HÍREK

Bukovi 1903. december 1-én született, ezt a hivatalos állami anyakönyvi kivonat igazolja - de több helyen is a téves 1903. december 10-i, és 1904. december 10-i adat újra és újra felbukkan!

Fia, Bukovi Gábor (1935) az MTK, a Bp. Vasas Izzó és a Tatabánya csapataiban játszott az NB I-ben, és 63 mérkőzésen 26 gólt szerzett. Kétszeres magyar bajnok az MTK-val. 1953-ban tagja volt az Európa-bajnok (UEFA-torna)  ifjúsági válogatottnak.

Bukovi Márton az MTK ifjúsági csapatában kezdett játszani, erről ő maga beszélt a Nemzeti Sportnak adott interjúban (1924. február 18.) 1920-ban igazolt az Ékszerészek II. osztályú gárdájához. 1925-ben Olaszországba költözött, ahol az Alba Roma futballistája lett.

Amikor hazánkban is bevezették a profizmust, hazajött. A Hungária FC néven szereplő MTK-t kereste meg először, de az akkori edző, Feldmann Gyula nem igazolta le. A Fradi azonban szerződtette, s 1926-tól 1933-ig volt a zöld-fehérek játékosa. A Ferencvárossal négy bajnoki címet  (1925-1926, 1926-1927, 1927-1928, 1931-1932), és három Magyar Kupát (1927, 1928, 1933) nyert. Tagja volt a Közép-európai Kupát megszerző gárdának is (1928). 

Az FTC Örökös Bajnoka! 

1933-ban Franciaországba ment, az FC Séte futballistája lett. 1934-ben francia bajnok és Francia Kupa győztes volt. Játékos pályafutását 1935-ben fejezte be.

A válogatottban 12 találkozón szerepelt, gólt nem szerzett, és csak egyszer cserélték le. 4 győzelem, 1 döntetlen és 7 vereség a mérlege.

Az MTK 60. válogatott futballistája, a nemzeti csapat 230. játékosa.

Európa legképzettebb középfedezetei között tartották számon. Körültekintő, kulturált, ötletes és mégis energikus játékának olyan vonzereje volt, hogy hetenként sok ezer ember azért ment ki a pályára, hogy őt láthassa. Nem a szemfényvesztő csillogások, hanem az ésszerűség és a legmagasabb fokú játékintelligencia jellemezte. Kifogástalan fizikai adottságokkal és „szakmai" felkészültséggel rendelkezett. Európa-szerte hírneves taktikus, csapatának igazi karmestere volt. Lábbal és fejjel uralta az egész mezőnyt és szinte hadvezérként irányított.

Bukovi Márton edzőként is hatalmasat alkotott. 1935-től 1945-ig a Građanski Zagreb, majd 1945 és 1947 között a Dinamo Zagreb mestere volt. Két jugoszláv (1937, 1940) és egy horvát bajnoki címet (1943) nyert együtteseivel.

1947-ben hazajött, és 1954-ig az MTK (Bp.Textiles, Bp. Bástya, Bp. Vörös Lobogó) vezetőedzője volt. 1955-ben a Budapesti Dózsához távozott, majd 1956-1957-ben a magyar válogatott szövetségi kapitánya lett. 8 mérkőzésen irányította a nemzeti csapatot: 6 győzelem, 1 döntetlen és 1 vereség a mérlege, 17 szerzett és 6 kapott gól. 81,2%-os teljesítmény. A válogatottat ezt követően az ún. Válogató Bizottság vette át.

Bukovi visszatért az MTK-hoz, s 1957 és 1959 között ismét ő irányította azt a csapatot, amit újra MTK-nak hívtak. A Hungária körúton három bajnoki címet (1951, 1953, 1958), és egy Magyar Népköztársasági Kupát (1952) nyert az együttessel.

1960-ban újra régi gárdája, a Dinamo Zagreb edzője lett, majd haza jött, és 1962-1964 között a Diósgyőri VTK trénere volt. 1965-ben Görögországba szerződött az Olympiakos FC Pireushoz, ahol két éves ott tartózkodása alatt két görög bajnoki címet (1966, 1967) szerzett. Itt a segítője egykori kiváló játékosa, Lantos Mihály volt.

Bukovi Márton, az MTK fantasztikus tudású trénere "találta fel", s vezette be a 4-2-4-es felállást, amit aztán később szerte a világon alkalmaztak. 

A nagy taktikus hírében álló edző hozta be az egyetemes labdarúgásába a hátravont középcsatár posztját, melyet Holics Ödön "talált ki" az 1920-as években, aztán Bukovi Márton és Sebes Gusztáv az MTK-ban és az Aranycsapatban fejlesztett tökéletesre. Kétségtelen tény, hogy akadt egy remek főszereplő hozzá: Hidegkuti Nándor. E felállás szerint a legendás Hidegkúti a korabeli középcsatárokkal ellentétben az ellenfél kapujától a megszokottnál jóval távolabb helyezkedett el, kivonva a kapu előteréből a középhátvédet, akinek üresen hagyott helyére viszont szabadon futhatott be Puskás vagy Kocsis. 

1958-ban és 1960-ban a Magyar Testnevelési és Sport Tanács (MTST) tagjának nevezték ki. 

Ifjúsági labdarúgók edzése című könyve (1954) angol, lengyel, német, román és svéd nyelven is megjelent.

82 éves korában hunyt el, a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben nyugszik.

A Magyar Futballmúlt Kegyeleti Társaság és az MTK beadvánnyal fordul a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottsághoz, hogy Bukovi Márton, a világ futballjának egyik legnagyobb edzője sírját nyilvánítsa védetté, hogy az a Nemzeti Sírkert része legyen.

A VILÁG FUTBALLJA EGYIK LEGNAGYOBB EDZŐJÉNEK NÉVVÁLTOZÁSAI - AZ ANYAKÖNYVEK TITKAI BUKOVI MÁRTONRÓL

December 1-én emlékezünk Bukovi Márton születésének 120. évfordulójára.

Ebből az alkalomból elővettük születési és házassági anyakönyvi kivonatát, s olyan dolgokat találtunk az iratokban, amiket eddig nem nagyon publikáltak.

Születési anyakönyve szerint Bukovi Márton 1903. december 1-én született Budapesten, édesanyja Bukovi Mária mosónő, aki leányanyaként hozta a világra. Neve ekkor, édesanyja után Bukovi Márton volt.

Édesanyja, akinek a nevét néha Bukovy-nak írták (így, y-nal), feleségül ment Selinka Fülöphöz, aki a nevére vette a gyerek Bukovi Mártont, akinek a neve így Selinka Márton lett. Tehát innen a Selinka név.

1932. október 30-án Budapesten kötött házasságot Klein Arankával. Házassági anyakönyve szerint neve ekkor Selinka Márton volt, foglalkozása ékszerész segéd. Egyébként labdarúgó pályafutását 1920-ban az Ékszerészek csapatában kezdte.

Bejegyzésként is ez szerepel az iratban: A vőlegény Pöstyén községi (Nyitra vm.) illetőségű külföldi állampolgár. Mivel ekkor Pöstyén már nem magyar város, így állampolgársága csehszlovák volt.

A házassági anyakönyvbe később még bekerült két hivatalos, Belügyminisztériumi bejegyzés:

- az egyik 1935-ben: A férj családi nevét Bokodi-ra változtatta (4235/1935 III. BM)  1935. február 16.

- a másik 1958-ban: A férj családi neve Bukovi-ra változott (13410/2/1958 BM) 1958. december 31-én

Ez utóbbi, kissé más megfogalmazásban, de ugyanazon a BM számon és időpontban a születési anyakönyvi kivonatában is olvasható: A gyermek családi neve Bukovira változott (13410/2/1958 BM) 1958. december 31-én. Ezt egy papírlapon úgy ragasztották be az okmányba, hogy az alatta lévő eredeti szöveg nem olvasható.

Érdekes, hogy a Bukovi Márton nevet születésétől 1915-ig használta, aztán 43 év múlva vette fel újra. 

12 éves korától 32 éves koráig hivatalosan Selinka Mártonnak hívták, 32 esztendős korától 55 éves koráig pedig Bokodi Márton volt.

55 esztendősen lett újra Bukovi Márton, s ezt a nevet viselte 1985-ben bekövetkezett halálig.

1925-1926-ban Olaszországban futballozott, a profizmus magyarországi bevezetésekor hazajött, s 1933-ig volt a Fradi játékosa. Hivatalosan a  neve ekkor Selinka Márton volt, mégis mindenhol Bukoviként szerepel.

1933-ban Franciaországba még Selinka Mártonként ment, de 1935-ben Bokodi Mártonként jött haza.

1935-től 1947-ig Horvátországban és Jugoszláviában volt edző, de ezt hivatalosan csak Bokodi Márton néven tehette, mégis minden hol Bukoviként emlegetik.

1947-ben hazajött, és 1954-ig az MTK (Bp.Textiles, Bp. Bástya, Bp. Vörös Lobogó) vezetőedzője volt. 1955-ben a Budapesti Dózsához távozott, majd 1956-1957-ben a magyar válogatott szövetségi kapitánya lett.

A futball históriájában ebben az időszakban is Bukovi Mártonként írnak róla, pedig hivatalosan ekkor még Bokodi Márton volt.

Visszatért az MTK-hoz, s 1957 és 1959 között ismét ő irányította azt a csapatot, amit újra MTK-nak hívtak. 1958 végén visszavette születési nevét, s újra, hivatalosan is Bukovi Márton lett.

Ami igazán izgalmas: vajon milyen névre kiállított útlevéllel utazott külföldre akár az MTK-val, akár az Aranycsapattal?

Fia, a szintén kiváló labdarúgó, Bukovi Gábor 1935. március 22-én Franciaországban született - édesapja ekkor, éppen egy hónapja a Selinka helyett a Bokodi nevet viselte, tehát Gábor eredeti neve Bokodi. Vajon 1953 és 1959 között hogyan futballozhatott Bukovi néven a Vörös Lobogóban, a Vasas Izzóban és az MTK-ban, s milyen néven kapott útlevelet, hiszen 1953-ban tagja volt az UEFA torna győztes magyar ifjúsági válogatottnak. Édesapja csak 1958-ban lett újra Bukovi.