HÍREK

A harmincas évek egyik meghatározó magyar hálóőre. Hihetetlen ruganyosság, bámulatba ejtő reflexek, biztos labdafogás jellemezték játékát, amelybe néha egy kis bolondság is vegyült. Ezért kapta a Bohóc becenevet. 1956-ban elhagyta az országot.

Az MTK 70. válogatott futballistája, a nemzeti csapat 277. játékosa.

1930. decemberében került Soroksárról a Hungária FC-hez. Másfél év múlva már a válogatottban is bemutatkozott. A Hungária FC színeiben 176 mérkőzést játszott, 12 gólt szerzett, valamennyit 11-esből! Kétszer lett bajnok (1935-1936, 1936-1937), és egyszer Magyar Kupa győztes (1932). 1940-ben Csepelre szerződött a Weisz Manfréd FC-hez. Visszavonulásáig játszott még a Lampart FC (1941-1942), a Soroksári AC (1942-1943), a Szentlőrinci AC (1943-1945) és a Csepeli MTK (1945 - 1947) csapataiban.

Az MTK Örökös Bajnoka!

1932 és 1939 között 42 alkalommal szerepelt a válogatottban és 93 gólt kapott. Az 1934-es labdarúgó világbajnokságon kettő, az 1938-ason, ahol ezüstérmet szerzett a magyar csapat, három mérkőzésen védett. Az olaszok elleni döntőben (2:4) is ő volt a kapus.

A vb döntő utáni híres mondása: „Lehet, hogy négy gólt engedtem be, de legalább megmentettem az életüket” - utalva Mussolini fenyegetésére, hogy az olasz csapat "vagy győz, vagy meghal”.

Edzői pályafutását 1948-ban a Csepeli Vasas ifjúsági csapatánál kezdte, aztán 1950-ben a Vörös Lobogó Sortex gárdájánál előbb az ifik, majd a tartalékok, végül az első csapat trénere lett. 1955-1956-ban a Pesterzsébeti Vasas mestere volt.

Szabó Antal minden idők egyik legkiválóbb magyar kapusa volt. Kivételes ruganyosság, reflexek, vakmerőség, biztos labdafogás és határozott kifutások jellemezték játékát. A védelem munkáját karmesterként irányította. Kivételes képességei azonban gyakran könnyelműsködésre, pózolásra késztették. Jó kedélyű sportember volt, aki a pályán is szívesen mókázott. Néhány alkalommal túlságosan kockázatos kifutásaival - sokszor egészen a félpályáig - , a mezőnyben bemutatott „hangulatos” cselezgetésekkel, és felszabadító fejesekkel tette próbára a játékos társak és a nézők idegeit a “Bohóc”. Kivételes sportbéli tudását azonban nem lehet elvitatni. A zömök termetű fiatalembert pályafutásának delelőjén kontinensünk legjobb kapusai között emlegették. 

1956-ban a forradalom időszakában külföldre távozott - 62 éves korában az NSZK-ban, Nürtingenben hunyt el.