HÍREK

Amikor öt éve a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) széleskörűen elemezte és vizsgálta a különböző országok utánpótlás-stratégiáit, Zalai Dávid volt az egyik szakember, aki tanulmányokat és elemzéseket készített. 

A horvátoknál kimondták, fontos a hazai bajnokság, de sokkal fontosabb, hogy a topligáknak neveljenek futballistákat, a horvát bajnokságban kapott 90 perces meccsterheléssel ugyanis nem sokra jutnak.

Egységesen arra jutottak, csak a külföld lehet az üdvözítő megoldás, mert a topligás csapatok pénzéből élnek, és ha valaki rosszul dolgozik, az a saját jövőjét fenyegeti. A gyerekeknek pedig bemutatják a példaképeik adatait, hogy egy-egy nagyobb meccsen mennyit futott, mennyit ütközött, párharcait milyen arányban nyerte meg az adott játékos. Ezzel az a cél, hogy beleneveljék a gyerekeket a nyomás alatti helyes döntéshozatalba és a megfelelő döntésekbe.

Zalai úgy gondolja, hogy a labdarúgás elmúlt közel két évtizedének talán legnagyobb változása a sporttudomány egyre erősödő jelenléte. Az adatalapú döntéseknek egyre nagyobb a jelentőségük a játékosok átigazolásakor, illetve a klubmenedzsmenti folyamatokban is. De mekkora lehetőség előtt áll a hazai futball, ha a fejlődési lehetőségeket nézzük?

Zalai egyetért azzal, hogy kivételes, talán soha vissza nem térő évtizedet kapott a magyar futball, és hogy a magyar labdarúgás ma a lehetőség napjait éli. „Magyarországon az infrastrukturális feltételrendszerek lassan mindenhol nemzetközi szinten vannak, így a következő lépés ezeknek a maximális és megalapozott kihasználása.

A magyar labdarúgás további fejlődése már nem pénzkérdés – foglalta össze. 

A kormány által biztosított lehetőségeken keresztül az infrastruktúra és a feltételrendszerek javultak ugyan, de közben a minőségi bajnokságokba exportált játékosok száma drasztikusan csökkent. 

Az európai topligákban és azok másodosztályaiban szereplő magyar játékosok száma jóval kevesebb, mint volt 10-15 évvel ezelőtt. 

Zalai szerint ezt a jövőben érdemes elemezni és megkeresni az okait. „Az U17-es brazíliai utánpótlás-világbajnokság, ahol Preisinger Sándor vezette a magyar csapatot, pontosan megmutatta: végül azok az országok lesznek sikeresek (Brazília, Mexikó, Franciaország és Hollandia végeztek az első négyben), ahol a labdarúgó szaktudás sporttudományi együttműködéssel és megalapozott felkészüléssel párosul egész évben, nemcsak a vb előtt. Ahol a tudományos alapok és a tudományos felkészítés hiányzik, ott fokozott a veszély a folyamatos lemaradásra. Az az egyén, így értelemszerűen majd az a válogatott és csapat lesz hosszú távon sikeres, amely a futball mérhető részében előrébb tart, és folyamatosan fejleszt.

Sebességben, gyorsulásban, az izmok fejlesztésében, labdabiztonságban, és még számos egyéb területen. Csapatszinten sok mindent lehet kompenzálni, de a csapat az egyének összessége, így annak minősége az egyének kvalitásainak függvénye – mondta. 

Már nem a Cooper-tesztes állóképesség a cél, hanem az állóképesség agilitással, fordulékonysággal, gyorsasággal, gyorsulási és lassulási képességekkel.

Heti két-három alkalommal meccset kell játszani, ami következetes és sporttudományilag meglapozott utánpótlásképzés nélkül elképzelhetetlen.

Zalai 2015-ben az MLSZ támogatásának köszönhetően több hónapon keresztül betekintést nyert az angol utánpótlásképzésbe. Olyan klubok napi szintű működésénél volt jelen, mint a Manchester City, a Liverpool, az Arsenal, a Tottenham Hotspur, az Everton, a West Ham United vagy éppen a Leicester City.

Anglia figyelemre méltó javulása – hat korosztályos tornán játszottak döntőket – mögött szisztematikus munka húzódik. Már 2011-ben bevezették azt a központi koncepciót (a Double Passszal együttműködve), amit aztán következetesen végre is hajtottak.

Az angolok tudták, hogy a célok megfogalmazása mellett meg kell határozni az oda vezető utat is, majd végig is kell menni rajta.

Az angol akadémiai labdarúgás tehetségfejlesztési rendszerét az Elite Player Performance Plan (EPPP) nevű koncepció fejlesztette rendszerszintűvé. 

És mindez hogyan jelenik meg a gyakorlatban? A legutóbbi Liverpool–Everton FA-kupa-mérkőzésen például a hazai csapatban kezdőként kapott szerepet a 2003-as születésű Harvey Elliott, míg a győztes gól szerzője a 2001-es születésű Curtis Jones volt. Tehát a legutóbbi Bajnokok Ligája-győztes csapat edzője, Jürgen Klopp alkalmasnak vélte őket 16 és 18 évesen, hogy a városi rivális Everton ellen kezdőként lépjenek pályára. Az EPPP program nélkül és a megalapozott és széles körű utánpótlás-fejlesztés nélkül ez elképzelhetetlen lenne.

Az egész angol utánpótlásrendszer egy központi adatbázisra épül, vagyis valamennyi játékosról nyilvántartással rendelkeznek, az előre meghatározott szempontok (sebesség, gyorsaság, erő, növekedési és érési folyamatok) szerint. Mivel mindent mérnek, az adatbázis folyamatos bővül, így nemcsak a visszamenőleges elemzés, de a folyamatok várható alakulása is megjósolható, kalkulálható. A játékosok, az edzők, az akadémia vezetés ismeri, elemzi, nyomon követi, értelmezi, majd a fejlesztési folyamatba integrálja az adatokat. 

Zalai szerint a magyar labdarúgás további előrelépésének egyik, ha nem a legfontosabb kulcs-teljesítményindikátora (KPI), hogy magyarországon is bevezessenek egy központi adatbázist.

Azt láttam, hogy profiladatok alapján választják ki a posztokra megfelelő játékosokat, mivel ma már egy adott posztra számos nemzetközileg is igazolt paraméter alapján lehet és kell készülni. Mérhető és elemezhető minden egyes pozícióban a fizikai paraméterek mellett a passzok, a beadások, a lövések, szerelések mutatója. Sajnos az az érzésem, hogy ebben a számolható és könnyen elemezhető szegmensben is előnyt adunk más nemzeteknek, és sajnos hátrányba hozzuk magunkat – mondta. 

A teljes interjú ide kattintva érthető el!