HÍREK
Ezen a napon hunyt el Cseh II László, "Matyi", az ördöngös futballművész
2019-01-18
Cseh László (Budapest, 1910. április 4 - Budapest, 1950. január 18.), válogatott labdarúgó, csatár.
Nagyon sok helyen tévesen az szerepel, hogy 1950. január 8-án hunyt el. Az 1950. január 18-i halálozási időpontot a hivatalos iraton kívül megerősítette a lánya, és a Rákoskeresztúri Új Köztemető is.
A sportsajtóban Cseh II Lászlóként szerepelt. Testvére, József a III. Ker. TVE-ben futballozott, Cseh I néven.
A III. Ker. TVE-ben figyeltek fel játékára. Ezután a BSE-hez, majd 1931-ben a Hungária FC-hez került, ahol 1939-ig játszott. A Hungária FC-vel két bajnoki címet (1935-1936, 1936-1937 ), két gólkirályi címet (1934-1935 / 23 gól, 1936-1937 / 36 gól) és egy Magyar Kupa győzelmet (1931-1932) szerzett. Az 1935-1936-os bajnoki idényben "Az év játékosa" címet nyerte el (bár, hogy azokban az években hivatalosan volt-e ilyen cím, azt több futball történész is vitatja).
A Hungária FC-ben 184 bajnoki összecsapáson lépett pályára, és 201 alkalommal talált az ellenfelek kapujába. 1939 után még szerepelt a Kispest, a Szegedi AK és a Gamma FC egyesületeiben is.
Az MTK 75 / 58. válogatott futballistája, a nemzeti csapat 279. játékosa.
1932 és 1939 között 34-szer volt válogatott, minden alkalommal kék-fehér játékosként, és 15 gólt szerzett, egyet büntetőből.
Az MTK Örökös Bajnoka!
„Matyi”, ahogy a szurkolók becézték, a magyar labdarúgás kivételes képességű, színes, hihetetlen képességekkel felruházott, de sokat vitatott egyénisége volt. A bőrlabdának valóságos művésze. Tökéletes technika, nagy játékintelligencia, irányítókészség, szellemes, ötletekben gazdag húzások és „félelmetes” gólerősség jellemezte a játékát.
Vele kapcsolatban a tudósításokban leggyakrabban használt, szinte már "állandó jelző" az ördöngös volt. Igazi művészként élvezni szerette a játékot és az életet. Számára a labdarúgás soha nem jelentett küzdést, harcot, munkát, kötelességet. Volt, hogy kicselezve öt játékost és végül a kapust is, megállította a labdát a gólvonalon és kezét a szeméhez emelte, mintha keresne valamit vagy valakit. Azután megfordult a kezdőkőr felé indult és hanyagul, sarokkal juttatta a hálóba a labdát. Máskor, amikor a szokásos cselsorozat után egyedül állt a kapu előtt és a labdát a gólvonalra állította letérdelt és a játékszert fejjel gurította a kapuba.
Nagyszerű képességeivel azonban nem párosult kellő megbízhatóság és küzdőszellem. „Matyi”, mint oly sok művész, a gyorsan változó, pillanatnyi hangulatok bohém szemléletű embere volt. Nemcsak a labdarúgást, hanem az életet is csupán játéknak tekintette. Ennek eredményeként a sportpályán és a magánéletben is gyakran bizonyult kiegyensúlyozatlannak. Talán ezért nem ölthette magára még sokkal többször a címeres mezt. Egészségi állapota miatt aránylag korán vissza kellett vonulnia. A hibái ellenére is nagyon rokonszenves játékos számára kivételes képességei labdarúgósportunk legnagyobb alakjai között biztosítanak méltó helyet. A népszerű „Matyi” legemlékezetesebb alakítását 1937. október 10-én, az Ausztria elleni mérkőzésen (2:1) nyújtotta.
A válogatottban a Cseh II - Sárosi - Zsengellér alkotta hármast csak egyszerűen "agytröszt"-nek nevezték. Az 1938-as világbajnokság 22-es keretébe nevezték, de mégsem utazhatott el Párizsba, klubtársával, Dudás Jánossal együtt itthon "biztonsági tartalék" volt.
Korán kellett búcsúznia játékos pályafutásától, és az élettől is. Már harmincévesen visszavonult nem kielégítő egészségi állapota miatt, és negyven évesen, 1950-ben az "égi foci pályá"-ra költözött.
A Rákoskeresztúri Új Köztemető 121-es parcellájában (5. szakasz, 1. sor, 19. sír) nyugszik.