HÍREK

Az MTK 30. válogatott futballistája, a nemzeti csapat 116. játékosa.

Erzsébetfalván (Pesterzsébet) ismerkedett meg a futballal. A helyi ESC-ből az ETC-be került, aztán 1915-ben igazolt az MTK-hoz, és 1919-ig volt a csapat játékosa, a kék-fehérek első aranycsapatának futballistája..

Az első világháborúban nem kellett harcolnia, mivel felmentették a katonai szolgálat alól. De nem csak ő úszta meg a frontszolgálatot klubjában. 1918-ban így festett az MTK támadóötöse: Braun József, Konrád II Kálmán, Schaffer Alfréd, Schlosser Imre, Szabó Péter. Csak Slózinak kellett angyalbőrbe bújnia a kvintett tagjai közül.

Három bajnoki címet  (1916–1917, 1917–1918, 1918–1919) szerzett a kék-fehérekkel, ahol 54 mérkőzésen lépett pályára, és 13 gólt szerzett.

Az MTK Örökös Bajnoka!

1919 nyarán a csapat külföldi vendégszereplése után nem tért haza. Először az osztrák Wiener AF együttesénél kezdett játszani Ging József, Platkó Ferenc, Kollár Zoltán és a BAK-os Pollák társaságában.

Aztán Schaffer Alfréd segítségével a német 1. FC Nürnberg csapatához igazolt még ugyanezen az őszön. Nagy szerepe volt abban, hogy a nürnbergi csapat megnyerte a dél-német bajnokságot 1920-ban -18 mérkőzésen játszott. Ezt követően átigazolt az Eintracht Frankfurt együtteséhez, ahol 1923-ig 56 meccsen szerepelt, és 23 gólt szerzett. Ezután még játszott az SC Zwickauban, bár ez kétséges, aztán 1923 és 1926 között az FC Wacker München (21 mérkőzés) és a lengyel Ruch Chorzów csapataiban. Pályafutásának erről az időszakáról eléggé megbízhatatlanok a források. Mint ahogy arról is, hogy 1926 után a Chemnitzer BC-ben, majd a Planitzer SC-ben futballozott.

1916 és 1919 között 12 alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban. 17 éves volt, amikor először magára húzhatta a címeres mezt, utoljára pedig a Tanácsköztársaság idején, 1919 áprilisában lépett pályára a nemzeti csapatban.

A magyar válogatottban 1919 után azért nem játszott, mert idegenlégiósokat mindössze kétszer hívtak meg a válogatottba az 1980-as évekig: az 1924-es olimpiára, és az 1938-as vb-re Kohut Vilmost Franciaországból.

Szabó Péter, ahogy játékosként, úgy edzőként is több csapatnál megfordult. Dolgozott a német VfB Dillingen, Rot-Weiß Frankfurt, Eintracht Frankfurt, FSV Frankfurt, Ulmer FV 94, Teutonia München, BV Osterfeld és 1. FC Köln együtteseinél. 1938-ban a török Galatasaray vezetőedzője volt. Az Eintracht Frankfurtnál két alkalommal is volt tréner. Először 1939 és 1941. május 25. között, másodszor pedig 1942–1943-ban.

1945-ben hazatért. Először a Pécsi VSK, majd a Dorogi AC vezetőedzője volt. 1948-ban a budapesti MATEOSZ-hoz szerződött. A MATEOSZ-nak a Bp. Előrébe történt "beolvasztása" után annak edzője lett 1950-ig. Ugyanebben az évben a Vasas vezetőedzője is volt. 1954 és 1955 között újra Dorogon dolgozott. 1956-ban a Szombathelyi Haladást irányította. Még ebben az évben ismét elhagyta az országot.

Az 1. FC Köln csapatát az 1958–59-es idényben irányította, majd az Arminia Hannoverhez szerződött. Edzőként dolgozott Lengyelországban és Svájcban is.

„Petár”, ahogy a játékostársak, és a szurkolók is becézték, a kék-fehérek világháború alatti „aranycsapatának” balszélsője, technikás, gyors, kitűnő beadásai révén igen hasznos csatár volt. A kapura ritkán jelentett veszélyt. Igaz, erre nem is nagyon volt szükség. Schlosser, Schaffer és Konrád II bőven gondoskodott a „góltermelésről”. Jó elfutásaival és pontos beadásaival sok lehetőséget teremtett társai számára a gólszerzésre. Ezzel igen értékes segítséget nyújtott az eredményes játékhoz. "Hála" a háborús éveknek, „Petár” is egy eset (Svájc) kivételével valamennyi válogatott mérkőzésen az osztrákok ellen lépett pályára.

64 évesen az NSZK-ban hunyt el -  Frankfurt am Mainban nyugszik.