HÍREK
Ezen a napon született Barcs Sándor sportpolitikus, újságíró, az UEFA és a FIFA alelnöke
2019-11-10
Barcs Sándor (Szeged, 1912. november 10 – Budapest, 2010. január 7.), politikus, sportpolitikus, újságíró.
Szülei Bartsch Sándor és Wack Margit voltak. 1933-1937 között a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem mezőgazdaság szakán tanult.
Barcs Sándor a 20. század közepétől a rendszerváltásig a magyar történelem egyik legviharosabb korszakának közszereplője. Egyben az egyik legvitatottabb is.
1929-től jelentek meg írásai. Újságíróként 1940-ben cikksorozatokat írt a fasiszta sporthatóságoktól üldözött MTK érdekében, segítette az egyesületet politikai harcában.
A Független Kisgazda Pártba (FKGP) 1943-ban lépett be, és 1949-ig volt tagja. 1944-ben a Gestapo letartóztatta. 1945 után a Szabadság című lap szerkesztője, a Magyar Távirati Iroda felelős szerkesztője (1945-1946), majd 1950-ig a Magyar Rádió elnöke. Ezzel egyidőben - már hivatalosan is politikusként - a FKGP (1948-1949) alelnöke a párt gyakorlati megszűnéséig. 1950-től kerek három évtizeden át volt a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója. 1947-1990 között (43 éven át) országgyűlési képviselő. 1953-1975-ben és 1980–1989 között az Elnöki Tanács tagja.
Népi ülnök a Rajk László és társai elleni koncepciós perben. 1966-1990 között az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának elnöke, egyben az Interparlamentáris Unió Tanácsának tagja. 1965-1974 között a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) elnöke.
A sport mindenkor "ráadás" volt az életében. 1925-1955 között igazolt labdarúgóként játszott Nagyváradon, majd Budapesten, amatőr csapatokban. 1945-ben a foci "repítette" be a Legfelső Ötös Sporttanácsba.
1947-1948-ban a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke. Az Aranycsapat nagy éveiben, 1948-1950 között a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) alelnöke, 1950-től 1963-ig pedig elnöke volt.
Ő javasolta az Európai Labdarúgó Szövetségnek (UEFA) a Kupagyőztesek Európa Kupája (KEK) megszervezését, aminek "utóda" az Európa Liga. Előbb a KEK szervező bizottságának, majd 1962-től az UEFA végrehajtó bizottságának tagja volt. Több technikai tanfolyamot vezetett. 1966-tól az UEFA alelnöke, 1970-től első alelnöke, majd Gustav Wiederkehr elnök halála után, 1972-1973-ban megbízott elnöke volt. Artemio Franchi (Olaszország) megválasztott elnöknek adta át vezetői pozícióját.
Ekkor megválasztották a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) alelnökévé, s a világbajnokságok szervező bizottsága szűkebb vezetőségének tagja, valamint négy évre a Játékvezető Bizottság elnöke lett.
Az MTK-ért mindig rajongott! 1940-ben újságcikkeket írt az üldözött MTK érdekében.
Az 1956-os forradalom után, a december 10-i közgyűlésen Barcs Sándor javaslatára vették vissza az MTK nevet, s lett "újra MTK az MTK"! Talán sohasem derül ki, hogy tudatos volt, vagy csak véletlen egybeesés, hogy legendás klubelnöke, Brüll Alfréd születésének 80. évfordulóján kapta vissza eredeti nevét az egyesület.
Ő vezette azt a szerkesztő bizottságot, amely 1988-ban összeállította a Száz éves az MTK-VM Sportklub című kötetet.
98 éves korában halt meg 2010-ben. Halála előtt gyermekei útján azt kérte, a neki szánt virágok, koszorúk árát adományozzák a gyermek futball támogatására.
Az MLSZ saját halottjaként temette el a Fiumei úti Sírkert szóróparcellájában. Nevét a 9. számú emlékoszlopra vésték fel.
Talán így lehetne összefoglalni Barcs Sándor életpályáját: újságíró volt hivatásból, egyszerre elismert és sokat bírált politikus elkötelezettségből, és nemzetközileg is a legrangosabbak között jegyzett futballvezető szenvedélyből.
A sporttörténelemnek mindenesetre könnyebb vele a dolga, mint a politika történészeinek...
Barcs Sándor ember próbált maradni egy történelmi korban, amely nagyon szűk határok közé szorította őt is. De visszavonhatatlan tény: elnyerte a „hiteles magyar” hírét a politika, a hírügynökségek és a sport vezető nemzetközi köreiben - valahogyan úgy, mint az MTK későbbi elnöke, az ugyancsak "agyonvitatott" bankár, Fekete János a pénz világában.