HÍREK

– A kívülálló úgy látja, hogy az MTK-nál ugyan Garami József a feje – szakmai igazgatóként – az edzői stábnak, de igazi csapatmunka zajlik a gárda felkészítésében. Valóban így működik mindez a gyakorlatban?

– Abszolút. Természetesen Garami József osztja el a heti feladatainkat, de mindenkire fontos szerep hárul a munkában. Régi összeszokott csapat a miénk, az edzőkkel, masszőrökkel és Szilágyi doktorral együtt. Értjük és megértjük, jól kiegészítjük egymást.

– Milyen feladat hárul rád?

– Esetenként részt veszek az ellenfelek feltérképezésében, illetve az edzéseket együtt vezetjük Ciki bával (Teodoru Vaszilisz, Garami József másik segítője), ami alatt rám, a kis rövidpasszos játékok gyakoroltatása hárul.

– A Győri ETO mellett futballoztál a honi labdarúgás két fellegvárában, a Fradiban és az MTK-ban is. Mi a fő különbség a két nagy rivális között?

– Teljesen más a két klub, de érdekes, hogy a hatalmas rivalizálás ellenére igazi sportbarátság van az egyesületek közt. A Fradi főleg az én játékos-pályafutásom idején szinte mindig teltház előtt játszott Magyarország legnépszerűbb csapataként, míg az MTK-t már akkor is a családias hangulat, a nyugodt környezet jellemezte. Nem változott ez sokat a mai napig sem.

– Vissza a jelenbe! Nem lehet egyszerű helyzet, hogy Zsolt fiad is a kezed alatt formálódó keret tagja. Hogy kezelitek ezt?

– Bizony, nehéz élethelyzet. Vezetőedzőként szerintem nem is tudnám kezelni. Szerencsére automatikusan kialakult az, hogy Zsolt dolgaival nekem nem kell foglalkoznom, a többi edzőkolléga leveszi ezt a terhet a vállamról. Persze családi ebédek idején beszélgetünk a fociról és az MTK-ról, de ez része a normális apa-fiú kapcsolatnak.

– Mi a véleményed a bajnoki rajtról, meddig juthat el a csapat idén?

– Jól kezdtük a szezont, főleg a pontszám tekintetében. A tabellán most elfoglalt dobogóközeli helyünket nagyjából reálisnak érzem, de amikor sérültjeink visszatérnek, még előrébb is léphetünk a mutatott játék terén.