HÍREK

A 14 éves kapus édesapja munkavállalása miatt költözött a svájci városba, ahol a két nagy helyi klub, a Grasshoppers és az FCZ is szinte gondolkodás nélkül leigazolta volna gyermekét. Ő utóbbi mellett döntött, és nem bánta meg.

– Miután megszületett a döntés a család Svájcba költözésről, nyilvánvalóvá vált, hogy Daninak csapatot kell találnunk. Már márciusban odautaztam, és felvettem a kapcsolatot az FC Zürich-hel, illetve a Grasshoppersszel. Leírtam nekik, hogy a fiam Magyarország egyik legjobb akadémiáján futballozik, és szeretné Svájcban is folytatni a labdarúgást – emlékezik vissza az édesapa, Faragó Andor.

Az áprilisi tavaszi szünetben aztán a fiú is ellátogatott Svájcba, hogy egy hét alatt mindkét klubban megmutassa magát.

– Annak ellenére, hogy a Grasshoppers már az első edzés után jelezte: szívesen látna a soraiban, végül mégis a Zürich mellett döntöttem. Szimpatikusabb volt a csapat, és a körülmények is jobban tetszettek – magyarázza Dani.

– Na meg jóval közelebb is van, ami szintén nem elhanyagolható – teszi hozzá édesapja.

A beilleszkedés eleinte nem ment könnyen, Dani hiába tanult korábban németül, a svájci németet bizony nem volt egyszerű elsajátítania, valamint a pályán sem teljesített úgy, ahogy azt magától elvárta.

– Eleinte túlságosan dolgozott bennem a bizonyítási vágy, nem tudtam higgadt maradni, emiatt pedig nem ment valami jól a játék. Később aztán megnyugodtam, és már huzamosabb ideje jó teljesítményt nyújtok, ami az első közös edzőtáborral együtt segített a beilleszkedésben. A nyelvet is meg kellett szoknom, az öltözőben és az iskolában is mindenki a svájci németet beszéli, ami nem sokban hasonlít a hagyományosra. Beszélgetni meg nem árt, ha az ember barátkozni szeretne. Ma már nincs gondom a nyelvvel, sőt, angolul és franciául is tanulok.

A klubnak az U14-es korosztályban négy bázisa van, Dani pedig a kiemeltek között, az FCZ akadémia csapatában futballozik. Bérelt helye nincs, aki ugyanis rosszul teljesít, könnyen visszasorolhatják. A kiemeltek közötti tartósan jó teljesítménnyel pedig nagyobb eséllyel léphet feljebb, a már csak két bázissal rendelkező U15-ös korosztályba.

– A kiemelt gárda nagy előnye, hogy a legjobb, legerősebb csapatok ellen lép pályára, mint például a Basel, a Luzern, vagy a Servette, de játszottam már a Partizan Beograd és a Juventus ellen is.

És hogy miben más a svájci futball, mint a magyar? Érdekes módon az ifjú kapus először nem is a pályán tapasztalható különbségeket említi.

– Ami nekem elsőre nagyon szokatlan volt, hogy hihetetlenül népszerű a klub a zürichiek körében. Amikor ideköltöztem, és az iskolában megtudták, hogy az FCZ játékosa vagyok, mindenkinek leesett az álla. Errefelé ezt óriási dolognak tartják, az autósok dudálnak, amikor a csapatbusszal meccsre utazunk, a járókelők pedig megfordulnak a címeres melegítő után.

A pályán látható eltérések közül a nagyobb technikai tudást és a gyorsabb játékot emeli ki. Mindkettőhöz időbe telt hozzászoknia.

– Amikor megérkeztem, és az egyik tréningen az összes bázisról együtt edzettek a játékosok, csak lestem, hogy a kapusok is olyan dolgokat megcsináltak lábbal, ami Magyarországon szinte elképzelhetetlen. Jobbal, ballal, külsővel, belsővel, mindent kell tudnunk nekünk is. Bár az MTK-ban is rengeteg passzgyakorlatot végeztem a mezőnyjátékosok között, így is nagyon sokat kellett dolgoznom ahhoz, hogy utolérjem az ittenieket. Ezen kívül a játék is gyorsabb, támadóbb szellemben fociznak a csapatok, így nekem is több a dolgom.

A tréningek felépítésében is tapasztalható eltérés, Dani ugyanis tematizált kapusedzéseken vesz részt, német, olasz és portugál trénerei egyaránt eltérő stílusban, a hangsúlyt különböző területekre fektetve tanítják.

– A portugál a gyorsaságot és a technikai tudást részesíti előnyben, az olasz az alapokat gyakoroltatja, mint például a precíz, pontos mozdulatok, helyes láb-, kéz- és testtartás, vagy a helyezkedés, a német pedig tematikus edzéseket tart, amelyeken a labdafogást, lehúzást, vetődéseket, és az ehhez hasonlókat gyakoroljuk. Már Magyarországon is kiváló kapusedzőim voltak, akárcsak a mostaniaktól, tőlük is mindig igyekeztem ellesni valamit, amit a későbbiekben hasznosíthatok. Mivel nem vagyok kiemelkedően magas, leginkább a lábbal való gyorsaságot és a rugalmasságomat igyekszem fejleszteni, és azt az erősségemmé tenni.

Az akadémián rendszeresen kapnak kisebb visszajelzést a fiatalok, félévente pedig 30-40 perces értékelő beszélgetésen vesznek részt, a szüleikkel együtt. Daninak az egy az egy elleni játék kifejezetten jól megy, sokat fejlődött lábbal, a következő fél évben pedig elsősorban a magas labdák és beadások terén várnak tőle előrelépést. Van is rá lehetősége, motivációért ugyanis nem kell a szomszédba mennie.

– Az öltöző hangulata teljesen más, mint amilyen az MTK-ban volt. Nagy a verseny a csapatba kerülésért, mindenki hajt, és meg akarja mutatni magát. Nincs olyan nagy haverkodás, mint otthon. Ez eleinte szokatlan volt, ugyanakkor szerintem nemcsak nálunk megy így, hanem más, nagy külföldi klubokban is.

A cél pedig az, hogy ezt testközelből is megtapasztalhassa, mert bármennyire jó és magas színvonalú is a zürichi akadémia, nagyot álmodni, merni kell.

– Errefelé az utánpótlás-bajnokságok jóval erősebbek, mint a felnőtt liga, ugyanis mire oda jutnának a fiatalok, a legtöbben külföldre igazolnak. Az én célom is az, hogy még ennél is jobb akadémián folytassam, lehetőleg Németországban, mert viszonylag közel van, és gyakrabban tudnék találkozni a szüleimmel. Azért folyamatosan duruzsolják a fülünkbe, hogy a klub felnőttcsapatába kerülés legyen a fő célunk, de én kevés olyan játékost ismerek itt, akinek ez lenne a prioritása – mondta a korábbi MTK-s.

– Az tény, hogy Svájcban jóval inkább a nemzetközi játékosmegfigyelők látóterében vannak a fiatal futballisták, mint Magyarországon. Az egyik 16 éves klubtársát például nemrég igazolta le a Manchester United. Dani fejlődését azért természetesen otthonról is figyelemmel követik, rendszeres kapcsolatban áll például Borsos Vilmossal, a Király Gábor Kapusiskolával és Kövesfalvi Istvánnal, a magyar utánpótlás-válogatottak kapusedzőjével is – mesélte Dániel édesapja.

Mert külföldi karrier ide vagy oda, egy dolog biztos: a válogatottak közül kizárólag a magyar jöhet szóba. Hogy Svájcból vagy esetleg máshonnan, azt majd az élet eldönti.

Forrás és fotó: utanpotlassport.hu