HÍREK

– Hiányzik az edzősködés?

– Bizonyos dolgokat nehéz megszokni. Még mindig megmozgat, ha edzést vagy mérkőzést látok. A realitás viszont az, hogy szépen megnézem, és a saját teendőimre koncentrálok.

– Amikor László Csaba átvette az ön helyét a kispadon, a Nemzeti Sportnak azt nyilatkozta, idegileg nehezen bírta már. Mit nem bírt?

– Erre a nyilatkozatomra nem emlékszem.

– Kapott ajánlatot visszavonulása óta?

– Már nem bombáznak velük. Aktív pályám utolsó éveiben érdeklődtek utánam, de mire mentem volna el? Tizenkét évet húztam le itt egyhuzamban.

– Kik keresték?

– Nem árulkodtam soha. Hol vannak már azok az emberek, akik ajánlatot tettek nekem? És hol vagyok én?

– Mi lett a legendás ballonkabáttal?

– Elraktam, itt van a naftalinban.

– Sajnálja, hogy az új Hidegkuti Nándor Stadionban már nem vezethette ki a csapatot?

– Hatalmas élmény lett volna egy ilyen létesítményben pályára küldeni a fiúkat, és kisétálni a kispadhoz. De mindennek van eleje és van vége. Az a korszak lezárult.

– Tetszik az új aréna?

– Készül még Magyarországon néhány, de ennél szebb és praktikusabb nem lesz egyik sem. Ötezer néző befogadására alkalmas, és talán eljön az idő, amikor meg is telik. Sajnos pillanatnyilag nem tartunk ott, de jó úton haladunk, hiszen a Vasas elleni meccsen már közel háromezren voltak.

– Milyen az élet szakmai igazgatóként?

– Dolgoztam már hasonló szerepkörben, csak nem kifutott edzőként. Akkor számítottak rám, ha be kellett ugrani, és az élet úgy is hozta. Levezetésnek jó.

– Mi a feladata?

– Az utánpótlásért felelek, beszámolok a vezetőknek. Agárdon három ifjúsági csapatban ötven játékosunk van, a Lantos Mihály Sportközpontban a 11-15 évesek edzenek, továbbá ide tartozik a Mészöly Focisuli is, ahol a legkisebbekkel foglalkozunk. Ezek működését tekintem át, és segítek, ahol tudok.

– Beleszól a képzésbe?

– Minden részleggel hetente egyeztetek. Mivel az utánpótlásban is indult a tavaszi szezon, rengeteg dolgot kell megvitatnunk. A megbeszélésekkel a munkát szeretnénk javítani, és időnként előfordul, hogy koromnál és tapasztalatomnál fogva adok tanácsokat. Ennyi belefér.

– Van mire építenie a magyar labdarúgásnak?

– Húsz évet dolgoztam az utánpótlásban, ismertem a régi körülményeket és ismerem az újakat is. Jelenleg nagyobb gondot fordítanak a fiatalok nevelésére, de volt egy átmeneti időszak, mikor sorra szűntek meg a pályák. Erről kevesebbet hallani. Valami elkezdődött öt-tíz éve és lesz majd ilyen-olyan eredménye is. Látok ügyes gyerekeket, remélem, a fejlődésük töretlen lesz.

– Mit ért tehetség alatt?

– A labdarúgás a legösszetettebb sportágak közé tartozik. Állóképességet igényel, látni kell a pályán és elengedhetetlenek a jó technikai megoldások. Csoda dolgokat látni: ollózva, sarokkal rúgnak gólt, és nem azért csinálják, hogy szép legyen, egyszerűen azt követeli meg a helyzet.

– Mikor lesz Magyarországnak Messije, Ronaldója?

– Az nehéz ügy. Nagyon nehéz. Fantasztikus játékosok, és csak egy-kettő akad, aki hasonlóan tud teljesíteni. A gőzmozdonyt is egy ember találta fel. Néhány ilyen nagy tudós van, a nagypénzű csapatok pedig igyekeznek őket behajtani.

– Az MTK-nál miért nem próbálta felépíteni azt az utánpótlás-kiválasztási modellt, amit annak idején 1973 és 1985 között Pécsen utánpótlás edzőként megvalósított, amiből kinőtt a nyolcvanas évek második felének legendás PMSC-je?

– Minden megváltozott. Pécsett volt harmincöt iskola, végigjártam az összest és mindig az alacsonyabb korosztály felé mentem. Később az egész megyében kutattam ügyes gyerekek után. Kerestem azokat, akik alkalmasnak tűntek a minőségi melóra. Amikor átvettem az első csapatot, huszonkét játékosból húsz saját nevelésű volt és velük lettünk másodikak. A klub igyekezett eladni, akit lehetett, ezért sokan elmentek külföldre. Ha együtt maradunk egy-két évet, még többre vihettük volna.

– Budapesten ma ez elképzelhetetlen?

– Mindent meg lehet csinálni. A főváros más, itt kétmillió ember él, rengeteg a gyerek és mások a lehetőségek. Anno négy ifjúsági válogatott volt Budapesten és általában innen került ki a megyeválogatott torna győztese.

– Utánpótlásedzők terén hogy állunk?

– A hivatalos álláspont szerint a magyar futball megrontói az edzők. Mást se hall az ember, mint hogy ők a felelősök azért, hogy a labdarúgás ide jutott. Nem így van. A trénerek próbálták mindig képezni magukat. Volt elmaradásunk, de az edzőgárda látta, merre halad a foci. A világszerte alkalmazott módszerek itthon is elérhetők. Persze átéltünk nehezebb időszakokat is, de sokan keményen dolgoztak a rendszer talpra állításáért.

– Az NB I-ben az a trend, hogyha egy vezetőedzőt menesztenek, hamar talál magának máshol állást az élvonalban vagy a másodosztályban, új arcok ritkán bukkannak fel. Miért?

– Világszerte így működik. Ranierit kirúgták a Leicester City-től, fogadok, fél éven belül lesz új csapata. Esetenként különböző felfogású edzőkre van szükség. Nálunk is jönnek fel a fiatalok, akik akár játékosként, akár az utánpótlásban tapasztalatot szereztek és szépen haladnak a ranglétrán. Amit nagyobb problémának látok, hogy ahol van pénz, ott külföldi menedzsereket szerződtetnek, ami az esetek egy részében nem is baj. A vérfrissítés belefér, de pályafutásom során ellenfélként én is sok külföldi kollégával találkoztam és nagy differenciát nem tapasztaltam a munkában.

– Mikor lesz újra csapatunk a nemzetközi porondon?

– Aránytalan a helyzet. Klubcsapat képtelen a legjobbak közé kerülni. A Bajnokok Ligája sztáralakulatait elérni lehetetlen. Már gyerekkorban összeszedik a legjobbakat és hatalmas pénzekkel játszanak. Ha a Barcelona lát egy átlagon felül teljesítő 16-17 éves gyereket, azonnal lecsap rá. Egy darabig nem mi fogjuk rommá verni Európát.

– Az MTK Budapest a kieső helyről kezdte az őszi szezont azok után, hogy tavaly az élmezőnyben végzett. Mi a visszaesés oka?

– A csapat annak ellenére rendben van, hogy rosszul sikerült az első félév. Egyáltalán nem féltem a fiúkat.

– Utazik a meccsekre?

– Csak akkor, ha nem kell messzire.

– Korábbi játékosaival beszélget?

– Ha találkozunk, feltétlenül. Nem simogattam őket, rend volt körülöttem és az esetek zömében megfelelő kapcsolatot ápoltam velük.

– Van kedvence?

– Szeretem az olyan játékosokat, akik tudnak focizni. Aki nem, azt nem annyira. Nem emelnék ki senkit. Valakit azért becsültem, mert szórta a gólokat, másokat jó munkabírásukért vagy védőmunkájukért kedveltem.

– Mi a véleménye a mostani NB I-es lebonyolítási rendszerről?

– Nem örültem a létszámcsökkentésnek. Tilos állandóan változtatni, kell kifutási időt hagyni. Az elmúlt időszakban kipróbáltuk az összes modellt, aztán kiderült, ez se jó, meg az se jó. Most úgy látom, hogy a 12 csapatos forma meggyökeresedett. Kiéleződött a versenyt, minden egyes pontért keményen meg kell küzdeni. Lejjebb viszont ne menjünk.

– Hová tűntek a nézők?

– Nincsenek nemzetközi szinten ütőképes klubjaink, de nem azért ürültek ki a lelátók, mert mindenki rosszul focizik. A folyamat nem ma kezdődött, hanem harminc éve, és összetett a probléma. A stadionok állapota miatt a családok nem jöttek meccsre, sok helyen vécére sem lehetett elmenni. Megváltozott a játék minősége a világban, a televíziós közvetítések és a kupameccsek nagyon vonzóvá tették az európai futballt. Más sportágak is sokakat elszívtak.

– Visszafordítható a folyamat?

– A lényeg az lenne, hogy a futballt megszerettessük nagyobb tömeggel.

– Van rá recept?

– Minél több gyerek focizzon. Pécsett egy park volt a házunk előtt. Vasárnap reggel nyolctól óránként váltották egymást a srácok a betonpályán. Láttam köztük az enyémeket is. Szombaton még bajnoki meccset játszottak, másnap lenéztek a haverjaikkal. Amikor meg a főiskolán tanítottam, a diákok házi bajnokságot szerveztek. Csomó botlábú, de szerették csinálni. 35-40 csapattal ment a torna, agyba-főbe rúgták a lasztit. És a nők szerepéről még nem is beszéltem.

– Nők?

– Ott hibázott a magyar labdarúgás, hogy nem karolta fel őket. Minden komolyabb labdajáték sportolóinak közel a felét nők adják. Ha kézilabdázik egy lány, elmegy a fiúk meccsére, vagy fordítva. Nem használtuk ki ezt a lehetőséget, bele kellene fogni.

– Hogyan?

– A 6-10 éveseknél úgy zajlik az utánpótlás, hogy a fiúcsapatokba belecsappan egy-két lány. Ők jók is, mire elérik a 12-13 éves kort, de kevesen vannak. A játék lényegét pedig egymás között tudnák a legjobban megtanulni. A futball életforma lehetne a lányoknak, és fontosak a tömegesítés szempontjából. Ha elkezdenének időben foglalkozni velük, élvezetes, nézhető találkozókat láthatnánk. Az Európa- és világbajnokságon a nők már úgy játszanak, mint a férfiak.

– A magyar férfiválogatott remekelt a tavaly nyári franciaországi Eb-n. Figyelemmel kísérte az eseményeket?

– Naná. Bármennyire is negatívan kezelték a magyar nemzeti tizenegyet az elmúlt húsz évben, most jött az eredmény, ami fény az alagút végén.

– Találkozott valaha Bernd Storckkal?

– Legalább húszszor. Egyszer eljött bemutatkozni egy öregfiúk meccsre, de a stadionokban is gyakran látom őt.

– Társalogni is szoktak?

– Sajnos nem beszélek nyelveket. Tolmács segítségével váltottunk pár szót.

– Kijut a válogatott a világbajnokságra?

– Nem tudom megítélni. Elvárni nem lehet, de van esélyünk.

– Nyerünk Portugáliában?

– Nehéz ügy. Tilos többet hibázni.

Forrás: 24.hu