HÍREK

Óbudán született a Flórián térhez közeli, ma már nem létező Majláth utca 56. szám alatt. Apja Schaffer Károly vasöntő volt, aki a Krassó-Szörény vármegyei Ruszkabányán született és 1885. október 24-én vette feleségül az óbudai születésű Streitmann Máriát.

(Korábban több helyen is az szerepelt, hogy Pozsonyban született - ám ennek ellentmond születési anyakönyve, keresztlevele és útlevele, s sírján is Budapest olvasható. Ám sírkövére halála idejének tévesen augusztus 30-át írtak.)

Az MTK 30 / 23. válogatott futballistája, a nemzeti csapat 113. játékosa.

Játékos pályafutása Tatabányáról (TSC) indult, aztán a BAK-ban játszott, majd az MTK-ban lett sikeres labdarúgó. Háromszoros bajnok a kék-fehérekkel. 1914 és 1919 között 89 mérkőzésen 154 (!) gólt szerzett! Kétszeres gólkirály (1917/18 - 46 gól, 1918/19 - 41 gól.

Az MTK Örökös Bajnoka!

Ebben az időszakban volt válogatott. 1915-től 1919-ig megszakítás nélkül 15 alkalommal szerepelt a legjobbak között, és 17 gólt lőtt. 14 alkalommal Ausztria volt az ellenfél, és egyszer Svájc.

A Tanácsköztársaság idején Bokányi Dezső népbiztos közvetlen munkatársa volt. Az 1919. április 6-i magyar-osztrák meccsen - ami a Tanácsköztársaság 133 napja alatt az egyetlen válogatott találkozó volt - a csapatok felsorakozásakor puskával a kezében készült róla egy fénykép. 1919 nyarán részt vett az MTK nyári túráján, de nem tért haza a csapattal. Egy öt évvel később adott interjúban elárulta: "A kommün bukása után előállott új politikai helyzetben, érthető okokból, de most már hozzátehetem, hogy ok nélkül, féltem hazamenni."

1919 és 1922 között négy csapatban szerepelt. Először Svájcban, majd két bajor együttesben játszott. Utóbbi kettővel dél-német bajnokságot nyert. Ezután rövid ideig a Sparta Praha játékosa volt. Egy idényre még visszatért az MTK-hoz, de bajnoki mérkőzésen nem szerepelt.

1923-tól aztán már játékos-edzőként dolgozott csapatainál. 1923 és 1933 között nyolc együttesnél volt edző, kettőnél játszott is. Ez utóbbi közé tartozott a prágai Sparta, ahol csehszlovák bajnok lett. 1933-ban rövid időre hazatér a Hungária FC-hez, majd két idényre korábbi csapatához az 1. FC Nürnberghez szerződött, ahol az első idényben bajor bajnokok lettek.

Németországban és Ausztriában olyan tekintélye volt, hogy „Fussballkönig”-nek, futball kirlynak nevezték. Zsonglőrként elkápráztatta a német és osztrák futballközönséget. Nem volt elég gyors, de ő találta ki, hogy inkább a labda fusson, mint a játékos. Zseniálisan szervezett és osztogatott.

A következő három idényt Magyarországon töltötte. Szeretett csapatának 1935-1936-ban, 1936-1937-ben és 1937-1938-ban volt az edzője, s az első két évben bajnoki címet nyert az együttessel.

Majd a világbajnokságra készülő válogatottnál lett edző. A csapat ezüstérmet szerzett az 1938-as franciaországi világbajnokságon.

Ahogy mondani szokták, az élet a legjobb forgatókönyvíró!

Az 1938-as, ezüstérmes futball vb-n dr. Dietz Károly volt a szövetségi kapitány, Schaffer Alfréd pedig a válogatott pályaedzője, szövetségi edző.

Egy kis történelem - nézzük 1919-es időszakukat: Dietz Károly az Őszirózsás forradalmat kővetően Budapest rendőrkapitánya volt 1918. október 31-től 1919. március 21-ig. 1919. február 21-én ő tartóztatta le Kun Bélát és társait, ezért a Tanácsköztársaság kezdetén - március 21-től május 16-ig - fogságban tartották. Nyilván így az 1919. áprilisi magyar-osztrák válogatott találkozón sem lehetett jelen.

Ott volt viszont a mérkőzésen, s játszott is Schaffer Alfréd, aki szimpatizált a Tanácsköztársasággal. Emlékezetes az  a bizonyos, már említett "puskás" csapatkép, amely annak idején bejárta a világsajtót.

S 19 évvel később, az 1938-as vb-n Dietz és Schaffer együtt irányította a magyar válogatottat...

A vb után egy évig Romániában, Bukarestben volt edző, ahol a Rapidot kupagyőzelemig vezette, majd két idényen át az AS Roma vezetőedzője, ahol olasz bajnokságot nyert 1942-ben. 

Schaffer segítője Takács Béla, a Vörös Taki volt, akiről méltatlanul keveset tudunk. Játszott az MTK-ban - kapus volt,  bajnok is lett - a Fradiban, ráadásul mindkét csapatnál "ezer" funkciót betöltött, akárcsak Újpesten. 

Schaffer egy évig, 1943-1944-ben megint itthon dolgozott, a Ferencvárossal Magyar Kupa győztes. Halála évében a FC Bayern München egyik edzője volt.

Összesen 21 csapatban futballozott, és 13 csapatnál, valamint a magyar válogatottnál volt edző! Játékosként 4 országban 7 bajnoki címet szerzett, edzőként 5 országban 6 bajnokságot nyert. Játékosként osztrák, edzőként magyar, osztrák és román kupagyőztes.

A hatalmas termetű (184 cm, 90 kg), lustának látszó "Spéci" egyike volt a kor legkiválóbb középcsatárainknak. Élete, játékos és edzői pályafutása kalandregénybe illő! Fél szemével nem látott rendesen, de játékában ennek nyomát sem lehetett felfedezni. Rendkívül mozgékony, testfelépítését figyelembe véve, bámulatosan könnyed mozgású, kitűnően cselező labdarúgó volt. Bár csak annyit mozgott, amennyire éppen szükség volt, különben csak állt a pályán, mégis mindig ott volt, ahol kellett. Hibátlan labdakezelés, higgadtság, fölényes, talán flegmának is nevezhető tudás és látványos cselek jellemezték támadó játékát.

Ötletekben és finom húzásokban gazdag trükkjeivel az ellenfeleket tehetetlenségre, a közönséget ámulatra késztette. Tökéletes technikai tudása mellett a taktikáról is mindent tudott és igazi hadvezérként szervezte, irányította a támadásokat. Pillanatok kellettek csak ahhoz, hogy tisztára játsza magát és utánna a legváratlanabb, de a legjobb helyekre küldje a labdát. Szinte nem lehetett megállítani, csak "lerázta" magáról az ellenfeleket. A legnagyobb hírnevet mégis a támadások befejezésével szerezte. Legendásak voltak kapuralövései. Mindkét lábbal egyformán erősen és megdöbbentően pontosan lőtt. A kortársak szerint az "erősen" szó nem is fejezi ki igazán ezeknek a lövéseknek az energiáját. A kapusok kifejezetten féltek az ilyen bombáktól. Az is előfordult, hogy egyszerűen elugrottak a rettenetes sebességgel kapura küldött labda elől. Lenyűgöző pontossággal lőtt kapura és a tizenegyesek végrehajtásában is jeleskedett. Az első profi labdarúgók egyike, aki ott játszott, ahol jobban megfizették.

S életének egy olyan szakasza, amiről keveset tudunk, és az sem biztos, hogy így történt... 1944 őszén a magyar hatóságok, jelentős érdemei ellenére Dachauba deportálták. A németek sem voltak tekintettel múltjára és népszerűségére. 1945 tavaszán a szövetségesek szabadították fel a tábort. 

Nyáron a Bayern München egyik edzője lett. Azonban az élet felette sem múlt el nyomtalanul, és 1945. augusztus végén nagyon méltatlanul halt meg. 

Az itthoni megemlékezés szinte teljesen elmaradt, emigráns élete és profi pályafutása miatt. Életének az 1944-1945 közötti lágeréletéről a legtöbb életrajzi összeállítás - valószínűleg azért, mert az sem biztos, hogy így történt - hallgat. Egy német nyelvű életrajz úgy emlékezik meg róla, mint a nürnbergi klub legendájáról. A század 1000 híres labdarúgóját ismertető albumban úgy szerepel, mint az első világklasszis, német származású (sic!) profi labdarúgó...

A Nemzeti Sport 2020-ban kiderítette, hogy halála nem úgy történt, amint azt korábban tudtuk: Schaffer Alfréd nem a vonaton, hanem a bajorországi Prien am Chiemsee vasútállomásán lett rosszul, a helyi kórházba szállították, s ott halt meg néhány nappal később, 1945. augusztus 31-én - akkor a FC Bayern München edzője volt.

Az örök világvándor 52 évesen örökre megpihent a Felső-Bajorországi Prien am Chiemsee temetőjében, ahol sírját a helyiek példamutató módon gondozzák. Az évszázad első felének egyik legkiemelkedőbb labdarúgó-egyénisége – akárcsak hatalmas kortársai közül Guttmann, Orth vagy Sárosi doktor – idegen földben nyugszik.

"A magyar Futballkirály nyomában" címmel néhány éve videó-riportot forgatott Schaffer Alfrédról a Nemzeti Sport két újságírója, Hegyi Tamás és Huber Tamás.