HÍREK

Olyan embereket őriz meg az emlékezet a becenevükön, akiknek nem volt ellensége, akiket mindenki a szívébe zárt, akik a jót, a szépet keresték, akiknek hiába fújt a szél az ellenkező oldalról, akik aranyos, drága emberek voltak. Bakos (Blumenthal) Antal maradt meg így az MTK családban Blumiként.

Azért alakult ez így, mert Blumi mindent elintézett a focistáknak, azt is, amit nem lehetett. A játékosok, a csapat volt a mindene.

Volt időszak, amikor remek állásban volt, az egyik népszerű klub büféjét vezethette, nem kis pénzért, de felmondott és visszament intézőnek a Hungária körútra.

– Nem bírom én ezt. Esznek, isznak, zsugáznak, semmi foci – mondogatta.

Fura dolog ez, mert igazi zsugás volt ő is.

Korda György, táncdalénekes is megemlíti a könyvében, hogy mekkora partikat vívtak a Rátkay klubban Blumival, Kadosa Pállal, a kiváló zeneszerzővel és Gabos Gábor, zonogoraművésszel. Nem nagy pénzben, fillérekben, de Blumit ott is úgy tartották számon, mint az „MTK örökös intézője"

Lehet példaképeket keresni az MTK 126 éves, vagy a labdarúgó-szakosztály 114 éves történetében, de Illés Béla, vagy akár Brüll Alfréd népszerűsége meg sem közelítette Blumiét.

Igazi bohém volt. Egyszer azt mondta: – Gyerekek! Komoly ember az életben felállítja a fontossági sorrendet! Én megtettem: 1. foci, 2. nők, 3. zsuga.

Ilyen volt Blumi, imádnivaló.

Kovács Ferenc így mesélt róla: – Életem egyik legnagyobb futballélménye volt a Celtic elleni KEK-elődöntő. Az MTK-val három nullára kaptunk ki Glasgow-ban. Én és Sándor Csikar ott nem játszottunk, de a visszavágóra mindketten felépültünk. Bakos Blumi, a mi legendás intézőnk bement a skótok elnökéhez, s arról érdeklődött, hol legyen az esetleges harmadik meccs, ha mi is három nullára nyerünk itthon. A skót úriember nevetve tessékelte ki Blumit, mondván, ne viccelődjön vele. Igaza lett, négy nullára nyertünk, mi mentünk tovább, én meg persze felpiszkáltam Bakos Blumit, s arra biztattam, menjen be megint a skót direktorhoz, s mondja meg neki, milyen bölcs, előrelátó ember. 

A másik sztorit az egyik szurkoló mesélte, aki közlelről ismerte a focistákat: – Becsei volt a 70-s évek legnagyobb MTK tehetsége. Megkockáztatom, hogy nemcsak a Koritár-Kiss-Becsei trióból vihette volna a legtöbbre, hanem a teljes magyar mezőnyből. De az akkori viszonyok között kezelhetetlen volt. A városi legenda szerint volt olyan meccs, amikor Bakos Blumi bácsi nemcsak egy szobában aludt vele, hanem még hosszú zsinórral magához is kötötte. 

Jellemző, hogy az MTK legjobb játékosának járó vándorgyűrűt róla nevezték el. Nem Bakos, vagy Blumenthal gyűrűnek hívják, hanem úgy, ahogy kell: Blumi Gyűrű.

Egyik barátja – Kósa Gyuri bácsi – mesélte nekünk a napokban a történetet, hogy amikor utolsó napjaiban nála jártak a kórházban, próbálták felvidítani Bakost: 

– Blumikám! Megint lesz csapat, igyekezz, gyógyulj meg mihamarabb! – mondták neki. 
Mire AZ INTÉZŐ így válaszolt: – Ti is tudjátok, ahogy én, hogy ebből az ágyból már nem kelek fel soha. Nyolcvanéves vagyok, de mindenkinek azt kívánom, hogy olyan élete legyen, mint nekem volt az MTK-ban.

Blumi egész életét a magyar sport, azon belül az MTK – és jogelődei – labdarúgó-szakosztályának szentelte. Blumi bácsi több mint 50 éven keresztül, különböző beosztásokban, de változatlan odaadással az MTK ügyeit intézte, a játékosokat képviselte, mert az élete volt a labdarúgás, de nem hanyagolta a nőket és a zsugát sem.

Ilyen volt Blumi. Hiányzik...