HÍREK

129 éve született Kertész Vilmos, a Kertész-futballdinasztia legjobb játékosa

Kertész (Kohn) II Vilmos (Barskisfalud, 1890. március 21. - Ausztrália, Sydney, 1962. szeptember 15.). Barskisfalud (más néven Kisbisztricsény, 1890-ig Vieszka, szlovákul Vieska nad Žitavou) egy község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Aranyosmaróti járásában. Egyes források születési helyeként tévesen Kisfaludot írnak, ami egy Győr-Moson-Sopron megyei község.

Két testvére, Gyula és Adolf is az MTK futballistái voltak, s mindketten szerepeltek a válogatottban is.

Kertész Vilmos a magyar labdarúgás hőskorának emblematikus alakja. A nemzeti csapat zömök jobbösszekötőjeként, később jobbfedezeteként lett világhírű.

Csapatunkban 1908 és 1924 között 257 bajnoki mérkőzésen 53 gólt szerzett. Kilencszeres magyar bajnok az MTK-val (1913-1914, 1916-1917, 1917-1918, 1918-1919, 1919-1920, 1920-1921, 1921-1922, 1922-1923, 1923-1924), és négyszer nyerte meg a mieinkkel a Magyar Kupát (1910, 1912, 1914, 1923).

A legtöbb bajnoki címet szerző játékosok egyike: a 13-szoros bajnok Schlosser Imre (7 FTC, 6 MTK, 1906-1927) mögött a második helyen azon kilenc játékos közé tartozik, akik kilenc bajnoki címmel büszkélkedhetnek. A kilencek között négy kék-fehér és öt újpesti játékos van.

Az MTK örökös bajnoka!

1909-től 1924-ig 47 alkalommal játszott a válogatott csapatban és 11 gólt ért el. Kerettag volt az 1912-es stockholmi és az 1924-es párizsi olimpián is, de egyszer sem lépett pályára.

Edzőként nagyon sok helyen tevékenykedett, de az erről szóló adatok, feljegyzések eléggé hiányosak. Az biztos, hogy 1932-ben a Hellenic Athletic Union Alexandria trénere volt, később edzette a Seka Hadid, az Al-Ahly Cairo, 1946-47-ben az Alexandria csapatát, az 1950-es években pedig ausztrál kluboknál edzősködött.

A Kertész-testvérek (Kertész I Gyula és Kertész III Adolf) közül a zömök, erőteljes Vilmos bizonyult a legkiválóbb labdarúgónak. Károly Jenőhöz hasonlóan ő is jobbösszekötőben kezdte sportpályafutását, de legnagyobb sikereit a jobbfedezet pozíciójában érte el. Bíró Gyula méltó utódjának bizonyult. Szinte üstökösszerűen robbant az élvonalba. Az MTK harmadik csapatából két hónap leforgása alatt a válogatott tizenegybe került, amelynek másfél évtizeden át egyik oszlopos tagja volt. Erőteljes fizikuma tökéletes technikai felkészültséggel és taktikai érzékkel párosult. Játékát szellemesség, ötletgazdagság, mozgékonyság, lendület és harcosság jellemezte. Népszerűsége Schlosseréval vetélkedett. Ezt kitűnő képességei mellett eleven humorának, kifogyhatatlan tréfáinak is  köszönhette. Kedélyessége olykor a pályán is megnyilvánult. Szeretett cseles trükkökkel szórakozni, firkálni, ami azonban néha megbosszulta magát. Pályafutása végéig fáradhatatlan harcosa maradt a magyar labdarúgásnak. Tudása harmincadik életévén túl is teljes fényében csillogott. 1922-ben, egyik válogatott mérkőzés után így írtak róla: „Olyan Kertész II, mint a nemes bor. Minél öregebb, annál jobb!”

1962-ben, 72 éves korában Ausztráliában, Sydney-ben hunyt el.

111 éve született Kalmár Jenő, a nagyszerű játékos és kiváló edző

Kalmár Jenő (Mocsolád, 1908. március 21. – Malaga, 1990. január 13.) labdarúgó, fedezet, edző. A két világháború közti időszak egyik legjobb magyar játékosa volt, aki sosem szerepelhetett olimpián vagy vb-n. Kalmár Jenő azonban így is kacskaringós utat tett meg élete során, és már azelőtt is, hogy 1928 nyarán egyáltalán eljutott az első osztályban meghatározó szerepet játszó Hungáriába.

1928 és 1933 között klubunkban 81 mérkőzést játszott és 56 gólt lőtt. A válogatottban az 1928 és 1932 közötti időszakban 15-ször lépett pályára, és 4 alkalommal talált a kapuba. Az MTK örökös bajnoka!                                

Húsz éves korában került a Hungáriához. Klubunknál rögtön az első idénye nagyszerűen sikerült, vele ötévnyi szünet után újra bajnokságot nyert a Hungária körúti gárda, amely az Orth György nevével fémjelzett korszakot követően végzett ismét az élen. Ráadásul még alig vált ismert labdarúgóvá, amikor 1928 őszén a válogatottban is bemutatkozhatott.

Kalmár a csapat tengelyében szeretett játszani, a középcsatár vagy a középfedezet posztján. Kiválóan irányított, remekül lőtt, míg fejelésben sokak szerint Kocsis Sándor feltűnéséig a legjobb volt a hazai mezőnyben: erőteljes nekifutás után szinte felröppent a levegőbe, s ott sokszor elképesztő testhelyzetekből is kapura (kapuba...) tudott bólintani.

Ragyogóan induló pályafutását többször is súlyos sérülés szakította meg. Utoljára 1932 őszén – mindössze 24 évesen. A Hungáriával 1932-ben kupát is nyert, közben persze minden idényben a dobogón végeztek a bajnokságban.

Edzői pályáját a Kistextnél kezdte, melyet a Gammánál folytatott. A negyvenes évek elején a válogatottnál is dolgozott, Vághy Kálmán szövetségi kapitány segítőjeként. Első nagy sikerét az 1947-1948-as idényben a Csepel edzőjeként érte el, meglepetésre bajnokságot nyert a gyári együttessel. 1952 elejétől a  Honvéd élére nevezték ki idősebb Puskás Ferenc utódjaként. Négy szezon alatt három bajnoki címet nyert az Aranycsapat tagjainak nagyobbik részét felvonultató kispestiekkel - az ötvenes évek közepén a világ legjobb klubcsapatát irányította. Az egyetlen alkalommal, amikor a második helyre szorult (1953-ban), épp egykori klubja, az ekkor Bp. Vörös Lobogó néven szereplő MTK előzte meg őket.

Kalmár Jenő 1956 után külföldön edzősködött. 1990 januárjában Spanyolországban, Malagában hunyt el.

Csapatunk egykori erőssége a magyar labdarúgás legkiválóbb képességű egyéniségei közé tartozott. Sokoldalúságára jellemző, hogy a kapus és szélsők szerepkörének kivételével minden poszton válogatott színvonalú játékra volt képes.