HÍREK

Kalandos életét még a sporttörténet iránt érdeklődő közönség is kevéssé ismeri. Már a születése és a halálozási dátuma sem egyértelmű a különböző enciklopédiákban, de a származása, civil élete és sportszakmai pályafutása is sok izgalmat rejt magában.

1901-1902-ben a MÚE (Magyar Úszó Egyesület) középpályás (akkori szóhasználattal fedezet) labdarúgója, emellett játszott az Újpest második vonalbeli gárdájában is - ezt az akkori szabályok lehetővé tették. Az 1901-es, első labdarúgó bajnokságban csapatával ezüstérmes, 1902-ben az 5. helyen végeztek. 

Az MTK (1903–1906) játékosaként 1903-ban a 3. helyen zártak, 1904-ben aranyérmesek, 1905-ben bronzérmesek.

Az Angliában uralkodó „kick and rush” (rúgd és fuss) helyett a skót „passing game”-et (passzolós játék) került már ekkor előtérbe az MTK-nál. Erre Pozsonyi Imre, az MTK első bajnokcsapatának játékosa - akinek később a Barcelona játékának kialakításában is meghatározó szerepe volt - így emlékezett vissza: "1903-ban az egyik mérkőzés után alaposan megbeszéltük a látottakat, és elhatároztuk, hogy az addigi „kick and rush” játékkal felhagyunk, és a lapos passzjátékon alapuló stílusra térünk át.”

Az MTK Örökös Bajnoka!

A válogatottban 1901-ben több, még nem hivatalos mérkőzésen szerepelt. Azonban 1902-ben a magyar válogatott első hivatalos találkozóján is pályára lépett. Ő távozott utolsóként az élők sorából az első magyar nemzeti tizenegy tagjai közül. 

Az MTK 1 / 1. válogatott futballistája, a nemzeti csapat 5. játékosa.

Klub hova tartozása egyetlen válogatottbeli szereplésekor (1902. október 12.), későbbi átigazolása az MTK-ba hosszú ideig nem volt tisztázott. A hivatalos források a válogatottban a MÚE (Magyar Úszó Egyesület) játékosaként tüntetik fel, s a korabeli sajtó is ezt írja. Az MLSZ ebben a futball történeti kérdésben azóta sem foglalt hivatalosan állást.

Az MTK kezdetektől fogva, több mint egy évszázada Károly Jenőt tekintette a klub első válogatott játékosának - ám az átigazolási iratok szerint Pozsonyi Imre az első válogatott mérkőzés idején már az MTK játékosa volt.

Az MTK első válogatott játékosai (akik a kék-fehér klubból lettek először válogatottak): Pozsonyi Imre, Károly Jenő, Nagy Ferenc, Schaar Izidor, Sebestyén Béla, Domonkos László, Bíró Gyula, Kürschner Izidor, Csüdör Ferenc, Kertész II Vilmos, Révész Béla, Kertész III Adolf, Kertész I Gyula, Tauszig Imre és Knapp Miksa.

Pozsonyi Imre játékvezetésből 1903-ban Budapesten az MLSZ Bíróvizsgáló Bizottság (BB) előtt elméleti és gyakorlati vizsgát tett. Az MLSZ által kiírt bajnokságokban tevékenykedett. Az MLSZ BB javaslatára NB II-es bíró és partbíró. 1904 és 1908 között a futballbíráskodás második generációjának legjobb játékvezetői között tartják nyilván.

Edzőként 1921 és 1923 között Lengyelországban a KS Cracovia Kraków csapatát irányította. 1921-ben, öt csapat részvételével induló labdarúgó-bajnokságban bajnokok lettek. 1922-ben a két csoportra osztott bajnokság döntőjében nem tudtak részt venni, mert csoportjukban a másodikak lettek. A rájátszásban a 3. helyen végeztek. A Lengyel Labdarúgó Szövetség felkérésére a lengyel labdarúgó válogatott első mérkőzésén szövetségi edző (szövetségi kapitány) volt. 1921. december 18-án Budapesten a magyar válogatott ellen mérkőztek és 1:0-ás vereséget szenvedtek a Hungária körúti Stadionban. 

Az 1924 és 1925 között az FC Barcelona vezetőedzője volt. Ebben az idényben a csapat megnyerte a katalán bajnokságot és a spanyol kupát. Mérkőzéseinek száma a Barcelonával: 47 (30 győzelem, 9 döntetlen, 8 vereség). Itt tartózkodása alatt spanyol nyelvű, ma is használható  szakkönyvet írt a futballról.

1926 és 1928 között a jugoszláv bajnokságban szereplő HŠK Građanski Zagreb csapatát vezette. Két bajnoki (1926, 1928) címet nyert az együttessel. Az elsőt kupafordulós rendszerben, a másodikat a hat csapatos Prva Liga második idényében.

1926 és 1928 között nem csak a zágrábi csapat mellett, de az NB I-ben szereplő Újpest FC szakvezetőjeként is dolgozott. Az 1926–1927-es idényben ezüstérmesek, az 1927–1928-asban bronzérmesek lettek. 1927-ben az első alkalommal kiírt Közép-európai Kupában két mérkőzésen ült a kispadon.

1929-1930-ban Mexikóban, a nyolc csapatos bajnokságban az RC España szakvezetőjeként aranyérmesek lettek.

Halálhírét keltették, de Pozsonyi Imre nem halt meg New Yorkban 1932. május 9-én, ahogy több lengyel sporttörténeti könyvben és enciklopédiában olvasható. Való igaz, hogy amerikai lapok téves közlése alapján több magyar sajtótermékben közölték halálhírét, de hamar kiderült, hogy tévedés történt. 

A Nemzeti Sport bő egy hónappal később közölte, hogy Pozsonyi Imre, akinek „az amerikai lapok közlése nyomán halálhírét költötték, hazaérkezett szabadságra”. Nem sokkal később pedig már a „Miért nem tudunk gólt lőni és hogyan kell tanítani a góllövés művészetét?” körkérdésre válaszolt a sportlap hasábjain. 

Pozsonyi Imre 1932 és 1935 között rendszeresen szerepelt a magyar sportlapokban, mint szakértő. Ezt követően eltűnt a nyilvánosság elől, és ismét építészként dolgozott egészen a nyugdíjazásáig. Legközelebb 1945 nyarán bukkant fel a sajtóban, amikor a negyvenhárom évvel korábbi első magyar-osztrák mérkőzésről kérdezték. Hogy mi történt vele az azt megelőző tíz évben, nem tudjuk. Arról sincs pontos ismeretünk, hogy miképpen élte át a világháborút és a holokausztot.

Bizonyára megkönnyítette a helyzetét, hogy az izraelita vallástól áttért a római katolikus hitre. Erről 1939. január 5-én, 9/939 számú áttérési bizonyítványt állított ki a budapesti Magna Hungarorum Domina Plébániahivatal. 

A legendás futballista és edző a háború után is csak ritkán került előtérbe. Az első válogatott mérkőzés 60. évfordulóján, mint a mérkőzés utolsó életben lévő magyar résztvevőjét az MLSZ dísztáviratban köszöntötte, az Esti Hírlap pedig ebből az alkalomból meginterjúvolta. 

Utolsó nyilvános szereplése az 1961 nyarán lejátszott Magyarország-Ausztria válogatott meccs alkalmából történt. Az Ország-Világ újságírója "kapta el"  Pozsonyi Imre bácsit egy rövid beszélgetésre a mérkőzés után. 1961 novemberében még részt vett az MLSZ megalakulásának 60. évfordulóján rendezett ünnepi ülésen, ezt követően pedig már csak a halálhíréről értesülhetünk a sajtóból. 

Pozsonyi Imre távozott utoljára az élők sorából az első magyar nemzeti tizenegy tagjai közül. 1963. október 2-án hunyt el a budapesti Honvéd Kórházban agyvérzés után beállott agyzsugorodásban. 

Az MTK, a Cracovia, a Magyar Labdarúgó Szövetség, a Lengyel Labdarúgó-szövetség, Kisbér városa és a Magyar Sportújságíró Szövetség (MSÚSZ) Nagy Béla Programja a magyar - lengyel futball kapcsolatok jegyében - Mitrovics Miklós polonista, lengyel szakértő, futball-történész kezdeményezésére - 2022. február 4-én emléktáblát avatott a lengyel labdarúgó válogatott első hivatalos mérkőzése és Pozsonyi Imre emlékére és tiszteletére, aki - mint írtuk - az első lengyel bajnokcsapat, a KS Cracovia edzője, és az első szövetségi edző (kapitány) volt Lengyelországban.

Az emléktábla magyar és lengyel nyelvű, s az MTK Új Hidegkuti Nándor Stadionjában (1-es kapu, a Hungária körút felőli oldalon) került elhelyezésre.

Pozsonyi Imre Budapesten, a Farkasréti Temető egyik urnafalában nyugszik, az E/1628 számú urnafülkében. Urnája születésének 141. évfordulójára méltó helyre, földes urnasírba került.

Az emléktábla-avatáson az alábbi beszédek hangoztak el, klubunk valamint a Cracovia Kraków részéről:

Tisztelt Elnök úr!

Tisztelt Sportigazgató úr!

Kedves lengyelbarátok!

Kedves MTK-sok!

2021. december 18-án volt éppen 100 esztendeje, hogy itt ezen a helyen, a régi MTK stadionban játszotta le első nemzetközi mérkőzését a lengyel labdarúgó-válogatott, történetesen a magyar válogatott ellen. A lengyelek számára ez fontos történelmi esemény. Ugyanakkor számunka is fontos, hiszen a lengyel nemzeti tizenegyet éppen egy magyar szakember, Pozsonyi Imre irányította. Mindez nem a véletlen műve volt.

A lengyel futball kezdetei a magyarhoz hasonlóan a 19. század végére nyúlnak vissza, ám a lengyel államiság hiánya miatt a lengyelek – a magyarokhoz képest - mintegy 20 évvel később tudták megkezdeni a normális sportéletünket, miután 1918-ban kikiáltották a független Lengyelországot és 1921 tavaszán lezárták a bolsevik Oroszországgal vívott győztes háborút.

1921-ben a magyar, az osztrák és a cseh futball – a „közép-európai játékstílus” az ún. dunamenti iskola – a világ élvonalába tartozott. Éppen ezért a születőfélben lévő lengyel sportélet vezetői elsősorban e régióból választottak edzőket.

Pozsonyi Imre is ezért került Krakkóba 1921 elején. Mégpedig Fischer Tibor, a nehézsúlyú birkózás egykori világbajnoka közvetítésével. Fischer éppúgy MTK-s volt, mint Pozsonyi, ráadásul mindketten építésznek tanultak. Fischert ismerte a Cracovia akkori elnöke, Edward Cetnarowski, ő pedig Pozsonyit ajánlotta a figyelmébe.

Miért éppen őt? Pozsonyi 1882-ben született Kisbéren. Anyai ágon Fischer Mórnak, a herendi porcelángyár alapítójának dédunokája volt. Gyerekkorát már Budapesten töltötte, így a magyar futball megteremtésében aktív szerepet vállalhatott. 1901. április 11-én Pozsonyi játszott a magyar válogatott első nemzetközi mérkőzésén az angol Richmond ellen, majd 1902. október 12-én Bécsben, az Ausztria elleni első hivatalos mérkőzésen is magára ölthette a magyar válogatott mezét. Eleinte a Magyar Úszó Egyesületben és az Újpesti Football Clubban játszott, majd 1902-ben átigazolt az MTK-ba, ahol két évvel később immár a csapat kapitányaként ünnepelhette a klub történetének első bajnoki címét. Pozsonyi korának egyik legjobb fedezete volt, rendkívül intelligens játékosnak tartották, neki tulajdonították a skót rövid passzos stílus bevezetését.

Ennek ellenére 1906-ban hirtelen abbahagyta játékospályafutását és az építészetet választotta. Az Egyesült Államokban szerzett mesteri diplomát, majd hazatérve Kaposváron telepedett le. A somogyi megyeszékhelyen többek kötött a tüdőszanatórium és a mozi is az ő tervei alapján épült. Ugyanakkor nem szakadt el a futballpályától sem: játékosként, edzőként és játékvezetőként bekapcsolódott a helyi sportéletbe.

Az első világháború kitörése után behívót kapott, a Przemyśl-erőd védelmében harcolt Galíciában, majd a kapituláció után orosz fogságba került. 1918-ban tért vissza.

1921 elején került Krakkóba a már említett módon. A magyar edző munkája rendkívül sikeres volt. A Cracovia 14 kerületi bajnoki mérkőzéséből 13-at megnyert, egyet pedig döntetlenre hozott. Az országos bajnokság döntőjében a Cracovia hét győzelmet és egy döntetlent ért el, így ötpontos előnnyel nyerte el az első lengyel bajnoki címet a Polonia Varsó előtt.

Pozsonyi megreformálta a krakkói futballt.

Stanisław Mielech a Cracovia hőskorszakának egyik legendás játékosa később így emlékezett a magyar mesterre, akit a »krakkói iskola« társalapítójának tartanak: „Pozsonyi nagy hangsúlyt helyezett az erőnlétre és a taktikára. […] Kiváló edző és teoretikus volt, a skót stílus ismerője, amely bonyolultságát képes volt nagyon egyszerűen elmagyarázni. Na, nem a pályán, hanem a Bizánc kávéházban. Ujjait sörbe mártva jelölte ki a játékosok helyzetét az asztallapon, hogy az adott pozícióban hogyan kell játszani, hogyan kell helyezkedni és hogyan kell megszabadulni az ellenféltől. Ez egy fantasztikus taktikai iskola volt.”

1921 kora őszén igazi szenzációt okozott a Cracovia Budapesten. Magyarország két legerősebb csapata (FTC, MTK) ellen játszani, és különösen a gól nélküli döntetlent elérni a kor egyik legjobb európai csapata, az MTK ellen fantasztikus teljesítmény volt.

A Cracovia jó budapesti szereplésének és Pozsonyi Imre személyének köszönhetően Lengyelország meghívót kapott a Magyar Labdarúgó Szövetségtől.

A lengyel szövetség vezetője teljes szabadságot adott Pozsonyinak a játékosok kiválasztásában és felkészítésében a találkozóra. A kezdőcsapatban 7 Cracovia játékosa mellett 2 Polonia Warszawa, valamint 1-1 Pogoń Lwów és Warta Poznań játékos szerepelt.

A magyar szurkolók jó mérkőzésre és könnyű győzelemre számítottak, de csalódniuk kellett. A magyar válogatott a pályán fölényben volt, de gólokkal nem tudta bizonyítani. A lengyel kapus, a tizenkilenc éves Loth II. remek formában védett, és nagyszerű bravúrokat mutatott be. A sportsajtó egyhangúan őt választotta a mérkőzés legjobb játékosának, annak ellenére, hogy a találkozót 1:0-ra a magyarok nyerték Szabó Jenő találatával.

A sportszerű küzdelemre kiváló példa, amikor a 26. percben Wacław Kuchar a lengyelek támadója egy erőteljes lövéssel fejbe találta Zsák kapust, aki néhány percre eszméletét vesztette. Kuchar ahelyett, hogy az üres kapuba helyezte volna a labdát, a fekvő kapus megmentésére sietett. Ez lehetett volna a lengyel válogatott első történelmi gólja. Végül Fogl II Károly – talán viszonzásul – kihagyott egy büntetőt.

Pozsonyi Imre még egy évig Krakkóban maradt. Ezt követően az FC Barcelona edzője lett, amellyel katalán bajnoki címet szerzett. Később, 1925 és 1932 között dolgozott Prágában, Zágrábban, Újpesten, valamint az MTK-nál. 1929-ben az US Fiumana, 1930-1931-ben pedig a mexikói Real Club España edzője volt, amellyel megnyerte a mexikói bajnokságot. Pozsonyi 1932-ben a New York Hakoah kispadján fejezte be edzői pályafutását. Amikor elkapta a sárgalázat, akkor a sajtó a haláláról számolt be, de közben Pozsonyi szerencsésen felépült.

Pozsonyi Imre 1963. október 2-án hunyt el. Hamvait a budapesti Farkasréti temetőbe helyezték örök nyugalomra. Nemcsak a Cracovia, hanem a lengyel labdarúgás fejlődése szempontjából is fontos személyiség volt. Sikereinek köszönhetően több mint negyven magyar edző dolgozott lengyel kluboknál és a válogatottnál!

Köszönöm mindenkinek, aki támogatta e táblák elkészülését és felavatását. Tudtommal ez az első emlékhely, ami a magyar-lengyel – rendkívül gazdag – sportkapcsolatokra emlékeztet. Fontosnak tartom, hogy ápoljuk sporthagyományainkat is, hiszen csak a múlt ismeretével építhetünk sikeres jövőt! Köszönöm a figyelmet!

Kedves Barátaim!

Mint a Cracovia sportigazgatója, amely sokat köszönhet Pozsonyi Imre úrnak, azaz klubunk gazdag történelmének egyik legendájának, elnökünk - Janusz Filipiak úr - és minden Cracovia szurkoló nevében szeretném őszintén megköszönni, hogy mindannyian itt találkozhattunk, hogy emlékeztessük a világot egy olyan kiváló emberre, mint Imre úr.

(Janusz Filipiak úr levele):

A Cracovia tavaly ünnepelte fennállásának 115. és az első lengyel bajnokság megnyerésének 100. évfordulóját. Honfitársuk, a magyar edzőnk - Pozsonyi Imre - eljött Krakkóba, és az első világháború utáni első lengyel labdarúgó-bajnokságot megnyerte a Cracoviával.

Akkoriban hatalmas megtiszteltetésnek számított külföldi edzőt alkalmazni, és még nagyobb megtiszteltetés volt, hogy egy ilyen kiváló embertől tanulni. A magyar futball akkoriban követendő példa volt. Azzal a tudással, amit Imre akkor átadott nekünk, az Önök országa felbecsülhetetlen mértékben járult hozzá ahhoz, hogy klubunk ma ott tart, ahol. Pozsonyi Imre emléke még mindig él a lengyelek és persze különösen a Cracovia-szurkolók körében. Szeretnénk megköszönni neki, hogy gazdagította Lengyelország legrégebbi sportklubjának történelmét. Soha nem fogjuk elfelejteni, hiszen mindig büszkék leszünk arra, hogy neki köszönhetjük az első lengyel labdarúgó bajnoki címet, és örülünk annak, hogy az ő személyét hazájában, Magyarországon is ilyen nagyra értékelik.

Ezekben a nehéz időkben sem feledkezünk meg magyar testvéreinkről és barátainkról, és örömmel emlékezünk meg a lengyel ügyekért tett szolgálataikról és áldozataikról, amelyek nemcsak a sporthoz, hanem a mindennapi élethez is kapcsolódnak. Még egyszer köszönjük, és Pozsonyi Imre emléke soha ne halványuljon el!

Üdvözlettel,

Janusz Filipiak