HÍREK

– Csepelen nőttem fel, ott is kezdtem futballozni. Labdarúgó pályafutásom alatt több NB-III-mas csapatban szerepeltem, többek közt Dömsödön játszottam, mely alakulat tagjaként az MTK-t is kivertük a Magyar Kupából. Akkor még nem gondoltam, hogy ekkora szerepe lesz az életemben a kék-fehér színeknek. Játékosként számomra az NB-II jelentette a csúcsot, az ESMTK-ban fociztam a második ligában. Később az RKSK-ban vezettem le, ami azért fontos, mert itt találkoztam jelenlegi MTK-s kollégámmal Molnár Pistával, aki a klubhoz vitt.

– Miért pont gyúróként képzelted el a játékos-pályafutásod utáni életed?

– Egy életérzés miatt lettem masszőr. Édesapám és keresztapám, Rottenbiller István együtt fociztak a Csepelben. Miután szögre akasztották a stoplist, keresztapám lett a csapat gyúrója. Én csak annyit láttam, hogy nem öregszik az az ember. Együtt mozgott a csapattal, nagyon tetszett, ahogy él. Az ő példáján felbuzdulva döntöttem úgy, én is ezt a hivatást választom.

– Abbahagytad tehát a focit és jött Molnár Pista, aki vitt az MTK-hoz.

– Így van, mindez 1996-ban Garami József első vezetőedzői periódusa idején történt. Kellett valaki a klubnak, aki a tartalékcsapatnál ellátja a masszőri feladatokat. Hamar kiderült azonban, hogy az első csapat öltözőjében két gyúró munkájára is szükség van, így szinte az első perctől kezdve segíthettem mindkét gárda munkáját. Biztosan nem rajtam múlt, de egyből bajnoki címnek örülhetettünk az érkezésem után.

– Miként osztjátok el a masszőri feladatokat egymás közt?

– Egyenlő partnerek vagyunk. Természetesen mindenki ismeri a hierarchiát, amelyben Pista kicsit felettem áll, de ez a hétköznapi munkában nem jelenik meg. A játékosok többsége véletlenszerűen kopogtat be egyikünkhöz, vagy másikunkhoz masszíroztatni, de persze vannak olyanok is, akikre jobban rááll a keze Pistának vagy nekem. Hogy kik ezek a játékosok, az maradjon meg a mi titkunk.

– Szinte több időt töltötök a csapattal, mint otthon. Hogy viselik ezt a szeretteitek?

– A gyerekeim már kirepültek otthonról, így nem jelentkezik olyan hangsúlyosan a probléma, hogy hétvégente csak a legritkább esetben vagyok otthon. Persze a párom örülne, ha többet lennék mellette, de a környezetemben mindenki megszokta már ezt az életstílust.

– Milyen a viszonyod a stáb többi tagjával és a játékosokkal?

– Mindenkinek megadjuk a tiszteletet az öltözőben, különösen igaz ez Garami Józsefre, aki hatalmas tekintélynek örvend mindannyiunk körében. A szakmai stábon belül remek, alkotó a hangulat, míg a játékosokkal tényleg azonos hullámhosszon vagyok. Van, ami soha nem változik, én a mai napig abszolút játékos fejjel gondolkozom mindenről.

– Jelenleg dobogós helyen állunk a bajnokságban. Látsz esélyt arra, hogy kitartson ez a lendület akár a szezon végéig is?

– Látok esélyt arra, hogy megőrizzük ezt a remek pozíciót, ami jelenleg kissé erőn felülinek tűnik. Számomra erre Józsi bácsi személye a legfőbb garancia, aki korát meghazudtolva a legfőbb támasza mindannyiunknak.