HÍREK

Játékos pályafutását 1927-ben a Nemzeti SC-ben kezdte, innen lett válogatott is. 1929-ben az Újpest FC-hez igazolt, ahol két bajnokságot nyert a csapattal (1929–1930, 1930–1931). Tagja volt az 1930-ban Bajnokok Tornáját nyert lila-fehér gárdának. Kölcsönjátékosként a Ferencváros csapatában az 1928-as egyiptomi túrán játszott.

1931-ben súlyos térdsérülést szenvedett, majd a következő évben Svájcba utazott. Gyógyulása után a genfi FC Le Chaux-de-Fonds csapatában szerepelt, játékos-edző volt. 1934-ben a Kreuzlingen, 1938-ban az FC St. Gallen játékos-edzője lett. 1939-ben fejezte be játékosként a futballt.

Volentik Béla csiszolt technikájával, kitűnő fejjátékával, ötletes és pontos osztogatásával ésszerűen irányította mindenkori csapatát.

A magyar válogatottban 1 alkalommal szerepelt.

Edzőként eredményes pályát futott be. 1936 és 1953 között hat svájci csapat vezetőedzője volt. Legnagyobb sikere két svájci kupagyőzelem 1945-ben és 1953-ban. 1953 és 1955 között a luxemburgi labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya. 1955-ben hazatért, és először a Budapesti Haladás (MAFC) kispadjára ülhetett le. 

A Budapesti Vörös Lobogót - ami közben újra MTK lett - irányította 1956-ban, ugyanis az 1955-ös  bajnokság végén a bajnoki ezüstérem és a Közép-európai Kupa megnyerése ellenére Kemény Tibor távozott, vagy távoznia kellett a kék-fehérektől.

Aztán 1957 tavasszal már Bukovi Márton volt az MTK edzője. 

Ezt követően 1957-1958-ban a Pécsi Dózsa vezetőedzője volt.

1960 és 1962 között a magyar válogatottnál dolgozott, mint edző. Az 1960-as római olimpián a csapat szövetségi kapitánya, de szakvezetője volt ebben az időszakban a B és az utánpótlás válogatottaknak is.

Egy érdekesség, amire azt szokták mondani, kicsi a világ... Az 1960-as római olimpián a perui válogatott szövetségi kapitánya Orth György volt,  a mieink kispadján pedig az a Volentik Béla ült, aki egyetlen válogatottsága során 1927-ben a jugoszlávok ellen (3:0) együtt játszott a magyar nemzeti 11-ben Orth Györggyel. Az olimpiai csoport mérkőzések során a későbbi bronzérmes magyar csapat 6:2-re győzte le a dél-amerikaiakat. 

Volentik 1962-1963-ban a bolgár válogatott szövetségi kapitánya volt. 1964 áprilisában váratlanul, idény közben váltotta az MTK kispadján Kovács Imrét, és a Kupagyőztesek Európa Kupája (KEK) döntőben már ő irányította a kék-fehéreket, akik a megismételt, második mérkőzésen 1:0-ra kikaptak a portugál Sporting Lisszabontól.

1966-1967-ben az NDK-beli Dynamo Berlin vezetőedzője. 1968-ban nyugdíjba vonult, és évekig az MLSZ Tanácsadó Testületének tagja volt.

83 éves korában Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temető egyik urnafalában nyugszik.