HÍREK

2016 nyarán – az első csapat pályaedzőjének kinevezett Horváth Henrik helyét betöltve – vette át az utánpótláskorú labdarúgók szakmai munkájának vezetését Pinezits Máté. A négy korosztályt és hét edzőt felügyelő szakemberrel az elmúlt fél évet vettük górcső alá.

– Milyen tervekkel láttál munkához?

– Klubunkhoz köthető a hagyományos „MTK-stílus”. Célunk, hogy mindegyik korosztálynak, így minden labdarúgónknak, legyen akár 12-13 éves, a lehető leghamarabb el kell sajátítatnia a rövid passzos, kreatív, kombinatív, támadó szellemű játékot, melynek lényege, hogy nemcsak nyerni akarunk, hanem célunk a szép, közönségszórakoztató játék is, úgy, hogy közben élvezzük is amit csinálunk.  A másik feladatunk, hogy nemcsak játékosokat, hanem embereket kell nevelnünk, akik becsületesek, őszinték és tisztelettudóak, de a pályán bennük van az a vagányság, határozottság amely a sportágunkhoz és az élethez is elengedhetetlen. Ahogy mondani szoktam: „tisztelettudó gengszterek”!

– Magam is tapasztaltam, hogy a gyerekek kézfogása erős, a szemembe néznek, hangosan köszönnek, és érezhetően jelen vannak.

– Ez jó visszajelzés, mert a feladatunk, hogy edzések előtt, alatt és utána is neveljük a gyerekeket, hiszen ha ebben erősek vagyunk, akkor rövidebb út vezet ahhoz, hogy megtanulják, hogy a pályán is tisztelni kell az ellenfelet, de emellett olyan teljesítményt kell nyújtaniuk, hogy a nézők kíváncsiak legyenek rájuk, kijárjanak a meccseikre és élvezzék, amit látnak. Nem utolsó sorban pedig az MTK Budapest felnőtt csapatába és külföldre készítjük fel a srácokat, és ez nagy kihívás, de úgy látom, hogy jó úton járunk.

– Tekintsük át korosztályonként, hogy milyen őszt zártak a gyerekek!

– Ledniczky András foglalkozik a legkisebbekkel, az U12-esekkel, ők a Mészöly Focisulit elvégezve csatlakoztak hozzánk. Minőségben jó korosztályt vettünk át, nagy jövő előtt állhatnak. Az elmúlt félévben ők is megpróbálták elsajátítani a játékstílusunkat, sokat és jól dolgoztak, rengeteget fejlődtek, imádnivaló srácok.   A Bozsik tornákon és hétvégenkénti kupákon versenyeztettük a fiatalokat, és – ahogy a másik három korosztályunkat is – rendszeresen utaztattuk őket a környező országokba, így megmérettethettek többek között a Crvena zvezda, az Austria Wien és a Slovan Bratislava ellen. Télen mennek a horvát Dinamo Zágráb,a szerb Vojvodina együtteséhez, illetve a bécsi Rapiddal is összecsapnak. Jól látható tehát, hogy a környező országok bajnokaival és meghatározó klubjaival hozzuk össze korosztályainkat, a fejlődésük érdekében.

– Folytassuk a 2004-es születésűekkel!

– Ide nyáron öt-hat új játékos érkezett a tehetségekben szintén nem szűkölködő kerethez, így egyértelmű volt, hogy a beépítésük a legnagyobb feladat. Azt látni kell, hogy akár biológiailag, emocionálisan vagy fizikálisan itt még páran elmaradnak a korosztálytól, így türelmesek vagyunk velük, hiszen a tehetségük megvan. Ennek az évfolyamnak még nincs bajnoksága, így nekik is rendszeresen szervezzük a nagypályás meccseket, hogy minél hamarabb megszokhassák azt a fajta helyzetet ami ezzel jár. Ez azért is fontos, mert jövőre már a nagypályás bajnokságban szerepelnek és meggyőződésem, hogy hasonlóan dominánsan, mint a mindenkori U14-es csapataink. Itt is az egyéniségeket formáljuk, hiszen nem elég látványosan játszani, kellenek olyanok, akik meghatározóak a csapatban. Mihályi Tamás feladata, hogy igazi MTK-s, kreatív, gondolkodó játékosokat, EMBEREKET neveljen belőlük.

– Az U14-es a következő korosztály.

– Szász Ferenc kollégám csapata idén nyáron került fel nagypályára, és magáért beszél, hogy tizenöt mérkőzésükből tizennégyet megnyertek, egy pedig döntetlennel végződött, így értelemszerűen vezetik a bajnokságot. Nagyszerű szezonon vannak túl. Itt is rengeteg kiemelkedő képességű játékosunk van, akik komoly egyéniségek, csapatként pedig parádésan szerepelnek.  Ahogy a többi korosztálynál, itt is néhányan – heti rendszerességgel – feljebb, az U15-ös együttessel készülnek, mérkőzéseken pályára lépnek. Szintén fontos kiemelni, hogy nemcsak igazán tehetséges srácokról beszélünk, hanem nagyon szerethető egyénekről is.

– Folytassunk az U15-ös csapatunkkal, akik tavaly bajnokságot nyertek, és te vagy az edzőjük!

– Nálunk az egyik legfontosabb szempont, hogy közülük is jó néhányan, a 16 évesekkel edzenek hétről-hétre. Az országban egyedülálló, hogy négyen már bemutatkoztak egy korosztállyal feljebb, hárman pedig rendszeresen játszanak és húzó emberei az eggyel idősebb csapatunknak.  Ezt figyelembe véve még nagyobb fegyvertény, hogy nélkülük is – holtversenyben – a második helyen állunk a bajnokságban, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy az összes mérkőzésünkön, kivétel nélkül domináltunk, fölényes labdabirtoklási arányokat produkáltunk, játékban verjük a mezőnyt és itt már igazán érzékelhető, a már többször is említett rövid passzos, látványos játékstílus, ami elvárható minden MTK mezben kifutó csapattól. Arról nem is beszélve, hogy mind a két versenyző korosztályunk a bajnokság alatt is több nemzetközi mérkőzésen szerepelt. A gyerekek fejlődése ezt kívánja meg.

– Ebben a korosztályban már válogatottjaink is vannak.

– Ez az első olyan évfolyam, ahol már nemzeti tizenegyet is kiállítanak. Közülünk nyolcan meghívást kaptak a keretbe, négyen be is mutatkozhattak és bátran állíthatom, hogy alapemberekké váltak. A következő félévben pedig – ismerve a gyerekeket és az elvégzett munkát – biztos vagyok benne, hogy ez a szám emelkedni fog. 

– A már említett kollégákon kívül kik segítik a munkát?

– Németh Tamás és Szemerédy Koppány másod-, illetve koordinációs edzőként dolgozik velünk, Angyal Tamás a kapusokkal foglalkozik, Dömök István pedig masszőrként segíti a csapatunkat. Egytől egyig az összes kolléga hozzátette a maga, fontos részét az idei szezonhoz. Alkotó, nagyszerű közösség, akikkel jó együtt dolgozni.

– Hogy érzed magad a bőrödben fél év elteltével?

– Mielőtt válaszolok, hadd köszönjem meg a szülőknek az áldozatot, amit meghoznak azért, hogy a srácok fejlődhessenek és elérhessék álmaikat. Ők is részei a családunknak és ugyanaz a céljuk mint nekünk: a gyerekek értékes emberek és lehetőség szerint minél jobb labdarúgók legyenek. Amúgy pedig hihetetlenül szerencsésnek mondhatom magam – és itt a kollégáim nevében is beszélhetek – hogy napi szinten értékes, szerethető, és piszkosul tehetséges gyerekekkel dolgozhatunk. Talán nem értik félre, amit mondok, de szerelmes vagyok ezekbe a kölykökbe…