HÍREK

Az MTK 83 / 64. válogatott futballistája, a nemzeti csapat 313. játékosa.

Scharenpeck Gusztáv néven látta meg a napvilágot egy budapesti munkáscsaládban. A Ferencváros egyik bérkaszárnyájában nőtt fel, az elemi második osztályában József Attila osztálytársa volt (bár van olyan irodalom történész, aki ezt vitatja), gyerekkorát a Haller téri grundon töltötte. Valószínű, hogy édesapjáról "mintázta" a költő Csoszogit, az öreg susztert.

1921-től 1924-ig a Vasas labdarúgója volt. 1925-ben Franciaországba ment dolgozni, ahol kis csapatoknál szerepelt a Francia Munkás Sportszövetség bajnokságában, 1926/27-ben a Renault gyár csapatát erősítette. 1927-ben tért haza, s a MOM játékosa lett, ahol csapattársa volt Toldi Géza.

Még ebben az esztendőben igazolt az akkor Hungaria FC néven szereplő  klubunkhoz, s a csapat intézőjének javaslatára ekkor magyarosította nevét Sebesre. Három bajnoki aranyérmet nyert (1928-29, 1935-36, 1936-37). Megbízható jobbfedezet volt, a fedezetsor mindhárom helyén és az összekötő posztján is játszott. A labdát jól kezelte, ügyesen helyezkedett, határozottan szerelt és pontosan passzolt. Gyorsasága és fejjátéka nem volt kifogástalan. Fáradhatatlan, sportszerű játéka azonban a csapat értékes tagjává tette. Leginkább az ellenfél csatárainak semlegesítésében tűnt ki, szigorú, szoros és fáradhatatlan emberfogásával.

A Hungária FC-ben 1929 és 1945 között 200 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, s 2 gólt szerzett.

Az MTK Örökös Bajnoka.

Egyszer, 1936-ban szerepelt a válogatottban, Németország volt az ellenfél a Hungária körúton (3-2).

Sebes tudatosan készült az edzői pályára. Még játékos pályafutása alatt, 1938-ban letette az edzői vizsgát. Edzői pályafutását 1940-ben a Szentlőrinci AC-nál kezdte, majd a Szentlőrinci AC, a Weiss Manfréd SE és a Budafoki MTE trénere lett.

Titkos Pál és Sebes Gusztáv a Hungária FC hűséges játékosaiként elnyerték az elnök és mecénás Brüll Alfréd bizalmát, annak ellenére, hogy Brüll már régen tudta, hogy a csapatból Titkos Pál és Sebes Gusztáv a kommunista párt tagjai.

Amikor Brüll Alfréd 1943-ban hazajött Svájcból, Titkos és Sebes felkeresték, megpróbálták rábeszélni a visszatérésre, vagy legalább az illegalitásba vonulásra, de Brüll mindkét lehetőséget fatalista módon elutasította.              

Sebes Gusztáv 1945-ben tagja volt az űjjá alakuló MTK vezetőségének is. Szűk körben megosztotta Brüll auschwitzi halálának körülményeit. Erről lánya, Sebes Erzsébet újságíró úgy beszélt, hogy ez édesapja féltett titkai közé tartozott, mint ahogy az is, hogy Guttmann Béla hogyan és hol élte túl a holokausztot, s emiatt miért volt élete végéig lelkiismeretfurdalása a világjáró mesternek. 

A második világháború után, a magyar labdarúgás újjászervezésekor a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) Edzői Testületének elnökévé választották, és szövetségi edzőnek, Gallowich Tibor szövetségi kapitány közvetlen segítőjévé nevezték ki. Gyorsan haladt előre a (sport)politikai ranglétrán: 1946-ban a Magyar Kommunista Párt sportosztályán dolgozott, 1947 és 1950 között a Szakszervezetek Országos Tanácsának sportosztályát vezette. 1948-1951 között a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, 1950-1956 között az Országos Testnevelési és Sportbizottság elnökhelyettese volt. Politikai befolyását a sport, és különösen a labdarúgás érdekében kamatoztatta, olyan dolgokat is elintézett, amikre mások nem lettek volna képesek.

1945-től 1949-ig a magyar válogatott edzője, 1949-ben nevezték ki szövetségi kapitánnyá, ekkor kezdődött az 1956-ig tartó „Sebes-korszak”, amelyben a magyar válogatott korszerű támadójátékával végigverte a világot. A nemzeti tizenegy 1950-től négy éven át maradt veretlen nemzetközileg jegyzett mérkőzéseken. 

Sebes Gusztáv irányításával nemzeti együttesünk 1952-ben olimpiai bajnok lett Helsinkiben, 1953-ban megnyerte az Európa-kupát, a mai Európa-bajnokság elődjét, az 1954-es svájci világbajnokságon ezüstérmet szerzett. A sporttörténelembe mégis talán 1953-ban Londonban, az évszázad mérkőzésén írta be nevét kitörölhetetlenül: az általa vezetett Aranycsapat 6:3-ra győzte le az addig otthon kontinentális csapattól verhetetlennek hitt angolokat. 

A Moszkva válogatottja ellen vívott két találkozót is beleszámítva összesen 69 mérkőzésen irányította nemzeti tizenegyünket, nála többször csak Baróti Lajos (117 meccs) dirigálta a magyar válogatottat.

Mérlege: 69 mérkőzés - 50 győzelem - 12 döntetlen - 7 vereség - 278:97- es gólarány - 81%-os teljesítmény. A rúgott gólok átlaga mérkőzésenként 4 (!), a kapottaké alig másfél!

Azonban Sebest is utolérte a balszerencse: a csapat 1954-ben a világbajnokság berni döntőjében 3-2-re alulmaradt az esélytelennek tartott nyugatnémet válogatottal szemben. Magyarországon a vereséget nemzeti katasztrófaként élték meg, ezután robbant ki a Rákosi-korszak első spontán tüntetése Budapesten, ahogy később nevezték, a "focialista forradalom". Sebes nem mondott le, de helyzete megrendült, hiába nyerte továbbra is a mérkőzéseket a válogatott. 1956 július elején felmentették, az októberi forradalom után pedig az Aranycsapat széthullott.

1957-től 1968-ig szakvezetője illetve szakmai tanácsadója volt az Újpesti Dózsa, a Bp. Honvéd, a Tatabányai Bányász és a Diósgyőri VTK együttesének is. 

Sebes Gusztáv sokat kísérletezett a válogatott összeállításával, sokszor változtatta a játékosok pozícióit, így született meg a hátravont középcsatár posztja, melyet Holics Ödön "talált ki" az 1920-as években, aztán Bukovi Márton és Sebes Gusztáv az MTK-ban és az Aranycsapatban fejlesztett tökéletesre. Kétségtelen tény, hogy akadt egy remek főszereplő hozzá: Hidegkuti Nándor. E felállás szerint a legendás Hidegkúti a korabeli középcsatárokkal ellentétben az ellenfél kapujától a megszokottnál jóval távolabb helyezkedett el, kivonva a kapu előteréből a középhátvédet, akinek üresen hagyott helyére viszont szabadon futhatott be Puskás vagy Kocsis. 

A Sebes által alkalmazott 4-2-4-es taktikáját a brazil válogatott fejlesztette tovább, a hetvenes évek elején az Ajax és a holland válogatott a „totális futballban” tökéletesítette. 1954-ben alapító tagja volt az Európai Labdarúgó Szövetségnek (UEFA), amelyben 1960-ig alelnökként tevékenykedett.

2010-ben a Los Angeles Times minden idők harmadik legjobb futballedzőjének választotta: „Ő volt a lángész az 1950-es évek rendkívüli magyar csapata mögött, amelyik ezüstérmet szerzett az 1954-es svájci világbajnokságon. A válogatott az ő irányításával 32 egymást követő mérkőzésen veretlen tudott maradni. Sebes a 4-2-4-es felállás alkalmazásának úttörője és a világhírű holland edző, Rinus Michels előfutára volt” - szólt az indoklás. Pályafutásáról két könyvet írt, A magyar labdarúgás (1955) és Örömök és csalódások (1985) címmel.

1986. január 30-án, nyolcvan éves korában hunyt el. 

A Budafoki Temető 25/2-es parcellájában nyugszik. Sírját 2019-ben az MTK, a Budafoki MTE és Budafok-Tétény Önkormányzata felújíttatta. A síremlék védett, a Nemzeti Sírkert része.