HÍREK

A lipótvárosi kávézóban csak ketten ülünk. Reggel van, érezhető, hogy kánikula lesz. Elegáns, mint mindig. Hosszú ujjú ingben van, nincs nála semmi, csak a mobilja. Azt mesélik róla, hogy az egyetemi vizsgáira is úgy ment be, hogy mindössze a Nemzeti Sport aznapi száma volt nála, tollat is a tanártól kért. Első ránézésre nem is erre a világra való. Sokkal inkább el tudnám képzelni a századfordulón a Duna-parti kávéházak világában, amint fiákerrel érkezik, és habos kávét rendel a korzón.

A beszélgetést a közelmúlttal kezdjük.

– A 2013/14-es bajnokság első félévében megfiatalított csapat játszott, ezért alakulhatott ki az a roppant kínos helyzet, hogy az MTK Budapest kiesőjelölt lett – kezdi a szakmai igazgató, és látszik rajta, hogy még az is megviseli, hogy beszélni kell erről az időszakról.

– A játék megvolt, de hiányzott az eredményességhez elengedhetetlen rutin, és posztra is kellett erősíteni, ezért is jött három játékos: Torghelle Sanyi maga a rutin és a posztja is üres volt. Kellett védekező középpályás Zsidai László helyett, ide érkezett Vass Ádám. A védelembe pedig Rodenbücher István jött.

Rántottát rendel sajttal, habos kávét, és ásványvizet, de szinte észre sem veszi, amikor kihozzák. Úgy tűnik, mintha újraélné a telet, számolgatja a pontokat.

– Bár kieső helyen fordult a gárda, mégis tudtam, hogy nem fogunk búcsúzni. Egyrészt az igazolások miatt, másrészt a fiataloknak fél év rutinszerzés is rendkívül sokat számít.– mondja klubigazgató.

Ennél a pontnál megváltozik az arckifejezése, mert olyan emberről szól, aki egyben a múlt, a jelen és a jövő.

– Torghelle az elmúlt évek igazolása volt. Ugyanakkor számára is fontos, hogy újraépítheti magát és óriási megbecsülést kap a klub vezetőitől, játékostársaitól és az MTK szurkolóitól is. Idegenben is megtapsolják. Együtt voltunk az U19-es  válogatott mérkőzésén a csapattal. Sanyi nem tudta nézni a meccset, mert sorban álltak a szurkolók a közös fotóért. Ilyen magyar labdarúgó nincs több. Szoktak Kantával is szelfizni, és Garami Józsi bácsival sem lehet úgy megállni a benzinkútnál, hogy ne legyen az embereknek egy jó szavuk, ám ami Sanyi körül folyik az egészen extrém – folytatja Domonyai László.

– Kétéves szerződés köti hozzánk, utána sportvezetőként is számítunk rá. Ez nem jelenti azt, hogy két év múlva abba kellene hagynia.

Közben telefonon hívják. Elnézést kér, felveszi, szállodát kell intéznie az egyik külföldi próbajátékosnak. Választékosan fogalmaz, ügyesen intézi az ügyet, végig mosolyog. Itt lehet sikereinek egyik kulcsa.

– A Ferencváros legyőzése, a Debrecen megkínzása és az utolsó öt meccsen behúzott öt győzelem végül a középmezőny elejére katapultálta az MTK-t. Mit hoz az őszbe forduló nyár?

– Az idei évről még korai beszélni, mert ugyan a bajnokság elkezdődik, de a keretek még nem véglegesek. Mi is szeretnénk igazolni és távozhat is valaki. Nem akarunk senkit eladni, de ez sem zárható ki. Kulcsjátékosaink sérültek: nem tudni milyen állapotban tér vissza Torghelle? Kihagyta az egész felkészülést. Csiki Norbert sérülésében most kicsit visszaesett. Baki még nem 100%-os. Kérdés, hogy kit tudunk igazolni? Nem látni még milyen csapat játszik augusztusban, milyen szeptemberben? Hasonló a helyzet a riválisoknál. Egy biztos ez az MTK Budapest nem fog kiesni. Sőt, azért építkezünk, hogy komolyabb céljaink lehessenek. Ennek első lépcsőfoka volt a tavasz. A keretet finoman alakítgatva, éremért harcoló együttest akarunk formálni, folyamatosan dobogóért és nemzetközi szereplésért harcolót.

Domonyai Lászlót remek szemű menedzsernek ismerik a magyar labdarúgásban, aki meglátja a lehetőséget az éppen kihasználatlan futballistákban. Régen, ha meglátták valamelyik csapat lelátóján, aggódni kezdtek. Féltek, hogy elvisz azokat a tehetségeket, akik nem kapnak lehetőséget az adott klubban. László Csabával hasonló adottságú ember érkezett az MTK Budapest vezetésébe. Erről így vélekedik:

– Csaba elsősorban a külföldi igazolásokért felel. A terveinkben szereplő célok megvalósításához kellenek nemzetközi rutinnal vértezett játékosok. Továbbra is a – most még agárdi – Sándor Károly Labdarúgó Akadémiára építünk, de be kellett látnunk, hogy a magasabb szintre jutáshoz ez kevés lesz.

Itt nem találom a tekintetét. A Pozsonyi út egyik házának tetőterét nézi. Nem tudni mit lát ott, de sejthető, hogy szívesen lenne házigazda BL, vagy Európa Liga mérkőzésen. Az irodájában legendásan jó kávéval szolgál kedvenc segítője Póth Andi, így talán az jár a fejében, hogy német, angol, portugál edzők kérhetnének barna cukrot, vagy mézet a ristrettójukba.

– Az új Hidegkuti Nándor Stadion felavatásával és a teljes infrastrukturális megújulással ötvenévenként adódó lehetőséget kap az MTK.

– Elsősorban a szurkolók miatt fontos az új aréna, hiszen kulturált szórakozási lehetőséget biztosít számukra, egészen más szintre emeli az élményfaktort. Nemzetközi eseményeket bonyolíthatunk benne. Úgy tervezzük, hogy az avató után két évvel már rendszeresen telt ház előtt játszunk. Igazi otthona lesz a labdarúgó klubnak. Szentély a szurkolónak, játékosnak, vezetőknek. Már másfél, két órával a mérkőzés előtt kint lesznek a drukkerek az éttermekben, vásárolgatnak a boltokban, megbeszélik a várható eseményeket. A meccs után újra leülnek, értékelik a látottakat. Itt a belvárosban lesz igazi szórakoztató központunk, ahol mindent biztosítunk. A gyermekmegőrzőben animátorok foglalkoznak a kicsikkel, a feleség elmehet a fitneszbe, vásárolhat, cseveghet a cukrászdában a barátnőjével. Lesz parkoló, ahová kényelmesen beállhatnak, és az egész estés szórakozás után kényelmesen és elégedetten mehetnek haza – lendül bele Domonyai, le sem lehet állítani, de nem is akarom, mert csillog a szeme, olyan film pereg a szeme előtt, melyet még le sem forgattak.

– Van ugyan olyan szurkolói réteg, amelyiknek csak eredmény számít, de velük nem lehet megtölteni a stadionokat. Erre ment el a világ. Én a Kertészeti Egyetemre jártam és gyakran a Bartók Béla moziba mentem. Csak a film miatt, mert szűk volt a hely, nem volt elég levegő, alig fértem el a széken. Ha rossz volt a film hazamentem, csak a produktum számított. Ez vonatkozik a labdarúgásra is. Előfordul, hogy rossz a meccs, de ettől még nem érzed borzasztónak az estédet, mert a barátokkal megbeszéltétek a taktikát, a gólokat, kibeszéltétek az ellenfelet. Ittatok két sört meg egy kávét, lecsúszott a margherita pizza. Már nem csak a negatív élmény marad meg. Ha meg jó a csapat, az extra. Ebben viszont nagyon bízom.

Itt előjön a közelmúlt: – Hú, emlékszel a Fradi elleni meccsre? Milyen jó volt! Ezért várjuk tiszta erőből a stadion elkészültét, mert más alapokra tudjuk helyezni a magyar futballhoz kötődő szórakozást.

Az átigazolási időszak, az új szezonra való készülés üti másik kedvenc sportágának csúcseseményét. Laci számára egyelőre áthághatatlan dilemmát okozva. Más fény gyullad a szemében. Lobog ez is, de amíg eddig reflektorok pásztáztak, most petróleum lámpa ég. Imádja a kerékpárosok Wimbledonját, a Tour de France-t.

– A Tour a kedvencem, de idén tragédia. Hagyták a vezetők befolyásolni magukat a szurkolóktól. Összekeverték a versenytípusokat. Öt-hat egynapos viadalt raktak a körverseny elejére. Mindenki elől akart menni, mert nem akarta hagyni elúszni az összetettet. Bevitték vékony, alkalmatlan utakra a versenyt, ahol kétszáz bringás tolongott, baleset és sérülésveszélyesen. Tönkretették az egészet, mert eldőlt a Tour az első héten: mit nézzek rajta? Régebben jártunk ki, vittünk bringát. Lehetett tekerni a hivatalos útvonalon. Csak pár órával a futam előtt zárták le az útvonalakat. Volt Virenque-es pöttyös trikóm (A francia kerékpáros hétszer nyerte el a Tour de France legjobb hegyi menője címet. A szerk.), már rengeteg néző volt kint és szabályosan ünnepeltek, ha teljesítettem valamelyik nehezebb hegyi szakaszt. A célban meg óriási ováció volt.

Ováció. Erre készül, ezt várja az MTK Budapest szakmai igazgatója. Ováció az új stadionban azoktól a szurkolóktól, akik az utóbbi időben méltatlan feltételek közé kényszerültek, és igenis megérdemlik azokat a körülményeket, melyek az új Hidegkuti Nándor Stadionban várják őket.