HÍREK

Rohan az idő.

Idősebb szurkolóink még a pályán csodálhatták Hidegkuti Nándor klasszisát, sokan a Hungária körúti stadion lelátójáról emlékezhetnek rá, a legifjabbak pedig, ha személyesen nem is ismerhették, a róla elnevezett stadionban drukkolhatnak az MTK-nak. A legenda, akinek a neve örökre összeforrt klubunkkal.

Nézzük mit is illik tudnunk a kék-fehér ikonról!

Hidegkuti Nándor – becenevén „Öreg” – Budapesten született, 1922. március 3-án. Óbudai gyermekként a focit a Margit Kórház melletti, Bécsi út feletti grundokon, rongylabdával kezdte, de a környék csapatai hamar felfigyeltek tehetségére. Az Újlaki FC, a Gázművek, a XIII. kerületi Elektromos, majd a zuglói Herminamezei AC csapatához szerződött, innen került a magyar B-válogatottba.

Az 1945 utáni években az MTK és a Honvéd rivalizálása jellemezte a magyar bajnokságot. Hidegkuti 1947-ben, 27 évesen került az MTK-ba. A Ferencváros által is csábított kiválóság, így beszélt később pályafutásáról: – Soha nem bántam meg, hogy a kék-fehér mezt húztam magamra, és abban az egyesületben játszhattam, ahol Orth, Molnár, Titkos, Sas, Kalmár rúgta egykoron a labdát. Az MTK híres volt szép stílusáról, és nekem megfelelt ez a játékfelfogás a lapos, pontos adogatások, szellemes húzások, az ötletes, színes futball.

Hidegkuti az MTK játékosaként három bajnoki címet nyert, hatszor lett második, és egyszer harmadik a hazai pontvadászatban. A klub színeiben 302 mérkőzésen 202(!) gólt lőtt.

A válogatottban 1945 és 1958 között 69 mérkőzésen szerepelt, és 39 gólt szerzett. A világháború után eleinte hosszabb-rövidebb kihagyásokkal, csupán beugróként jutott szóhoz Kocsis Sándor, Puskás Ferenc, esetleg Czibor Zoltán szerepkörében. 1950-től vált rendszeressé a játéka, de még az 1952-es olimpiai bajnok csapatban is többször csak jobbszélsőként „fért be”. A válogatottban igazi szerepkörét 1952-ben találta meg Sebes Gusztáv, amikor már 30 éves elmúlt. Feledhetetlen az „évszázad mérkőzésén", a londoni 6-3-as találkozón rúgott három csodálatos gólja – ez volt pályafutásának a csúcspontja. Kimagasló teljesítményét mutatja, hogy e mérkőzésen lőtt még egy szabályos gólt, 1-0-nál, amit a bíró – les címén – nem adott meg.

Edzőként is nagyon sikeres volt, a Fiorentinával megnyerte az olasz kupát és a KEK-et, a Győrrel magyar bajnok lett, a Kairó Nationallal ötszörös egyiptomi bajnok, rendszeresen 90 ezer néző látogatta a mérkőzéseiket. 75 éves volt, amikor az egyiptomi klub a technikai igazgatói állást kínálta neki. Ő azonban – saját elmondása szerint – a csúcson akarta abbahagyni, így 1980-ban hazajött Magyarországra, és bár Győrbe és az MTK-ba is hívták, kijelentette: Többé nem edzősködöm! – és szavát meg is tartotta.

Ettől függetlenül az MTK stadionjának állandó vendége volt, 2002. február 14-én bekövetkezett haláláig rendszeresen a lelátóról szurkolt a csapatnak.

Az MTK Budapest, a Budapesti Városvédő Egyesület Sporttörténeti csoportja, az MTK Brüll Alfréd Egyesület és a Herminamező Polgári Köre - 1990, síremléke megkoszorúzásával rótta le tiszteletét a legenda halálának évfordulóján, de ami ennél sokkal fontosabb, szurkolók, vezetők és sportolók együtt munkálkodnak azon, hogy Nándi bácsi szellemisége minden pillanatban áthassa a 130 éves klub mindennapjait.