HÍREK

126 éve született Schaffer Alfréd, Spéci, a világvándor futballkirály 

Schaffer Alfréd (Pozsony, 1893. február 13. – Prien am Chiemsee, 1945. augusztus 28.) magyar válogatott labdarúgó, edző, az első profi játékosok egyike.

A hatalmas termetű (184 cm, 90 kg), lustának látszó "Spéci" egyike volt a kor legkiválóbb középcsatárainknak. Élete, játékos és edzői pályafutása kalandregénybe illő! Fél szemével nem látott rendesen, de játékában ennek nyomát sem lehetett felfedezni. Rendkívül mozgékony, testfelépítését figyelembe véve bámulatosan könnyed mozgású, kitűnően cselező labdarúgó volt. Bár csak annyit mozgott, amennyire éppen szükség volt, különben csak állt a pályán, mégis mindig ott volt, ahol kellett. Hibátlan labdakezelés, higgadtság, fölényes, talán flegmának is nevezhető tudás és látványos cselek jellemezték támadó játékát. Ötletekben és finom húzásokban gazdag trükkjeivel az ellenfeleket tehetetlenségre, a közönséget ámulatra késztette. Tökéletes technikai tudása mellett a taktikáról is mindent tudott és igazi hadvezérként szervezte, irányította a támadásokat. Pillanatok kellettek csak ahhoz, hogy tisztára játsza magát és utána a legváratlanabb, de a legjobb helyekre küldje a labdát. Szinte nem lehetett megállítani, csak "lerázta" magáról az ellenfeleket. A legnagyobb hírnevet mégis a támadások befejezésével szerezte. Legendásak voltak kapuralövései. Mindkét lábbal egyformán erősen és megdöbbentően pontosan lőtt. A kortársak szerint az "erősen" szó nem is fejezi ki igazán ezeknek a lövéseknek az energiáját. A kapusok kifejezetten féltek az ilyen bombáktól. Az is előfordult, hogy egyszerűen elugrottak a rettenetes sebességgel kapura küldött labda elől. Lenyűgöző pontossággal lőtt és a tizenegyesek végrehajtásában is jeleskedett. Az első profi labdarúgók egyike, aki ott játszott, ahol jobban megfizették.

Összesen 21 csapatban futballozott, és 13 klubnál, valamint a magyar válogatottnál volt edző! Játékosként 4 országban 7 bajnoki címet szerzett, edzőként 5 országban 6 bajnokságot nyert. Játékosként osztrák, edzőként magyar, osztrák és román kupagyőztes.

Kétszeres gólkirály (1917/18 -  46 gól, 1918/19 - 41 gól. Az MTK örökös bajnoka!

Játékos pályafutása Tatabányáról indult, majd klubunkban lett sikeres labdarúgó. Háromszoros bajnok és kétszeres gólkirály a kék-fehérekkel. 1914 és 1919 között 89 mérkőzésen 154 (!) gólt szerzett!

Ebben az időszakban volt válogatott: 1915-től 1919-ig megszakítás nélkül 15 alkalommal szerepelt a legjobbak között, és 17 gólt lőtt. 14 alkalommal Ausztria volt az ellenfél, és egyszer Svájc.

A Tanácsköztársaság idején Bokányi Dezső népbiztos közvetlen  munkatársa volt. Az 1919. április 6-i magyar-osztrák meccsen a csapatok felsorakozásakor puskával a kezében készült róla egy fénykép. 1919 nyarán részt vett az MTK nyári túráján, de nem tért haza a csapattal. Egy öt évvel később adott interjúban elárulta: "A kommün bukása után előállott új politikai helyzetben, érthető okokból, de most már hozzátehetem, hogy ok nélkül, féltem hazamenni."

1919 és 1922 között négy csapatban szerepelt. Először Svájcban, majd két bajor együttesben játszott. Utóbbi kettővel dél-német bajnokságot nyert. Ezután rövid ideig a Sparta Praha játékosa volt. Egy idényre még visszatért az MTK-hoz, de bajnoki mérkőzésen nem szerepelt.

1923-tól aztán már játékos-edzőként dolgozott csapatainál. 1923 és 1933 között nyolc együttesnél volt edző, kettőnél játszott is. Ez utóbbi közé tartozott a prágai Sparta, ahol csehszlovák bajnok lett. 1933-ban rövid időre hazatért a profi MTK-hoz (Hungária FC), majd két idényre korábbi csapatához az 1. FC Nürnberghez szerződött, ahol az első idényben bajor bajnok lett.

A következő három idényt Magyarországon töltötte. Szeretett csapatával, a Hungária FC-vel két bajnokságot nyert. Majd a világbajnokságra készülő válogatottnál lett edző. A csapat ezüstérmet nyert az 1938 franciaországi tornán.

A vb után egy évig Romániában, Bukarestben volt edző, ahol a Rapidot kupagyőzelemig vezette, majd két idényen át az AS Roma vezetőedzőjeként dolgozott, ahol olasz bajnokságot nyert 1942-ben. Egy évig megint itthon tevékenykedett, a Ferencvárossal lett Magyar Kupa-győztes. Halála évében a FC Bayern München egyik edzője volt.

1945. augusztus 28-án holtan találták a prieni vasútállomáson, akkor a FC Bayern München edzője volt. Az örök világvándor 52 évesen örökre megpihent a Felső-Bajorországi Prien am Chiemsee temetőjében. Az évszázad első felének egyik legkiemelkedőbb labdarúgó-egyénisége – akárcsak hatalmas kortársai közül Guttmann, Orth vagy Sárosi doktor – idegen földben nyugszik, immáron véglegesen.

118 éve született Dudás János, a hallgatag, nagyszerű balfedezet
 
Dudás János (Budafok, 1911. február 13. – Budapest, 1979. július 28.), válogatott labdarúgó, balfedezet és csatár. Születési idejét több helyen is rosszul adják meg - az itt feltüntetett időpont a helyes, ezt több hivatalos irat is igazolja.

Pályafutását a Budafoki MTE-ben kezdte 1931-ben. Csapatunkban, a Hungária FC-ben 1932 és 1940 között 173 bajnoki mérkőzést játszott, és 42 gólt szerzett. Két bajnokcsapatnak (1935–36, 1936–37) is tagja volt.

A csepeli Weiss Manfréd FC-ben 1940-től 1944-ig játszott, itt is kétszer nyert bajnoki címet (1941–42, 1942–43).

1945-46-ban újra a Budafoki MTE-ben futballozott, aztán 1947-től ismét Csepelen, s itt is fejezte be pályafutását.

Az MTK örökös bajnoka!

A válogatottban 1935 és 1942 között 21 alkalommal szerepelt, és három gólt szerzett. Tagja volt az 1938-as világbajnokságra készülő bővebb keretnek, de az utazó csapatba nem került be.

Igazi középpályás volt a balfedezetet játszó, csendes, szerény labdarúgó. Nagyszerű felkészültségű, intelligens, technikás, sokoldalú játékos volt. A csatársorban is eredményesen helytállt. Elsősorban a támadások szervezéséhez értett, de amikor arra volt szükség, a védekezésben sem vallott szégyent. Technikai tudása kifogástalan volt, jól áttekintette a pályát, inteligens, okos játékot mutatott be. Pontos átadásaival igyekezett biztosítani a csapat szervezett, tudatos játékát. Mai  szakkifejezéssel élve, ideális középpályás játékos volt. Nagy áttekintőképességével, ötletes és pontos passzaival stílust és tervszerűséget vitt az egész csapat játékába. A szűk szavú, sőt hallgatag fedezet képességeit a britek is „felfedezték”: pályafutásának legemlékezetesebb mérkőzésén, 1936. december 2-án, Londonban (2:6) mutatott kiváló teljesítménye nyomán az angol szakemberek azonnal felfigyeltek rá. Pedig abban a magyar csapatban többek között a világhírű Cseh - Sárosi dr. - Zsengellér hármas is játszott.