HÍREK

1954. évi NB I-es bajnokság - 1955. január 9. - Üllői úti Stadion - játékvezető: Pósa János - 25.000 néző

Bp. Honvéd: Sántha – Rákóczi, Lóránt (Palicskó, 27.), Kovács – Bozsik, Bányai – Machos, Kocsis, Tichy, Puskás, Babolcsay. Vezetőedző: Kalmár Jenő.

Bp. Vörös Lobogó: Fecske – Kovács II József, Börzsei, Lantos – Kovács I Imre, Kovács III Ferenc – Sándor (Gál, 33.), Kárász, Hidegkuti, Arató, Molnár. Vezetőedző: Bukovi Márton.

Gólszerzők: Tichy (3., 44.), Hidegkuti (5., 53., 75., 81.), Sándor (7., 19.), Kocsis (24., 32., 59.), Puskás (34., 36., 38., 48.), Kárász (71.)

Mai „futballeszünkkel” elképzelhetetlen, hogy magyar labdarúgócsapat januárban fontos meccset játsszon. Ám nem mindig volt ez így. Január 9-e jeles nap, hiszen a futballhistória emlékezetes találkozót tart számon. 1955-ben a Honvéd és az MTK (akkori nevén Vörös Lobogó) bajnokija egészen döbbenetes, 9-7-es végeredményt hozott!

Önmagában a 16 gól, a 9-7-es végeredmény is hátborzongató, ám az 1955. januári mérkőzésnek a háttere érdekesebb, mint maga a találkozó. Először is, joggal merül fel a kérdés, ugyan miért kellett a korszak két legjobb csapatának január 9-én bajnokit vívnia? Mi indokolta a kapkodást, a korai szezonkezdetet? Semmi, a Honvéd és az MTK (Vörös Lobogó) ekkor zárta az idényt – az 1954-est.

Akkoriban, így 1954-ben is tavaszi–őszi rendszerű, tehát egy naptári évre eső bajnokságot írt ki az MLSZ tizennégy csapat részvételével. A válogatottbeli kötelezettségek, mindenekelőtt természetesen a világbajnokság miatt a Honvéd tavasszal csupán nyolc bajnokit játszott le. A vb után szeptemberben indult újra a futballélet, a honvédosoknak rendkívül feszesen. Különösen az év végéhez közeledve, hiszen be kellett pótolni az elmaradt NB I-es találkozókat.

A Vörös Lobogó elleni szezonzárónak már nem volt tétje, a kispestiek három pont előnnyel fogadták a kék-fehéreket - az Üllői úton. Ahova ennek dacára is 25 ezren látogattak ki, s a két csapat a tét nélküli derbin gondoskodott a nézők szórakoztatásáról. Az élvonal első és második helyezettjének összecsapásán sem addig, sem azóta nem esett 16 gól. A sztárok brillíroztak: Puskás és Hidegkuti 4-4, Kocsis 3, Tichy és Sándor Csikar 2-2 gólt vágott...

Az igazi futballínyenceknek sokat mond a mérkőzés eredményének alakulása is: Tichy 1:0, Hidegkuti 1:1, Sándor 1:2, Sándor 1:3 – egy olyan félidőben, amelyet végül 7:3-ra elveszített, a Vörös Lobogó 3:1-re vezetett... – Kocsis 2:3, Kocsis 3:3, Puskás 4:3, Puskás 5:3, Puskás 6:3, Tichy 7:3, Puskás 8:3, Hidegkuti 8:4, Kocsis 9:4, Kárász 9:5, Hidegkuti 9:6, Hidegkuti 9:7.

Ha egy meccsen 16 gól esik, akkor arra azt szokták mondani: nem lehetett igazán komoly a játék (legalább is a védelmek produkciója erősen megkérdőjeleződik), ezúttal azonban nem erről volt szó. Sokkal inkább arról, hogy zseniális tudású futballisták akarták egymást túljátszani, tudásuk legjavát megmutatni.

Az Aranycsapat legendás összeállításából ezen a találkozón hatan voltak a pályán.