HÍREK

Egyes források születési helyeként Budapestet adják meg, de születési anyakönyve szerint a Veszprém megyei Devecseren zsidó családban született.

Szüleivel még gyerekkorában a fővárosba költöztek, ahol az angyalföldi Rajcsúr grundon kezdett futballozni. Első hivatalos csapata az Elektromos lett, amelyhez 1932-ben igazolt. 

19 évesen, 1934-ben került a Hungária FC-hez, és 1938-ig két bajnoki címet   (1935–1936, 1936–1937), és két bronzérmet (1934–1935, 1937–1938) szerzett a csapattal. Kék-fehér színekben 84 mérkőzést játszott, és 15 gólt lőtt.

A Hungáriánál töltött időszakában magyarosította a nevét Sasra, amely Brüll Alfrédnak, az MTK elnökének javaslata volt, utalva ezzel Sas (Sohn) Ferenc kiemelkedő gyorsaságára.

Az MTK Örökös Bajnoka!

1936 és 1938 között 17 alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben és 2 gólt szerzett. Tagja volt az 1938-as franciaországi világbajnokságon ezüstérmet szerzett csapatnak, és mind a 4 mérkőzésen, így az olaszok elleni döntőben (2:4) is pályára lépett. A magyar válogatottban éppen ezen a találkozón játszott utoljára. 

Egy 1986-os interjúban így nyilatkozott a fináléról: „Sajnos a döntőre elfáradtunk és 4:2-re kikaptunk Olaszországtól. Hogy le voltunk törve! A sajtó idehaza kígyót-békát kiabált ránk. Akkor mindenki aranyra volt beállítva! Akárcsak 1954-ben!”.

Az MTK 86 / 66. válogatott futballistája, a nemzeti csapat 316. játékosa.

Nemzetközi klasszisát igazolja, hogy 1937. június 20-án, a Közép-Európa – Nyugat-Európa mérkőzésen (3:1) Sas Ferenc Közép-Európa csapatának egyik erőssége volt, és két pompás góljával a győzelem egyik hőse. 

Az apró termetű játékos legkiválóbb jobbszélsőink közé tartozik.  Gyorsaságban talán felül is múlta valamennyi vetélytársát. Labdavezetése villámgyors, zökkenőmentes volt. Nagyszerűen cselezett és kitűnően adott be. Beadás előtt rendszerint felnézett és pontosan a „kívánt" helyre gurította, vagy ívelte a labdát. A rendkívül szolid fiatalember szerénysége a pályán olykor bátortalanságban nyilvánult meg. Ellenállhatatlan lendületével és nagyszerű testcseleivel azonban többnyire elkerülte a védőkkel való ütközést. 

Az egyre jobban fokozódó antiszemitizmus, és az 1938-ban elfogadott első zsidótörvény után úgy döntött, hogy elhagyja az országot, és Argentínába vándorol. Mindössze 23 éves volt ekkor. 

Az óceán túlpartján elsőként a Boca Juniors játékosa lett, amelynek színeiben 1940–1942 között egy bajnoki címet (1939-1940) szerzett. Ezt követően 1945-ig az Argentinos Juniors játékosa lett, 1948-ban pedig a Maccabi Buenos Aires labdarúgójaként fejezte be a pályafutását. 

A futballtól ezt követően sem szakadt el teljesen. Edzőként irányította a Maccabi Buenos Aires, a Colegio David Wolfsohn csapatait, volt az iráni válogatott technikai igazgatója, de alkalmanként beugrott a Buenos Aires-i Magyar Egyesület (BAME) csapatának kispadjára is. 

73 éves korában hunyt el - Buenos Airesben, a La Tablada-i Zsidó Temetőben nyugszik.