HÍREK

Néhány helyen halálának időpontjaként 1963. szeptember 21-e szerepel, de a hivatalos frankfurti polgári anyakönyvezési iratok szerint szeptember 23-án hunyt el.

Az MTK 33 / 25. válogatott futballistája, a nemzeti csapat 116. játékosa.

Erzsébetfalván (Pesterzsébet) ismerkedett meg a futballal. A helyi ESC-ből az ETC-be került, aztán 1915-ben igazolt az MTK-hoz, és 1919-ig volt a csapat játékosa, a kék-fehérek első aranycsapatának futballistája.

Az első világháborúban nem kellett harcolnia, mivel felmentették a katonai szolgálat alól. De nem csak ő úszta meg a frontszolgálatot klubjában. 1918-ban így festett az MTK támadóötöse: Braun József, Konrád II Kálmán, Schaffer Alfréd, Schlosser Imre, Szabó Péter. Csak Slózinak kellett angyalbőrbe bújnia a kvintett tagjai közül. Jimmy Hogan volt akkoriban az MTK edzője, aki életre szóló munícióval látta el őket.

Három bajnoki címet  (1916–1917, 1917–1918, 1918–1919) szerzett a kék-fehérekkel, ahol 54 mérkőzésen lépett pályára, és 13 gólt szerzett.

Az MTK Örökös Bajnoka!

1919 nyarán a csapat külföldi vendégszereplése után nem tért haza. Először az osztrák Wiener AF együttesénél kezdett játszani Ging József, Platkó Ferenc, Kollár Zoltán és a BAK-os Pollák társaságában.

Aztán Schaffer Alfréd segítségével a német 1. FC Nürnberg csapatához igazolt még ugyanezen az őszön. Nagy szerepe volt abban, hogy a nürnbergi csapat megnyerte a dél-német bajnokságot 1920-ban -18 mérkőzésen játszott. 

Ezt követően átigazolt az Eintracht Frankfurt együtteséhez, ahol 1923-ig 56 meccsen szerepelt, és 23 gólt szerzett. Ezután még játszott az SC Zwickauban, bár ez kétséges, aztán 1923 és 1926 között az FC Wacker München (21 mérkőzés) és a lengyel Ruch Chorzów csapataiban. 

Pályafutásának erről az időszakáról eléggé megbízhatatlanok a források. Mint ahogy arról is, hogy 1926 után a Chemnitzer BC-ben, majd a Planitzer SC-ben futballozott.

1916 és 1919 között 12 alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban. 17 éves volt, amikor először magára húzhatta a címeres mezt, utoljára pedig a Tanácsköztársaság idején, 1919 áprilisában lépett pályára a nemzeti csapatban.

A magyar válogatottban 1919 után azért nem játszott, mert idegenlégiósokat mindössze kétszer hívtak meg a válogatottba az 1980-as évekig: az 1924-es olimpiára, és az 1938-as vb-re Kohut Vilmost Franciaországból.

Szabó Péter, ahogy játékosként, úgy edzőként is több csapatnál megfordult. Dolgozott a német VfB Dillingen, Rot-Weiß Frankfurt, Eintracht Frankfurt, FSV Frankfurt, Ulmer FV 94, Teutonia München, BV Osterfeld és 1. FC Köln együtteseinél. 1937-ben a török Galatasaray vezetőedzője volt. 

1938-ban rövid időre hazatért. A Bocskait választotta, de csak az őszi idényre, majd a DiMÁVAG-hoz készült, ám 1939. március végén mégis a lengyel Ruch Chorzów edzője lett. Ez azonban nem tartott sokáig, 1939. szeptember 1-jén ugyanis a német hadsereg megtámadta Lengyelországot, és Szabó nem tudta folytatni a megkezdett munkát. 

Németországba ment. Az Eintracht Frankfurtnál két alkalommal is volt tréner. Először 1939 és 1941. május 25. között, másodszor pedig 1942–1943-ban.

1945-ben újra hazajött. Először a Pécsi VSK, majd a Dorogi AC vezetőedzője volt. 1948-ban a budapesti MATEOSZ-hoz szerződött. A MATEOSZ-nak a Bp. Előrébe történt "beolvasztása" után annak edzője lett 1950-ig. Ugyanebben az évben a Vasas vezetőedzője is volt. 1954 és 1955 között újra Dorogon dolgozott. 1956-ban a Szombathelyi Haladást irányította. A forradalom napjaiban ismét elhagyta az országot.

Az 1. FC Köln csapatát az 1958–59-es idényben irányította, majd az Arminia Hannoverhez szerződött. Edzőként dolgozott Lengyelországban és Svájcban is.

„Petár”, ahogy a játékostársak, és a szurkolók is becézték, a kék-fehérek világháború alatti „aranycsapatának” balszélsője, technikás, gyors, kitűnő beadásai révén igen hasznos csatár volt. A kapura ritkán jelentett veszélyt. Igaz, erre nem is nagyon volt szükség. Schlosser, Schaffer és Konrád II bőven gondoskodott a „góltermelésről”. Jó elfutásaival és pontos beadásaival sok lehetőséget teremtett társai számára a gólszerzésre. Ezzel igen értékes segítséget nyújtott az eredményes játékhoz. 

"Hála" az első világháborús éveknek, „Petár” is egy eset (Svájc) kivételével valamennyi válogatott mérkőzésen az osztrákok ellen lépett pályára.

64 évesen az NSZK-ban hunyt el -  Frankfurt am Mainban nyugszik.