HÍREK

Sebestyén Béla, (Budapest, 1885. január 23. – Budapest, 1959. december 19.) válogatott labdarúgó, csatár.

Az 1905 és 1913 közötti nyolc bajnokságban 89 mérkőzést játszott klubunkban, és 38 gólt szerzett.

Magyar bajnoki címet nyert 1907–1908-ban, ezüstérmes lett négyszer (1909–1910, 1910–1911, 1911–1912, 1912–1913), és bronzérmes két alkalommal (1905, 1906–1907). Háromszor volt tagja a Magyar Kupa győztes csapatnak (1909-1910, 1910-1911, 1911-1912).

A kék-fehér gárda volt az egyetlen csapata. Az MTK örökös bajnoka!

A válogatottban 1906 és 1912 között 24 alkalommal szerepelt, és 1 gólt szerzett. Az 1912-es stockholmi olimpián 5. helyezett csapat tagja volt.

A magyar labdarúgás korai történetének egyik legjobb játékosa volt. Villámgyors, fantáziadús, pontosan passzoló futballista, aki képes volt feltörni az ellenfelek védelmét. Játékostársai rendkívül önzetlennek tartották, aki kiváló képességei ellenére kevés gólt lőtt, ugyanis inkább másoknak teremtett kihagyhatatlan helyzeteket.

Majd' hat évtizede ezen a napon az aztékok földjén hunyt el Bíró Gyula, a mérnök futballista. 
  
Bíró Gyula (Budapest, 1890. május 10. – Mexikóváros, 1961. január 23.) magyar válogatott labdarúgó, fedezet, csatár, edző. A második világháború előtt elhagyta Európát és zsidó származása miatt Mexikóban telepedett le. 71 évesen Mexikóvárosban hunyt el.

Klubunkban kezdte pályafutását. 1905-ben 15 évesen került az első csapathoz, mint fedezet, de később csatár lett. Az ifi csapatban kapus poszton is megfordult. 26 évesen vonult vissza. Klubunkban 1905 és 1917 között 135 mérkőzést játszott, és 17 gólt szerzett.

Háromszoros bajnok (1907-1908, 1913-1914, 1916-1917), és háromszoros Magyar Kupa győztes (1909-1910, 1910-1911, 1911-1912).

A klubban szertárosként is tevékenykedett és a választmánynak is tagja volt. Az MTK örökös bajnoka!

Utolsó itthon töltött futballista éveiben a Műegyetem FC színeit viselte.

Rendkívül jó állóképességgel bíró, és ragyogó technikai tudású labdarúgó volt. Mértani pontossággal, rendkívül ésszerűen, körültekintően és ötletesen játszott, "látott" a pályán. Magas fokú játékintelligencia, kifogástalan technika, kitűnő helyezkedés és okos erőbeosztás jellemezte a játékát. A védekezésben és a támadásban egyaránt nagyszerűen helytállt. Szívesen szerepelt a csatársorban. Veszélyes, távoli lövéseivel gyakran meglepte a kapusokat.

1906-ban, 16 évesen mutatkozott be a nemzeti csapatban. A válogatottal részt vett az 1912-es stockholmi olimpián, és az 5. helyezést elért csapat tagja volt. 36 válogatott mérkőzésen 3 gólt szerzett.

Edzői karrierjét a német 1. FC Nürnberg csapatánál kezdte 1920-ban. Edzői pályafutását Lengyelországban folytatta. A lembergi Hasmonea, majd a krakkowi Makabbi trénere volt. Ezt követte első komoly edzői sikere, a Warta Poznannal kivívott bajnoki ezüstérem. Majd egy újabb olimpiai részvétel következett, 1924-ben a lengyel válogatott másodedzőjeként. Az olimpiai tornán azonban az első fordulóban súlyos, 5-0-s vereséggel kezdtek, és kiesett a csapat, éppen a magyarok ellen…

Németországban a Saarbrücken és a Hanau edzéseit irányította, majd következett az FC Liege. Ezt követően hosszabb időre (1932-1936) a nagybányai Phoenix csapatához szerződött. A Phoenix ekkor a román területi bajnokságban játszott. A nagybányiakkal az első évben feljebb lépett egy osztálynyit és a negyeddöntőig jutott a román kupában. Majd három egymást követő évben is megnyerték a második osztály küzdelmeit és harmadik nekifutásra az osztályzón is sikert arattak, a Phoenix feljutott az első ligába. A legmagasabb osztályban már Bíró nélkül szerepeltek a nagybányaiak. Korábbi mesterüknek zsidó származása miatt menekülnie kellett. Útja Dél-Amerikán keresztül Mexikóba vezetett, ahol véglegesen letelepedett.

Az 1930-as évek végén két mexikói együttes, az Atlético Marté és az Espana edzőjeként is tevékenykedett. A magyar csapatok mexikói túrái idején - már kívül a futballon, farmerként élve - sokat segített a labdarúgó küldöttségek ügyes-bajos dolgainak intézésében.

A magyar edző tanult szakmájában, mérnökként is tevékenykedett azokban az országokban, ahol megfordult.

Hogy mennyire nem feledték el itthon, íme, egy csekély irodalmi értékű versike a Nemzeti Sport 1929. január  29-i számából, abból az időből, amikor már régen külföldön tevékenykedett:

"Jobbhalf Bíró Gyuszi, ki lehetne más? Nem érheti őt e helyen semmi támadás."