HÍREK

Koszorúzás első válogatottunk, Károly Jenő emlékére

2021-01-15

Születésének 135. évfordulóján koszorút helyeztünk el Károly Jenő emlékére az MLSZ Centenáriumi emlékműjénél.

Ő volt az első, aki MTK-játékosként pályára léphetett a nemzeti együttesben: a válogatott második hivatalos mérkőzésén, 1903. április 5-én, a Millenáris-pályán debütált a Csehország ellen 2-1-re megnyert találkozón.

Károly Jenő, (Kaposvár, 1886. január 15. – Torino, 1926. július 28.) válogatott labdarúgó, edző. Az MTK és a Budapesti AK középfedezete.

17 évesen már az első osztályban, csapatunkban futballozott, és a válogatottban is bemutatkozott, az MTK-ból elsőként. Először jobb összekötőt játszott, de igazi helyét a középfedezet posztján találta meg. Klubjával kétszer bajnoki címet (1904, 1908), kétszer gólkirályi címet (1903 - 15 gól, 1905 - 13 gól) szerzett. Az 1909-1910-es bajnokságban az év labdarúgójának választották. A Bíró Gyula-Károly Jenő-Vágó Antal összetételű fedezetsor tagja volt, amely az első igazi magyar "középpálya" volt.

Csapatunkban 1903 és 1910 között 95 bajnoki mérkőzésen 106 gólt szerzett.

Egy korabeli "világrekord" is fűződik a nevéhez: ő vezeti a labdarúgás történetével és statisztikájával foglalkozó szervezet, az IFFHS rangsorát az egy mérkőzésen szerzett legtöbb gól tekintetében. A magyar futballista az MTK színeiben, 1905. októberében a MAFC elleni összecsapáson 11-szer volt eredményes. A lista az 1888 és 1910 közötti időszakot dolgozza fel.

1910 és 1919 között a Budapesti AK csapatában játszott. Itt az 1911-12-es idényben elért harmadik hely volt a legjobb eredménye.

A válogatottban 1903 és 1918 között 25 alkalommal szerepelt, és 10 gólt lőtt. Tagja volt az 1912. évi olimpiai játékokon vigaszdíjgyőztes magyar együttesnek.

Az MTK örökös bajnoka.

Az első világháború után, 1920 és 1926 között Olaszországban dolgozott edzőként és ott halt meg mindössze 40 évesen. Szíve, amely a zöld gyepen két évtizeden át tűrhetetlenül erősnek bizonyult, egy forró júliusi napon - váratlanul - örökre cserbenhagyta. A Juventus edzőjeként a bajnokság döntőjének harmadik mérkőzése közben érte a szívroham. Csapata bajnok lett, de ezt már nem érthette meg. A feledhetetlen „Tanár úr" - aki ezt a kitüntető elnevezést kiváló labdarúgó képességei miatt kortársaitól kapta - olasz földben, Torinóban alussza örök álmát.