HÍREK

Az 1980-as évek elején kétszeres bajnok győriek aranycsapatának a vezetőedzője volt, de bajnokságot nyert az MTK-val is (ahogy részese volt a Bp. Honvéd elsőségének is). A magyar labdarúgó válogatottnak kétszer volt szövetségi kapitánya.

Ferencváros egyik legszegényebb részén nőtt fel, ahol a többi hasonló társával a labdarúgás volt az egyetlen szórakozásuk. Együtt játszott Farkas Jánossal és Sipos Ferenccel, akik később sokszoros válogatott labdarúgók lettek. 1952-ben Verebes is az akkor Bp. Kinizsi néven szereplő Ferencváros igazolt futballistája lett. 1961-ben három mérkőzésen az élvonalban is szerepelt. Az FTC ifjúsági bajnokcsapatából, óriási tehetségként – Didi becenévvel – került fel az első csapathoz.

Első bajnoki meccsén, az Üllői úton rendezett az SBTC elleni találkozón rögtön góllal mutatkozott be. Azután a sikerek – részben sérülés miatt is – elmaradtak, mint ahogy ő is az Üllői útról. Alacsonyabb osztályban  (Oroszlány, BVSC, Budafok, Ganz MÁVAG, Építők) folytatta pályafutását, majd 30 évesen szögre akasztotta a stoplist.

Visszavonulása után először a Budapesti 43. sz. Állami Építőipari Vállalat sportszervezője lett. Itt a női futball csapat szaktanácsadói tisztét is ellátta, többek között megtanította a hölgyeknek a lestaktikát és a tolódásos védekezést. 1978-ban a Testnevelési Főiskolán labdarúgó szakedzői oklevelet szerzett. 1977-1978 között az MLSZ játékvezetőket trenírozó edzője volt. 1978-1979-ben a másodosztályú Kecskeméti SC vezetőedzőjeként dolgozott. Egy rövid sülysápi edzői munka után 1979-1981 között a Videoton vezetőedzője lett.

1981-ben a Rába ETO szerződtette és az itt töltött öt esztendő pályafutásának legsikeresebb időszaka. Az első két idényben bajnokok (1981-1982, 1982-1983), majd kétszer másodikok (1983-1984, 1984-1985), végül harmadikok (1985-1986) lettek a bajnokságban. 1982-ben 19 év után lett újra vidéki győztes a magyar labdarúgó bajnokságban,  és először neki sikerült azt egyszer megvédeni is. Ebben az esztendőben az év edzője lett, Győrben pedig Pro Urbe-díjjal jutalmazták tevékenykedését.

1986-ban került az akkoriban általában a kiesés ellen küzdő MTK-VM-hez. Itt is sikerült véghez vinnie a győri bravúrt, és első idényében, 29 év után újra bajnoki címet szerzett a kék-fehér csapattal (1986-1987). E két páratlan sikerből ered edzői beceneve: "Mágus". 1987-ben mesteredzői címet kapott. "Meglátja Mester, menni fog..." címmel dal is született róla.

Eközben 1987. januárjától augusztusig a magyar válogatott szövetségi kapitánya is volt. 4 mérkőzésen 2 győzelem, 1 döntetlen és 1 vereség a mérlege.

Az 1988-1989-es idényben a kék-fehérekkel bronzérmesek lettek a bajnokságban. A következő évben (1989-1990) úgy lett ezüstérmes az MTK, hogy már az utolsó előtti fordulóban is megnyerhették volna a bajnoki címet, amit végül az utolsó fordulóban az Újpesti Dózsa szerzett meg jobb gólkülönbséggel (1 góllal volt jobb!).

1992-ben Kispestre szerződött, ahol 8 mérkőzésen (6 bajnokin) irányította a csapatot és idő előtt távozni kényszerült, majd a csapat Martti Kuusela vezetésével bajnok lett.

1993 szeptembere és 1994 júniusa között másodszor is szövetségi kapitány volt tíz mérkőzésen. Egyetlenegy győzelem mellett, két döntetlen és 7 vereség volt a mérlege.

Ugyanez időben ismét Győrben dolgozott az ETO-nál, jóval szerényebb eredményekkel, mint korábban: ötödik lett a csapat a bajnokságban. 1996 tavaszán néhány mérkőzés erejéig a Vasas edzője volt, majd a Diósgyőr és a Szegedi EAC következett. 1998-1999-ben ismét a Videoton vezetőedzője lett. 2000-ben a Gödöllői LC, 2000-2001-ben a Pápai ELC csapatát irányította.

2001-ben UEFA 'A' diplomás edzői oklevelet szerzett, majd Magyarországon az elsők között tette le a 'Pro'-fokozatot is.

2005-ben a megyei másodosztályban szereplő Diósd szakmai igazgatója volt. 2005-2006-ban televíziós szakkommentátor, majd 2007-ben az Újbuda-Lágymányosi TC-nél szakmai vezetőként tevékenykedett, ezt követően a klub Váccal történő egyesülése után a Vác-Újbuda LTC vezetőedzője lett. 2009 áprilisában a Nagytétény-Erőmű SE BLSZ I. osztályú csapatához került szakmai tanácsadóként, majd vezetőedzőként.

2007. augusztus 20-án a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (polgári tagozat) kitüntetésben részesült.

Verebes József összesen 461 NB I-es mérkőzésen vezette csapatait. Mérlege 222 győzelem–107 döntetlen–132 vereség, a gólkülönbség 833–617 – a „Mágus” győzelmi mutatója 59,76 százalékos a magyar élvonalban.

2015. decemberében súlyos betegséget diagnosztizáltak nála, aminek következtében 2016. március 13-án elhunyt. Budapesten, a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben nyugszik.