óvodától-felnőttkorig” című könyvem, aminek a lényege: óvodától-felnőtt korig. Szétválasztottam az korosztályokat, és a sajátosságoknak megfelelő mozgásanyagot kapnak a gyerekek. Itt is minden egymásra épül. Minden korosztályban meg kell szabni, mit lehet végezni. Amit mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a szervezet 0-12 éves korig megy át a legnagyobb fejlődésen, és ebben az időszakban nem lehet terhelni, mert az egész csont-, izom- és ízületrendszer nagyon képlékeny. Szinte olyan, mint a gyurma. Jó és rossz irányba is tudom befolyásolni. Utóbbit nem szabad. Mit lehet csinálni? Labdanélküli és labdás koordinációfejlesztést. A labdanélküli koordinációfejlesztésnél a karok és lábak mozgás-harmóniájának kialakítása a cél. Ha ezt rendbe tesszük, a mozgásgyorsaságot is fejlesztjük. A labdás koordináció-fejlesztéssel pedig a technikát tanítjuk és a gondolkodás gyorsaságát fejlesztjük.
Figyelem az arcát miközben beszél, és látom rajta, hogy számára nincs fontosabb az egészségnél, a szakmájánál, a játékosoknál, talán csak a családja. Akár ki is húzhatnám alóla a széket, olyan beleéléssel beszél, hogy észre sem venné.
- A következő könyv – ami a legizgalmasabb számomra – a „Reform koordinációfejlesztés 5-8 éves korban” - folytatja. – Vagyis, hogyan lehet úgy stimulálni az agyat, hogy a legrövidebb idő alatt a legtöbbször átkapcsoljuk. Ezzel a módszerrel reményeim szerint sokkal gyorsabb gondolkodású gyermekeket tudunk majd nevelni a labdarúgásnak, és az összes sportágnak. Ugyanis a mozgáson keresztül lehet a legjobban stimulálni az agyat, és ez a későbbiek folyamán nem csak a mozgástanításra hathat ki tökéletesen, hanem az élet más területein is kamatoztatható, pl. matematika-, vagy nyelvtanulásnál nagy segítséget jelenthet.
Szeretném, ha még mesélne, mert lassan én is szakértő leszek, amúgy meg élmény hallgatni, hiszen olyan lelkesedéssel beszél, hogy a sérültek már ettől meggyógyulnak, de int, hogy mennie kell, hiszen kezdődik a Ligakupa mérkőzés, és ő ma operatőr.
Abban biztos vagyok, hogy ha megsérülnék, csak őt kérném, hogy hozzon vissza, és azt is tudom, hogy akkor vannak jó kezekben a játékosok, ha rehabilitációjukat Sotya, a "tudományos" munkatárs vezeti.