HÍREK

Magyarországon a 19. század utolsó évtizedeiben honosodott meg a labdarúgás és igen hamar nagy népszerűségre tett szert. A sportágról szóló első ismertetést 1879-ben Molnár Lajos írta "Atlétikai gyakorlatok" című könyvében, ám a focilabdát összekeverte a rögbilabdával. Szokolay Kornél 1886-ban a Képes Sportnaptárban "Három angol labdajáték"  címmel adott közre cikket, majd 1896-ban Bély Mihály és Szaffka Manó tollából "Angol rúgósdi (Futball) címmel megjelent a sportág első magyar nyelvű szabályismertető füzete.

Különböző történeteket írtak már le arról, hogyan került az első futball-labda az országba. Az egyik forrás szerint a "footballt" Esterházy Miksa, az Osztrák-Magyar Monarchia attaséja hozta be 1875-ben, a másik szerint Harry Perry, az atléták angol edzője, aki a Ludovika Akadémia tanárait és növendékeit tanította. Biztosat nem lehet tudni. Az első meccs megrendezésének ötlete viszont minden kétséget kizáróan Löwenrosen Károly nevéhez fűződik.

Az építészmérnök sportember Amerikában, és Angliában tanult, dolgozott, majd 1895-ben a millenniumi kiállításra tért haza. Ezt követően a MÁV Északi Főműhelyében kapott állást mintaasztalosként, az első meccs résztvevőit is ottani munkatársai közül toborozta. Kapcsolatai révén eredeti futball labdát hozatott a sportág őshazájából, majd rögvest bemutatta a vasúti dolgozókat tömörítő Törekvés dalárdájában. Három hónapos felkészülés után, 1896. november 1-jén Budapesten, a Pékerdő egyik tisztásán - a mai MTK stadion területén - megmérkőztek a csapatok.

Érdeklődőkből a nézőtéren sem volt hiány, 300 jegyet sikerült értékesíteniük elővételben, egyenként tízkrajcáros áron. A mérkőzés napjával azonban balszerencséjük volt, reggelre ugyanis 25 centiméter hó esett, ezért a játékosok nem akartak átöltözni. A felszerelést előzőleg úgy állították össze, hogy a hosszú alsónadrág szárát, valamint a kék gyári munkanadrágot rövidre vágták, a bakancsokat pedig megstoplizták. Végül bekecsben és csizmában játszottak, csak Winkler József, a későbbi válogatott Winkler fiúk édesapja, és Löwenrosen öltött mezt.

Mivel a pálya sem volt tökéletes és a játékosok sem voltak képzettek - legalább annyit rugdosták egymást, mint a labdát -, több sérülés történt, köztük három bokatörés. A mérkőzést húsz perc elteltével lefújták. Az összecsapás a játék durvasága miatt "pékerdei csataként" vonult be a honi futball történelemkönyvébe.

A meccs végeredménye nem ismert, de szállóigeként fennmaradt, hogy a "Rókus Kórház csapata győzött 3:0-ra". Gerhárd Lajos sportújságíró is gúnyosan utalt arra visszaemlékezésében, hogy a három bokatörést szenvedett játékost - Lászlót, Hajóst és Schaffhausert - a Rókus Kórházban ápolták. Gerhárd szerint a súlyosan sérült játékosok feleségei bosszút esküdtek Charly, "az amerikai bolond" ellen, aki hetekig, nem mert hazamenni.

A három lábtörés miatt hamar véget érő mérkőzés nem keltett nagy visszhangot, de a futball így is rövid idő alatt elterjedt.

A mérkőzés után néhány hónappal, 1897 januárjában megalakult az első labdarúgó klub, a Budapesti Torna Club (BTC), amely Löwenrosen kezdeményezéséből nőtt ki, 1897. május 9-én pedig lejátszották az első hivatalos magyar labdarúgó-mérkőzést is a Millenárison a BTC két csapata között. Az esemény sikeres volt, az izgalmas játékról hetekig beszéltek Budapesten, amivel kedvezően alakult a magyar labdarúgás sorsa, a kerek bőrlabda csatát nyert.

A BTC példája nyomán egymás után jöttek létre a futballcsapatok: Óbudai Torna Egyesület, III. kerületi Torna és Vívó Club, Magyar Athletikai Club, Ferencvárosi Torna Club, Törekvés Sport Egyesület, Újpesti Torna Egylet, MTK, Postások Sport Egyesülete, "33" Futball Club, és még sorolhatnánk. A századfordulóra megalakult a Magyar Labdarúgó Szövetség. Az MLSZ első elnöke Jász Géza lett, akinek vezetésével 1901. február 4-én kiírták az első bajnokságot.

(A témáról sokan írtak, többek között Szegedi Péter és Dénes Tamás futball-történészek is.)