HÍREK

Bátyja, István is játszott a válogatottban, egy alkalommal pályára lépett  az Aranycsapatban is - 1956-ban az NSZK-ba távozott, élvonalbeli csapatokban futballozott, majd Franciaországban telepedett le, a Francia Idegenlégió sporttisztje lett.

Sipos Ferenc a budapesti Goldberger együtteséből került be az ifjúsági válogatottba, 1952-ben igazolt a Szolnoki Légierők együtteséhez. Négy év múlva az MTK szerződtette, ahol 1956 és 1963 között 177 mérkőzésen szerepelt, és 19 gólt ért el. 

Az MTK 109 /82. válogatott futballistája, a nemzeti csapat 476. játékosa.

Az MTK-val 1957-1958-ban bajnoki címet szerzett. Az 1961-1962-es idényben VVK elődöntős volt, a győztes Valenciaval szemben maradt  alul a kék-fehér együttes. 

1958-ban ő volt az Év játékosa Magyarországon.

Az MTK és a Honvéd Örökös Bajnoka!

Jó barátja, Tichy Lajos "csábítására" - bár ezt, főleg idősebb MTK szurkolók erősen vitatják, sokkal inkább az akkori MTK vezetők hibájának tartják - 1963-ban a Budapesti Honvédhoz igazolt, de volt klubja ezt zokon vette, az MLSZ-től kérte az eltiltását, így az 1963-as őszi idényt ki kellett hagynia. 

Visszavonulásáig, 1968-ig a Budapesti Honvédban szerepelt - 103 NB I-es találkozón játszott és 4 gólt lőtt. 1964-ben a Magyar Népköztársasági Kupa győztes csapat tagja volt. 

A válogatottban 1957 és 1966 között összesen 77 alkalommal lépett pályára, és 1 gólt szerzett a szurkolók által "Tüdő"-nek nevezett klasszis.

Sipos Ferencen kívül csak két olyan magyar labdarúgó van, Grosics Gyula és Mátrai Sándor, akik három világbajnokságon is részt vettek (Grosics 1954, 1958, 1962 - Sipos és Mátrai 1958, 1962, 1966). 

1962-ben ötödik, 1966-ban hatodik helyezést ért el a csapattal. 1964-ben a spanyolországi Nemzetek Európa Kupájában, a mai Európa-bajnokság elődjén bronzérmes lett a válogatottal.

És egy, valószínűleg megdönthetetlen magyar rekord: Sipos Ferenc 1957. szeptember 15. (ellenfél: Bulgária) és 1963. május 19. (ellenfél: Dánia) között egyetlen hivatalos válogatott találkozót sem kihagyva sorozatban 57 alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó válogatottban - ebben az időszakban végig az MTK játékosa volt.

Edzői pályafutását 1968-ban kezdte, a Sátoraljaújhelyi Spartacus mestere volt. Aztán ÉGSZÖV MEDOSZ és a Csepel Autó után 1981-től két évig Egyiptomban dolgozott, a Terszan edzője volt. 1983-ban hazajött, a Szigetszentmiklós csapatához szerződött. 1991-től évekig a Bp. Honvéd serdülő játékosainak tanította a futballt.

Sipos Ferenc minden idők egyik legjobb védőjátékosa, aki rendkívül megbízható, hosszú időn át egyenletes teljesítményre képes hátvéd és fedezet volt. Hihetetlenül sokat dolgozott, "Tüdő" becenevét az egy-egy találkozón nyújtott iszonyatos futómennyiségéről kapta. Nyugodt, előrelátó, okosan helyezkedő játékos volt. Határozottan szerelt és nagyszerű ütemérzékkel akadályozta meg az ellenfelek támadásainak kibontakozását. Tökéletes rúgótechnikája és fejjátéka segítették nem csak védelmi, de a támadásokat segítő, szervező feladataiban is. Átadásai a legtöbbször pontosak voltak, távoli lövései mindenkor veszélyt jelentettek az ellenfél kapujára. 

A szurkolók még ma is emlegetik azokat a "hullófalevél" lövéseket, szabadrúgásokat.  Tehetsége és szorgalma révén hosszú ideig biztos pontja volt a válogatottnak. Szerény, sportszerű magatartása és az edzéseken végzett munkája példaértékű volt.

65 éves korában hunyt el. A Rákoskereszúri Új Köztemetőben (32/1-es parcella, 4. sor 3. sír) nyugszik.

A Magyar Futballmúlt Kegyeleti Társaság, az MTK és a Budapest Honvéd beadvánnyal fordul a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottsághoz, hogy Sipos Ferenc sírját nyilvánítsa védetté, hogy az a Nemzeti Sírkert része legyen.