HÍREK

A magyar válogatott eddig kilenc alkalommal szerepelt az olimpiákon - először 1912-ben, utoljára 1996-ban.

Joggal lehetünk büszkék arra, hogy az ötkarikás játékok több mint 100 éves történetében – a megszerzett 3 arany-, 1 ezüst- és 1 bronzérmünkkel – a labdarúgás legeredményesebb nemzete vagyunk a férfiak mezőnyében.

Összesen 33 ország szerzett érmet, 19 ország büszkélkedhet olimpiai bajnoki címmel.

De egyéni mutatókban is az élen járunk. Az olimpiatörténet legeredményesebb labdarúgója Novák Dezső (2 arany- és 1 bronzérem), a legtöbb gólt Dunai Antal szerezte (13 gól – 1968 és 1972), a legtöbb gólt egy tornán pedig Bene Ferenc (12 gól – 1964).  A legeredményesebb szövetségi kapitány Lakat Károly, aki két olimpián vezette a válogatottat és csapata mindkétszer aranyérmet szerzett.

Már a turkui olimpiai selejtezőn nagyon nehéz dolga volt a magyar válogatottnak, csak óriási küzdelemben tudta legyőzni az egykori magyar válogatott, Perényi József köré épített román tizenegyet (2:1).

Két könnyebb mérkőzés, az olaszok 3:0-ás és a törökök 7:1-es legyőzése után az elődöntőben a címvédő svéd legénység várt a magyarokra. Bár a kék-sárgák együttese "átmenetet képezett' az 1948-as olimpiai bajnok és 1950-es vb-bronzérmes gárda, valamint az 1958-as világbajnoki ezüstérmes társaság között, örülhetett, hogy hat góllal megúszta a magyarok elleni találkozót. A jugoszlávok elleni döntő előtt a magyar táborban szinte mindenki biztosra vette a győzelmet.

Így is lett! 1952. augusztus 2-án a klasszikus formációtól csak egy poszton eltérő, Grosics Gyula – Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály – Bozsik József, Zakariás József – Hidegkuti Nándor, Kocsis Sándor, Palotás Péter, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán összetételű tizenegy kétgólos győzelmet aratott a Beara – Sztankovics, Horvat, Crnkovics – Z. Csajkovszki, Boskov – Ognjanov, Mitics, Vukas, Bobek, Zebec névsorú alakulat ellen.

Nem ment könnyen: a 71. percig nem esett gól. Akkor ellenben Czibor felhozta a labdát, a felező vonalon túlról. Puskás a balösszekötő helyén vágtatott előre. Czibor magasan átívelte a labdát a jugoszláv védők felett balösszekötője elé, Horvát keresztezni próbált, Beara kapus kifutott a kapujából, rávetette magát a labdára, ami azonban kicsúszott a kezéből. Puskás elcsípte, elhúzta a kapus mellett és 7 méterről kényelmesen a hálóba lőtt. 1:0 – ide. A csapatkapitány jóvá tette korábbi hibáját: ugyanis a 36. percben lőtt tizenegyesét Beara, a jugoszlávok világhírű  kapusa kivédte.

A 88. percben dőlt el minden, így írta le a gólt a Népsport tudósítása: a 16-os vonal magasságában Zakariás dob partot. Puskás a 16-oson belül kapja a labdát, hátragurít a 16-os sarkán lévő Czibornak. A kapu előtt egy tömegben vannak a játékosok, Czibor nem tudja kinek adni a labdát s hirtelen lövésre szánja el magát. A jól eltalált labda a lábak között félmagasan a jobb alsó sarokba vágódik, 2:0 Magyarország javára!

Buzánszky Jenő bácsi ezt így mesélte el: "Amikor Czibor megkapta a labdát, üvöltöttünk neki, hogy Bolond (ez volt Czibor egyik beceneve) rúgd el a fenébe, rúgd ki a stadionból! Czibor el is rúgta, pontosan Beara kapujába. Ekkor vigyorogva megfordult, s "cziborosan" csak ennyit mondott: én tényleg ki akartam rúgni, de így sikerült..."

Az olimpiai torna során Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás József, Hidegkuti Nándor, Kocsis Sándor, Palotás Péter, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán és Csordás Lajos lépett pályára, a románok elleni, tulajdonképpeni selejtezőn játszott még Dalnoki Jenő, Kovács I Imre és Budai II László is - ők 15-en olimpiai bajnokok!

A tornán a húszas keret tagja volt Gellér Sándor, Henni Géza, Börzsei János, Szojka Ferenc és Varga János is, de ők nem léptek pályára, így az akkori szabályok értelmében nem kaptak érmet, és nem olimpiai bajnokok.

A magyar szurkolók önfeledten ünnepelték a hősöket. Puskás Ferenc így emlékezett a fogadtatásra: "Gyönyörű volt az út hazafelé Helsinkiből. Vonattal utaztunk, együtt a többi sportolóval. Miután elhagytuk Prágát, a magyar határ felé közeledve, egyre gyakrabban állt meg a vonat. Ezrek és ezrek ünnepeltek minket, amerre csak haladtunk. A Keleti pályaudvaron hihetetlen látvány fogadott bennünket. Körülbelül százezer ember tolongott a környező utcákban és ünnepelt. A pártvezetők is ott vártak minket, a gyorsan elkészült emelvényekről beszédek hangzottak el és zúgott a taps, amint csak feltűnt valamelyikünk arca a vonatablakban. Szinte önkívületi állapotban voltunk: élveztük az önfeledt ünneplést, magával ragadott bennünket a felszabadult boldogság! Ez volt az első nagy győzelmünk!"

Miután az Aranycsapat bemasírozott a döntőbe, Sebes Gusztáv szövetségi kapitány telefonhívást kapott Rákosi Mátyástól, amelyben a két hét múlva hivatalba lépő miniszterelnök felhívta a figyelmet arra, hogy az esetleges vereséget nem fogja tolerálni.

"Nem szóltam a játékosoknak a hívásról, de mindenki jól tudta, mi forog kockán, ezért óriási volt a feszültség a kezdés előtt' - emlékezett vissza Sebes Gusztáv, aki nem titkolta: a lefújás után mindenki óriási megkönnyebbülést érzett a magyar küldöttségben, hiszen "megtettük, amit meg kellett tennünk".

Az 1952-es helsinki olimpiát megnyerte a magyar válogatott, a keretben hét MTK, vagy ahogy akkor hívták, Budapesti Bástya játékossal:  Lantos Mihály, Zakariás József, Hidegkuti Nándor, Palotás Péter, Kovács I Imre, Börzsei János, Gellér Sándor. Közülük öten olimpiai aranyérmesek lettek, ketten - Börzsei János és Gellér Sándor - azonban nem, mert nem léptek pályára, s így, az akkori szabályok szerint nem olimpiai bajnokok.

A helsinki olimpia döntőjében Jugoszlávia ellen a magyar csapatban négy Budapesti Bástya játékos - Lantos, Zakariás, Hidegkuti, Palotás - is szerepelt.